Inkább mellőzték, mint elismerték kortársai a Szabadság híd tervezőjét

Feketeházy János 1842. május 16-án, hatgyermekes családban született a felvidéki Vágsellyén Feketeházy Domonkos kántor-tanító és Fekete Anna fiaként. János a középfokú tanulmányait Nagyszombaton kezdte meg, és a Nyitrai Piarista Gimnáziumban fejezte be 1861-ben. Előbb a bécsi, majd két év múlva a zürichi műegyetemen folytatta tanulmányait. 1866-ban kapott mérnöki oklevelet. Gyakornokként részt vett a Boszporusz-csatorna és a wien-stadlaui Duna-híd tervezésében. A kiegyezés után hazatért, és 1873-tól két évtizeden át a MÁV igazgatóságának alkalmazásában dolgozott.

Győzelem az Eiffel-cég égisze alatt

Különösen a vasszerkezetek tervezése terén végzett kimagasló munkát. Gyakorlatilag az 1870-es évektől egészen 1912-ig valamennyi, a Magyar Királyi Államvasutak által épített vasúti híd az ő tervei alapján épült.

A nagy hidak közül az egyik legjelentősebb az 1877-ben átadott Déli összekötő híd, az első magyarországi vasúti Duna-híd volt, amely a Lánchíd és a Margit híd után Budapest harmadik átkelője lett. A magyar mérnök nem sokkal később újabb nagy szakmai sikert ért el, hiszen az 1878. évi párizsi világkiállításon bemutatott, új rendszerű Duna-híd terve díjat kapott. 

Sokáig ugyanis azt hitték, hogy a hidat Eiffel álmodta meg. Nem így történt. Lósy-Schmidt Ede technikatörténész 1933-ban megjelent tényfeltáró cikkében írta meg, hogy Feketeházy annak idején hazai cégeknek és a MÁV-nak is felajánlotta a tervét, amelyet azonban egyik sem fogadott el. A magyar hidász ezt követően a párizsi Eiffel-céghez fordult, amely honfitársaival ellentétben kapva kapott az alkalmon. Az Eiffel-cég így saját tervén kívül benyújtotta Feketeházy pályaművét is. Nagy ravaszul abban állapodtak meg, hogy mindkét fél érdekében pályázatát a francia cég terveként szerepeltetik a bírálóbizottság előtt. Számításuk bejött, mert a grémium egyhangú véleménye szerint a győztes terv

oly rendkívülien szép és megnyerő, hogy bármely világvárosnak díszére válhatna.

A Magyar Mérnök és Építész Egylet ezért csak 1935. augusztus 11-én helyezte el a híd vámszedőházán a Feketeházy tiszteletére készült emléktáblát. A megkésett eseményen a főispán és a város polgármestere is megjelent, és koszorút helyezett el.

Még rosszabbul járt a komáromi Erzsébet híddal, amelynek építésére a Gregersen G. és Fia cég ajánlatát fogadták el 1891-ben. A vállalkozóval kötött szerződés alapján a terveiket Feketeházy készítette el. A négynyílású, 470 méter hosszú hidat 1892. szeptember 1-jén a megyei és városi előkelőségek adták át a forgalomnak. A két hídfőben elhelyezett emléktábláról lemaradt a híd tervezőjének a neve. 

A világ egyik legszebb konzolos hídja

Feketeházy hídtervezői munkásságának csúcspontja kétségkívül a budapesti Szabadság híd. Az Eskü téri és a Fővám téri hidak tervezésére 1893 júliusában írtak ki nemzetközi pályázatot. A 74 pályaműből 21 a Fővám téri hídra érkezett. Feketeházy „Duna” jeligéjű munkája a második díjat nyerte el. (Az első díjas terv az Eskü téri hídra vonatkozott, de megvalósíthatatlannak bizonyult.)

Az építményt 1896. október 4-én a király személyesen adta át a forgalomnak, és burkolati átalakításokkal egészen 1945. január 16-áig, azaz csaknem fél évszázadon át sértetlenül állt. Ekkor a német csapatok felrobbantották, de csak a híd középső része ment tönkre, a pillérek és a parti nyílások épen maradtak.

Hajós György építészmérnök leírása szerint a háromnyílású, 331 méter hosszú híd középső nyílása 175 méter. A szélső nyílások tartószerkezetei konzolszerűen 64 méterre nyúlnak be a meder közepe felé, és ezekre a konzolvégekre támaszkodik a 47 méter támaszközű hídrész. A hídpilléreken álló, míg a hídfőkön mozgó saruk vannak. A vaskapuzatok magassága a mederpillér felett 36 méter. A híd alépítményeit a Gaertner és Zsigmondi cég, a vasszerkezetet a MÁV gépgyára készítette és szerelte. A vasszerkezet összesen 6220 tonna, ebből 1218 tonna a fölbillenést akadályozó ellensúlyok.

Domokos Csaba muzeológus szerint a Ferenc József híd átadása után új városrész született. Buda a Gellért-hegytől délre beépítetlen volt, csak néhány épület árválkodott ott. A híd elérhetővé tette az addig szinte üres, a Gellért-hegytől délre eső területeket, ezáltal megteremtette a mai XI. kerületet. A XX. század első évtizedeiben kiépült a Gellért-hegy déli oldala, a mai Bartók Béla út és a Móricz Zsigmond körtér környéke.

Úgyszintén a tervei alapján építették fel az esztergomi Prímás-sziget és Párkány közötti Mária Valéria hidat. A 496 méter hosszú, 1895. szeptember 28-án felavatott dunai átkelőt az első és a második világháborúban is felrobbantották. Az újjáépített hidat 2001. október 11-én nyitották meg ismét a forgalom előtt.

Házát lebontották, makettjeit tönkretették

Iványi Miklós, a műszaki tudomány doktora szerint kiváló úttörőmunkát végzett, megfelelő elismerésben mégsem részesült, sőt, sok esetben bántó mellőzést kellett tűrnie. Húszesztendei igen széles körű, eredményes munkássága után – kifáradva a sok megfeszített munkában – ötvenéves korában a MÁV főmérnökeként volt kénytelen nyugdíjba menni.

Szerény ember volt, akit kielégített az a tudat, hogy fontos és szép alkotásokkal gazdagította hazáját. Életében egyszer kapott írásbeli kitüntetést Baross Gábortól.

Nem csak hídtervezőként végzett elsőrangú munkát. Nevéhez fűződik a Keleti pályaudvar, a Fővámház és az Operaház tetőszerkezetének megtervezése is. Az Ybl Miklós által tervezett neoreneszánsz épületnél az acélból készült tetőszerkezetet tűzvédelmi okokból választották, ahogy ott alkalmazták elsőként hazánkban a tűzzárást szolgáló vasfüggönyt is.

1922-ben szülőfalujába költözött. Nyolcvanéves korában sem tudott tétlenül üldögélni, belefogott házának felújításába. Az építkezés során azonban lábát törte, és a törés nem akart gyógyulni, így a végtagot amputálni kellett. Legyengült szervezetét az orbánc is megtámadta. Rövid szenvedés után 1927. október 31-én, 85 éves korában hunyt el.

A vágsellyei temetőben a családi kápolna őrzi emlékét. Házát a negyvenes években lebontották, és sajnálatos módon a padláson talált makettjeit avatatlan kezek tönkretették.

(Borítókép: A Szabadság híd. Fotó: Róka László / MTI)