Az önbíráskodók nem bíznak a gyors és hatékony igazságszolgáltatásban

A Kiskunhalasi Járásbíróság nemrégiben hozott ítéletében önbíráskodás, magánlaksértés és testi sértés miatt felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte azt a mélykúti nőt és élettársát, akik meglátogatták az asszony volt férjét, hogy házassági vagyonmegosztás címén pár ingóságot vegyenek magukhoz. A vizitből perpatvar kerekedett, a felek egymásnak ugrottak, még rendőri intézkedésre is szükség volt.

A Büntető törvénykönyv (Btk.) 368. §-a szerint önbíráskodást követ el az a személy, aki abból a célból, hogy jogos vagy jogosnak vélt vagyoni igénynek érvényt szerezzen, mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön. Az önbíráskodás lényege abban ragadható meg, hogy a bűncselekmény elkövetője – bár vagyoni jellegű követelése jogi úton is érvényesíthető lenne – meg nem engedett eszközökkel szerez érvényt igényének. Még súlyosabb az önbíráskodás megítélése, ha

• fegyveresen,
• felfegyverkezve,
• csoportosan,
• védekezésre képtelen személy sérelmére követik el.

Ellenben nem valósul meg bűncselekmény, ha az erőszak vagy a fenyegetés alkalmazása az igény érvényesítésének megengedett eszköze.

Jogos önhatalom

Gyorsan tisztázzuk is, mikor megengedett erőszak vagy fenyegetés alkalmazása a vagyoni igény érvényesítéséhez: 

Egyébként a birtokháborítással szemben három eszköz is rendelkezésünkre áll:

• a jogos önhatalom,
• a jegyző előtti igényérvényesítés és
• a birtokper.

A jogos önhatalom azt jelenti, hogy a birtokos a birtoka ellen irányuló támadást – de csak szigorúan a birtok megvédéséhez szükséges mértékben – önhatalommal is elháríthatja. A támadás elhárítása akár erőszakkal is történhet, de – és ezt mindenképpen hangsúlyozni kell – csak arányos, a birtok megvédéséhez szükséges mértékben. Az erőszakos birtokvédelem ugyanis nem lehet megtorlásjellegű, nem lehet például üldözni és közben bántalmazni is a támadót, és természetesen nem okozhatunk aránytalanul nagyobb kárt sem. Nem lehet jogos önhatalommal fellépni a rendeltetésszerű használatot akadályozó magatartással szemben sem, így például – bármennyire is irritáló – nem lehet felpofozni a hangoskodó szomszédot.

A bírósági gyakorlat szerint az elveszett birtok visszaszerzése érdekében önhatalommal csak akkor lehet fellépni, ha a más birtokvédelmi eszköz igénybevételével járó időveszteség a birtokvédelmet meghiúsítaná. A Kúria a közelmúltban azt is kimondta, hogy tévedés miatt annak a személynek a cselekménye sem büntethető, akit birtokától a helyszínre más okból érkező rendőrjárőrt megtévesztve rendőri közreműködéssel, de jogszerűtlenül fosztottak meg, és így elvett birtokának visszaszerzése érdekében jóhiszeműen erőszakot alkalmaz.

Finkey Ferenc büntetőjogász, az egykori koronaügyész 1909-ben ezt írta:

A jogtalanságot, jogsértéseket az államhatalom feladata és kötelessége megakadályozni, ha pedig megtörténtek, utólag kiegyenlíteni, s így az ember tulajdonképpen önbíráskodást követ el, midőn maga veri vissza a jogtalan támadást; de az is kétségtelen, hogy az állam a maga védelmi eszközeivel (hatóságaival) nem lehet mindig és mindenütt jelen, meg kell tehát engednie, hogy az egyén maga védhesse meg magát a rendkívüli és világosan jogtalan támadások ellen, mert enélkül számtalan esetben nem lehetne megakadályozni a jogsértéseket.

Egy polcon a zsarolással

Érdekesség, hogy hazánkban sokáig nem büntették külön az önbíráskodást, ugyanis az ilyen jellegű bűncselekmények elkövetőit zsarolás címszó alatt vonták felelősségre. Aztán 1948-tól jogtalan önbíráskodás elnevezéssel vált önálló deliktummá. A két cselekmény között lényegi különbség, hogy 

Sajátos statisztikai görbét írt le az elmúlt évtizedekben az önbíráskodások gyakorisága. Míg a rendszerváltozás hajnalán évente százötven-kétszáz esetben vették honfitársaink saját kezükbe jogos vagy jogosnak vélt vagyoni igényeik önhatalmú rendezését, addig a kilencvenes évek végére ez a szám már ezer fölé emelkedett.

A pénzbehajtási ügyek elburjánzása miatt a kilencvenes évek derekától drasztikusan szigorodott az önbíráskodás büntetése: a jogalkotó nem kevesebb mint ötszörösére – öt évig terjedő szabadságvesztésre – emelte az alapeset büntetési tételét! Ezzel a cselekmény büntetőjogi megítélése a zsarolással került egy polcra.

Napjainkra egyébként beállt az önbíráskodások gyakorisága, hiszen 2020-ban 216, 2021-ben 212 ilyen bűncselekményt regisztráltak a bűnügyi statisztikában.

Előzetes nézeteltérések

Nagy László Tibor kriminológus Az önbíráskodás kriminológiai kérdéseiről című tanulmánya szerint a cselekmény hátterében legtöbbször a gyors és hatékony igazságszolgáltatásban való bizalom hiánya érzékelhető. Az elkövetők jellemzően alacsony iskolázottságú, nehéz anyagi helyzetű személyek. A kutatás szerint a legtöbb önbíráskodás nyáron történik, míg a legkevesebb télen. Az is érdekesség, hogy a hét napjai szerint szerdán voltak a legaktívabbak az önbíráskodók, és a legkevésbé vasárnap. De azt is vizsgálták, hogy milyen előzetes nézeteltérés járult hozzá az elkövető felindulásához. Íme a leggyakoribb motívumok:

1. pénztartozás megszerzése,
2. ellopott dolog visszaszerzése,
3. ingó adásvétellel kapcsolatos vita,
4. munkadíj követelése,
5. közösen kezelt pénz miatti vita,
6. leltárhiány,
7. hagyatéki vita,
8. bérletidíj-tartozás,
9. játékból, fogadásból származó igény,
10. sértettnél hagyott vagyontárgy megszerzése.

(Borítókép: Index)