Ideiglenes paradicsom a Balatonnál a második világháborúban

A második világháború alatt másfél millió francia hadifogoly sínylődött német lágerekben. Közülük sokan megszöktek, általában kettesével vagy csoportosan. Magyarországra az osztrák, lengyel és ukrajnai táborokból jöttek. Szinte semmit sem tudtak hazánkról, fogalmuk sem volt, mi történik majd velük.

Mi legyen Jules Bellamonte fogollyal?

Pásztor Zoltán a Rabok luxusszállókban című cikkében megemlíti, hogy a 2. Védelmi Szakasz dandártábornokához 1940. augusztus 31-én a szombathelyi katonai parancsnokságról távirat érkezett, amelyben az állt, hogy a magyar hatóságok letartóztattak egy Jules Bellamonte nevű francia háborús foglyot, aki egy német táborból szökött meg. Az üzenet szerint minden bizonnyal több társa is lehet a franciának. A szombathelyiek szeptember 17-én azt a választ kapták, hogy ellentmondana a genfi és a hágai nemzetközi egyezménynek, ha a francia foglyot visszaszolgáltatnák a németeknek. Ezért Jules Bellamonte francia foglyot internálásra ítélték, és védelem alá helyezték. Hosszas tanakodás után úgy döntöttek, hogy ezt követően minden hadifogoly esetében hasonlóképpen kell eljárni, függetlenül annak nemzetiségétől.

Nem sokkal később létrehoztak egy tábort Balatonbogláron, kifejezetten a francia hadifoglyok számára.

A korabeli beszámolók szerint a mintegy ezerkétszáz hadifogoly kifejezetten jól érezte magát a Balaton partján. Szabadon mozoghattak, különösebb kötöttségek nélkül szervezhették az életüket. Például minden vasárnap és francia nemzeti ünnepen a saját papjukkal szentmisén vehettek részt. Ilyenkor a balatonboglári templomra a magyar mellett a francia zászlót is felhúzták.

Pierre Godpois egykori hadifogoly 1977-ben így elevenítette fel a boglári tábor napirendjét:

Reggel zászlófelvonás, félóra torna, utána előttünk az egész nap. Fürödhetünk, napozhatunk, csónakázhatunk. Olyan örömök ezek, amelyekben régen nem volt részünk.

– És milyen zászló alatt tisztelegtek reggel?

– A francia zászló, a francia trikolór alatt.

– És a tábor parancsnoksága magyarokból állt?

– A tábornak volt magyar, és volt francia parancsnoka is.

– Tehát lényegében Önök egymás között élték az életüket?

– Igen.

„Emberként fogadtak bennünket”

A francia hadifoglyok a lengyelekhez hasonlóan szervezetileg a Honvédelmi Minisztérium 21. szakaszához tartoztak. Onnan kapták a zsoldjukat is. A legmagasabb rangú francia tisztek havi kifizetéssel napi hét, a tisztek öt, az altisztek egy pengőt kaptak, míg a katonák húsz fillért. Ez azt jelentette, hogy a tisztek havonta 150-200 pengő zsoldot vehettek fel. Ekkortájt egy postás 100, egy rendőr 140, míg egy ezredes havi 500 pengőt keresett. Ami pedig az árviszonyokat illeti: egy egyszerű menü vagy egy liter bor egy pengőbe, egy korsó sör ötven fillérbe került.

Paul Lemaire A szabadság hídja című könyvében így emlékezett vissza a történtekre:

Amikor a német hadifogolytáborból megszöktünk, mindannyiunkat egy cél vezérelt: ismét emberi életet akartunk élni. Szabad franciák akartunk lenni. Nem ismertük Magyarországot. Nem sokat vagy semmit sem tudtunk a létéről, ezért szorongással érkeztünk, de telve reménységgel. És nem csalódtunk. Emberként fogadtak bennünket, barátként bevettek maguk közé, visszaadták a jövőbe vetett hitünket, amit már elvesztettünk. Egy embertelen világ közepette segítő és megértő barátokra találtunk.

Az idill egészen 1944. március 19-éig, Magyarország német megszállásáig állt fenn, ami után a francia hadifoglyok élete is veszélybe került. Onnantól kezdve sok magyarhoz hasonlóan ők is ki voltak téve az önkényes letartóztatásoknak, ami miatt rejtőzésre kényszerültek.

A későbbiekben sem feledkeztek meg a magyarok segítségéről. Olyannyira megszerették az országot, hogy hazaérkezésük után, 1946-ban megalakították a Magyarországi Francia Menekültek és Hadifoglyok Egyesületét, amely hosszú évtizedekig működött.

Emlékszoba-avatás a Fischl-házban

A második világháború idején kibontakozott francia–magyar szolidaritás tiszteletére március 29-én emlékszobát avattak a balatonboglári Fischl-házban. A kiállítást Pascale Andréani budapesti francia nagykövet, Mészáros Miklós balatonboglári polgármester és Boros István, a Francia Becsületrend és Nemzeti Érdemrend Magyar Tagjainak Szövetsége elnöke kezdeményezte. Az emlékszobában többek között francia katonák tollából megjelent magyar és francia nyelvű könyveket, cikkeket állítanak ki. Emellett feliratos videókat lehet megnézni, illetve olyan emberek beszámolóit meghallgatni, akik átélték ezt az időszakot.

Idősebb Lomnici Zoltán, a Francia Becsületrend és Nemzeti Érdemrend Magyar Tagjainak Szövetsége alelnöke az Indexnek elmondta: a francia–magyar kapcsolatokat az elmúlt évszázad tragikus történései, a két világháború, a trianoni békediktátum vagy a holokauszt napjainkig befolyásolják.

A megtörténteken nem lehet változtatni, de az őszinte párbeszéd segíthet, ami mindkét ország érdekét szolgálja.

Mint elmondta, évekkel ezelőtt a francia nagykövetségen egy beszélgetésen felvetette, hogy az első világháború eseményeiről és a trianoni békediktátumról közösen kellene megemlékezni, főleg azért, mert a francia közvélemény ez utóbbiról szinte semmit sem tud. Azóta sikerült több konferenciát is rendezni, kiváló előadókkal. A szövetség alelnöke szerint az emlékszoba avatása is a francia–magyar kapcsolatok erősödését szolgálja.

(Borítókép: Egy vöröskeresztes nővér ételt oszt a Keleti pályaudvarra érkezett hadifoglyoknak. A felvétel készítésének pontos napja ismeretlen. Fotó: MAFIRT / MTI)