Meghalt Kara György

Kara György halálával nagy veszteség érte a magyar és a nemzetközi orientalisztikát – olvasható az MTA méltatásában. Kara György 1935-ben született Budapesten. Már a gimnáziumban érdeklődni kezdett a keleti írások iránt. A Széchényi könyvtárban forgatta Kőrösi Csoma Sándor tibeti nyelvtanát és szótárát, valamint egy kínai Bibliát. Ezek hatására jelentkezett az ELTE orientalisztika szakára.

Miután 1958-ban megszerezte diplomáját, az ELTE Belső-ázsiai Tanszékén kapott gyakornoki állást. 1961-től tanársegédként, 1964-től adjunktusként oktatott. 1970-ben lett egyetemi docens, 1972-ben átvette a tanszék vezetését, majd 1978-ban egyetemi tanárrá nevezték ki.

1975-ben az MTA Altajisztikai Tanszéki Kutatócsoportjának vezetésével is megbízták. A tanszéket és a tanszékcsoportot 2000-ig vezette. 1992-től az Indianai Egyetem bloomingtoni intézményének professzora volt, ahol már a nyolcvanas évek közepétől tanított, szavai szerint kétlaki, „nomád” életet élve.

Kara György munkássága az orientalisztika igen széles körében kapott elismerést. 1984-ben Kőrösi Csoma-emlékéremben részesült, 1999-ben megkapta az egyik legmagasabb mongol kitüntetést, a Sarkcsillag Érdemrendet, majd 2000-ben Alexander von Humboldt Kutatói Díjjal tüntették ki.

2001-ben választották meg az MTA levelező tagjának. Székfoglaló előadását Hit, hatalom és írás a mongol világban címmel tartotta meg, a mongol írásbeliség történetének vázlatát adva. Mivel hosszabb ideje az Egyesült Államokban élt, levelező tagi tiszteletdíjáról lemondott, csak a számára nagy megtiszteltetést és szakmai elismerést jelentő akadémikusi címet viselte. Amíg egészsége engedte, évente hazalátogatott.