A dúvadhét üvöltéslapjai krízisről tanúskodnak

A közelmúltban rendezett IV. Bakonyi Dúvadhét záróeseményén Németh Attila tájegységi fővadász az aranysakál-állomány felmérésének tapasztalatairól számolt be a VEOL Veszprém megyei Hírportálnak.

Elmondta, hogy a vizsgálat alkalmával a vadászok 15 éjszakát töltöttek el a sakálok akusztikai eszközzel történő monitorozásával. A készülékkel kétféle sakálhangot – egy magányos állat hangját a szaporodási időszakban, valamint egy sakálcsalád hangját ősszel – bocsátották ki a vizsgált területeken. Mivel a sakál territoriális állat, ezért a területére betévedt idegen állat hangjára válaszol, próbálja védeni a saját területét. A kutatók ezt felhasználva vizsgálták az érkező válaszüvöltések helyét és számát. 

A kutatásban részt vevők minden esetben kitöltöttek egy úgynevezett üvöltésadatlapot. Ezen GPS-koordinátákkal jelölték a felmérés helyét, a leadott üvöltések számát, és rögzítették az érkezett válaszok mennyiségét. Emellett hőkamerák segítségével is megpróbálták kontrollálni a válaszadó sakálokat. A kutatás alapján is megállapítható, hogy nő az aranysakálok száma hazánkban, egyértelműen terjeszkednek. 

Ugyanakkor az is megerősítést nyert, hogy 

mert a vadászok általában nem célzott ragadozóvadászatok alkalmával, hanem különböző egyéni les-, valamint cserkelő vadászatok alkalmával, szinte véletlenszerűen találkoznak a sakálokkal. 

(Borítókép:Egy aranysakál [Canis aureus] a SEFAG Zrt. Lábodi Vadászerdészete területén egy vadlegelőn 2012. szeptember 15-én.Fotó:Kovács Attila / MTI)