Száz éve adták ki Bethlen István választójogi rendeletét

Az első világháborút követően Magyarország súlyos politikai válságba került. A magyar lakosság igen rövid idő alatt élt át megszállást, forradalmat, kommunista diktatúrát és a vele járó vörösterrort, amelyet a fehérterror követett. Az új közjogi helyzet alapjainak megteremtését a Bethlen István vezette Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja- (KNEP) kormány hozta el, amely 1920–21-ben még koalíciós kormányon volt a kisgazdákkal. A királyi legitimáció kérdésében megosztottá vált KNEP 1922 elejére elvesztette a társadalom többségének támogatottságát. A miniszterelnök ezért a híveivel együtt belépett a legnépszerűbb politikai szerveződésbe, a Kisgazdapártba, és tulajdonképpen el is foglalta.

A Bethlen-rendszer öt pillére

Romsics Ignác történész tanulmánya szerint öt döntő lépéssel alapozta meg a belpolitikai stabilitást Bethlen István:

• a Habsburg-ház 1921. novemberi detronizációjával, amely kihúzta a szőnyeget a legitimista királypártiak alól, és tartósította Horthy eredetileg ideiglenesnek gondolt államfői szerepét;
• az 1921. decemberi Bethlen–Peyer-paktummal, amely normalizálta a Szociáldemokrata Párt és az ellenforradalmi rendszer viszonyát;
• a jelentős parasztdemokrata szárnnyal rendelkező Kisgazdapárt konzervatív beállítottságú, egységes kormányzópárttá formálásával 1922-ben;
• az 1919 őszén bevezetett, akkoriban demokratikus választójog korlátozásával pontosan száz évvel ezelőtt;
• a legbefolyásosabb szélsőjobboldali csoport, a Gömbös Gyula vezette úgynevezett fajvédők kiszorításával a hatalomból 1923 nyarán.

A pontosan száz éve megalkotott jogszabály tekinthető Bethlen István legvitatottabb és leginkább támadott intézkedésének. A miniszterelnök ez esetben is az ország stabil kormányozhatóságát tartotta szem előtt.

Az intézkedést az ellenzői választójogi puccsnak titulálták, ugyanis a Nemzetgyűlés feloszlása után rendeletileg szabályozták ezt a kérdést, és csak később emelték törvényerőre. Az ennek alapján megtartott választáson az Egységes Párt a papírformának megfelelően stabil többséget szerzett.

Nánay Mihály, a Rubicon Intézet tudományos főmunkatársa az Indexnek kifejtette, hogy az éremnek két oldala van: tíz százalékkal ugyan csökkent a választásra jogosultak száma, mivel bevezették a műveltségi cenzust (nőknél hat-, férfiaknál négyelemis végzettség), és felemelték a korhatárt is, ami a férfiaknál 24, a nőknél harminc évet jelentett – utóbbiak 1918-ban kaptak választójogot hazánkban.

A nyílt szavazás visszaállítása vidéken európai unikumnak számított. A választójogosultak lakossági aránya tekintetében az alsó középmezőnybe tartoztunk a kontinensen. A politikai hozadékát viszont fontos hangsúlyozni, hiszen egyrészt egy stabil rendszer jött létre, másrészt a térségünkben még ezzel a szűkebb választójoggal is a leginkább demokratikus országok közé tartoztunk. Elég, ha Dollfuss kancellár Ausztriáját, Piłsudski marsall Lengyelországát vagy a jugoszláv királyi diktatúrát említjük

– vont mérleget a történész.

A városi kerületekben egyfajta szelepként megmaradhatott a titkosság intézménye, ugyanis ha ott is eltörlik, az a Bethlen–Peyer-paktumot is komoly veszélybe sodorhatta volna, amely a politikai konszolidáció egyik fundamentuma volt.

„Így a legtudatosabb választói réteg is bejuttathatta jelöltjeit az Országgyűlésbe, a hierarchikusabb berendezkedésű vidéken pedig működhetett a nyílt szavazás” – fűzte hozzá a Rubicon Intézet tudományos főmunkatársa. Ebből az következett, hogy a 245 mandátumból 195-öt nyílt szavazással választottak meg, azaz a mandátumok csupán ötödét osztották ki titkos szavazás alapján. A miniszterelnököt sokat támadták emiatt, amire ő igencsak emlékezetesen reagált:

A magyar ember jellemével összeegyeztethetetlen a titkos szavazás.

Nánay Mihály ehhez hozzátette, hogy elvileg Bethlen István is a legszélesebb választójogi rendszer híve volt, de azokban a vészterhes napokban a magyar társadalmi és gazdasági fejlődés még nem tartott ott megítélése szerint, hogy mindez megvalósítható legyen.

1919 őszétől Bethlen István miniszterelnökségéig öt kormány váltotta egymást. A rendszer stabilizálásához Bethlen politikai zsenije kellett, ami egy kiszámítható, koherens kormánypolitika kezdetét jelentette. A népiskolák megteremtője, Klebelsberg Kunó pedig annyit tett ehhez hozzá, hogy először kultúrdemokráciára van szükség, utána jöhet a politikai demokrácia

– jegyezte meg a történész. Magyarország GDP-je 118 százalékra emelkedett az első világháború előtti utolsó békeévvel (1913) összevetve.

A Horthy-korszakban 160 körházat építettek, és ezres nagyságrendben épültek népiskolák egy hatalmas történelmi tragédiát követően nem sokkal. A Trianonban elcsatolt területekről összesen négyszázezer menekült érkezett Magyarországra, akiket szintén integrálni kellett. A húszas évek ebből a szempontból is sikertörténetnek tekinthető. Nem véletlenül sikerült hazahívni Szentgyörgyi Albertet is, aki itthoni kutatásainak köszönhetően kapott Nobel-díjat egyedül a magyar díjazottak közül

– összegzett Nánay Mihály.

A történelem ismétli önmagát?

Magyarországot a kiegyezés óta – néhány kivételtől eltekintve – a domináns pártrendszerek jellemzik.

Gondolhatunk itt a Szabadelvű Pártra, az Egységes Pártra vagy most a Fideszre. A választójogi rendszer száz évvel ezelőtti átalakítását viszont nem hasonlítanám a 2011-es törvényalkotáshoz, hiszen Bethlen nem teljesen jogszerűen járt el 1922-ben, amikor rendeleti úton szűkítette a választójogot. A 2011-es választójogi törvényt viszont az alkotmányos viszonyoknak megfelelően fogadták el a parlamentben. A mostani szabályozásra a győzteskompenzáció jellemző, ehhez viszont diadalmaskodni kell a választáson. Angliában viszont kizárólag egyéni körzetes képviselőkből tevődik össze a parlament

– mondta a Rubicon Intézet tudományos főmunkatársa.

A választási rendszer az egész korszak politikai berendezkedésének megítélését illetően is döntő fontosságú. Érdemes azonban közép-európai kontextusban nézni a kérdést: ebben az esetben látható, hogy ez a választójogi szűkítés hozzájárult ahhoz, hogy Magyarországon ne olyan diktatórikus berendezkedés alakuljon ki, mint amilyen számos közép-európai államban létrejött a két világháború között.

Bethlen-rendszer és Horthy-korszak

Bethlen István a húszas években kiépült politikai rendszer atyja volt, amely a német megszállásig fent is maradt. Nánay Mihály megítélése szerint a Horthy-korszak egy jóval tágabb fogalom, amelybe a közgondolkodás és a kulturális szféra is beletartozik, ebből a szempontból helytálló, hogy az ő nevével fémjelezzük ezt az időszakot, hiszen ő volt az államfő.

Bethlen István is kezdi visszanyerni méltó helyét a magyar történelmi emlékezetben, hiszen már a budai várban is ott áll az egész alakos szobra

– jelentette ki a történész a Indexnek. Nagykanizsán és Győrben is találkozhatunk a néhai miniszterelnök szobrával, aki Nánay Mihály szerint kétségtelenül XX. századi történelmünk egyik legnagyobb figurája.

(Borítókép: Gróf Bethlen István miniszterelnök [1921–1931] felszólal a képviselőházban. Fotó: Reprodukció / MTI)