Reszkessetek, katások!?

Varga Mihály pénzügyminiszter június 12-i nyilatkozata alapján annyit lehet biztosan tudni a kisadózó vállalkozások tételes adója (kata) jövőjéről, hogy

1. még tartanak az egyeztetések,
2. megőriznék a kedvezményes adózás előnyeit a kis egzisztenciájúak számára, de
3. „a katára rakódó visszaéléseket felszámolják”.

Negyvenszázalékos büntetőadó

Szinte szóról szóra ugyanez a véleménye Parragh Lászlónak, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnökének, aki május 29-én a kata jövőjéről elmondta, hogy fenn kell tartani a kedvezményes adózást az önfoglalkoztatóknak, valamint az alacsony egzisztenciájú vállalkozásoknak, de úgy, hogy bezáruljanak azok a kiskapuk, amelyeket sokan visszaélésre használnak. Az évi ötezer forintos kötelező kamarai hozzájárulást idén január 1-jétől már nem a területi, hanem az országos kamarának fizető tagság az eddigi egyeztetésről megtudhatta:

Nyitottság érzékelhető arra a döntéshozó részéről, hogy az eddigi 12 milliós éves bevételi plafont – ameddig jelenleg fennáll a kedvezményes adózás – 18 milliós szintre emeljék. Viszont a mérleg serpenyőjének másik oldalát is rendezni kell: az egy megrendelőhöz normál adózás mellett engedélyezett éves hárommilliós számlázási maximum csökkenhet. Ezzel akadályozható az az ügyeskedés, hogy a főállású munkavégzés egyéni vállalkozói jogviszonyban történjen.

A nyilatkozat nem nyugtatta meg a kisvállalkozókat. Különösen azt nem értették, hogy ha a katát az alacsony egzisztenciájú vállalkozásoknak akarják megtartani, akkor miért emelik 12-ről 18 millióra az éves kedvezményes bevételi plafont? 

Az egy megrendelőhöz kötött éves hárommilliós számlázási plafon további csökkentését nehéz lesz elmagyarázni például annak a kárpitosnak, aki hárommillió forint felett szállított volna egy cégnek, miközben a környéken élő lakosságot is kiszolgálta. Csakhogy a különadó miatt elveszítette céges megrendelőjét, mert az nem tudta volna kigazdálkodni a 40 százalékos adót. A vállalkozó pedig a lakossági megrendelésekből nem tudott megélni. Sakk-matt.

Nem szólva arról, hogy a rendelkezés könnyűszerrel kijátszható, hiszen könyvelőirodák sora szakosodott arra, hogyan osszák szét ügyfeleik bevételeit az általuk könyvelt cégek között.

Kivel egyeztetett Parragh László?

A történelem tehát ismétli önmagát. „Ami volt, ugyanaz lesz majd, és ami történt, ugyanaz fog történni, mert nincs semmi új a nap alatt.” (Biblia, A prédikátor könyve 1.9)

Két éve az MKIK elnökének javaslatára az Országgyűlés megszavazta a Lex Parragh néven elhíresült kata-szigorítást, ami nem kis megdöbbenést váltott ki a vállalkozókban, mivel úgy érezték, hogy a törvénymódosítás a fejük felett történt. A szigorítás kapcsán két súlyos kritikát is megfogalmaztak:

1. az egy ügyfélnek egy éven belül számlázott összeg hárommillió forint feletti részét terhelő pluszadó azokat is hátrányosan érinti, akik önhibájukon kívül estek a restrikció hatálya alá;
2. amellett, hogy a módosítás érintetlenül hagyta a kata adótételeit, megkerülte az adófizetőket sújtó nyugdíjbiztosítási szabályokat is.

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamarán belül nemcsak a javaslat tartalma, hanem annak elfogadási módja is vihart kavart, mivel az elnök figyelmen kívül hagyta az országos kamara alapszabályát, amely előírja, hogy

Az elnök azonban nem kérte az elnökség állásfoglalását javaslata benyújtásakor.

7+1 pontos kezdeményezés

Pedig a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) már 2020 őszén egy 7+1 pontos javaslatcsomagot tett le az asztalra a kata újraszabályozásáról. Az akkori egyeztetésen a BKIK szakértői mellett részt vett Gál Pál Zoltán, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének alelnöke, Vadász György, a Magyar Iparszövetség elnöke, Zara László, az Adótanácsadók Egyesületének elnöke, Herich György, a Magyar Okleveles Adószakértők Egyesületének elnöke, és megfigyelőként Kucsik Erika, a Minősített Könyvelők Egyesületének alelnöke. A javaslatcsomagot több vendéglátóipari és turisztikai szervezet is támogatásáról biztosította. A résztvevők az alábbi közös álláspontot alakították ki:

1. Állítsuk vissza a szabálykövető katások megbecsülését! (A rendelkezésre álló adatok alapján a szabályosan katázók vannak többségben, akik megbélyegzése és büntetése igazságtalan és gazdaságilag káros.)

2. Erősítsük meg az ellenőrzést! (A kata-szabályokkal való bújtatott foglalkoztatási visszaélés ellen fel kell lépni, és ehhez elsősorban fokozott ellenőrzés és a visszaélők szankcionálása szükséges.)

3. Harmonizáljuk a katát a munkajövedelmek rendszerével, hogy a rendszer fenntartható legyen!

4. A Lex Parragh helyett 6 millió forint bevételig maradjon a jelenlegi adóteher, fölötte legyen a bevételre egy 15 százalékos új adómérték, de minimum a havi átalány, azonban a pluszbefizetésért járjon arányosan magasabb tb-jogviszony is!

5. Járjon családi adókedvezmény a főállású katásoknak is!

6. Zéró tolerancia a bújtatott foglalkoztatásra! (Két éven keresztül terhelje 40 százalékos különadó bármely szerződéses összeg esetén azt az új katás jogviszonyt, ahol az egykori munkavállaló a volt munkáltatójával vagy annak kapcsolt vállalkozásával köt vállalkozói szerződést.)

7. Kettő helyett három vagy akár négy feltételhez legyen kötve a hétből a kata-választás, de csak abban az esetben, ha az adócsomagot egyben fogadják el.

+1. Vonják vissza a Lex Parragh néven ismert 3 millió forintos szabályt!

Annak ellenére, hogy érdekképviseletek szorgalmazták az együttműködést a döntéshozókkal, a közös kezdeményezésből semmi nem valósult meg.

Elhatárolás a munkaviszonytól

A 7+1 pontos kezdeményezés 7. pontja egy feltételrendszert említ, amelyből jelenleg kettőt kell teljesíteni a katázóknak. A kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény értelmében a munkaviszonytól való elhatárolás során vizsgált kritériumok az alábbiak:

1. a kisadózó a tevékenységet nem kizárólag személyesen végezte vagy végezhette;
2. a kisadózó a naptári évi bevételének legalább 50 százalékát nem az adatszolgáltatásra köteles személytől szerezte;
3. az adatszolgáltatásra köteles személy nem adhatott utasítást a tevékenység végzésének módjára vonatkozóan;
4. a tevékenység végzésének helye a kisadózó birtokában áll;
5. a tevékenység végzéséhez szükséges eszközöket és anyagokat nem az adatszolgáltatásra köteles személy bocsátotta a kisadózó rendelkezésére;
6. a tevékenység végzésének rendjét a kisadózó határozza meg;
7. a kisadózó vállalkozás minden kisadózóként bejelentett tagja, illetve a kisadózó egyéni vállalkozó a naptári év egészében nem minősül főállású kisadózónak, feltéve, hogy a kisadózó vállalkozás naptári évi bevételének legalább 50 százalékát olyan személytől szerezte, akivel/amellyel a kisadózó a naptári évben nem állt más törvényben említett jogviszonyok egyikében sem.

Ez a törvényi feltételrendszer kisebb pontosításokkal csaknem tíz éve, 2012. november 1-je óta már hatályban van, azaz végrehajtható.

Igaz lehet ez az állítás az adóellenőrzésre is. Ha adócsalókat akarnak elkapni, akkor nem az adózók, hanem a csalók ellen kell fellépni.

Magasak a foglalkoztatás terhei

Gazsi Attila, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének elnökhelyettese az Indexnek korábban elmondta, hogy a szövetség álláspontja szerint is a katát – a lényegét jelentő alacsony adminisztrációs terhet és adózásra ösztönző, vállalható mértékét – feltétlenül meg kell védeni. Lehetnek olyan piaci szereplők – tette hozzá –, akik nem az eredeti célok érdekében használják ezt az adófajtát, ám az ő esetükben sem szerencsés a „visszaélés” kifejezés használata, mivel a jogszabályokat ők is betartják, az adót befizetik.

Természetesen mi is érzékeljük a kata alacsony adóterheléséből adódó anomáliákat, de úgy gondoljuk, hogy ezeket az adóterhelés valorizálásával el lehet simítani

– fogalmazott. A VOSZ szerint a végleges és megnyugtató megoldást az jelentené, ha az adóék erőteljesebb csökkentésével a kata választása és az alkalmazotti lét közötti adó- és járulékteher-különbség olyan szintre mérséklődne, amely nem ösztönöz a munkaviszony megszüntetésére, ehhez azonban nemcsak a kata adóját kell növelni, hanem a foglalkoztatás terheit is csökkenteni szükséges.

Megkezdődött a boszorkányüldözés

Annak is megvan a maga bája, amikor az érdekképviseletek kezdenek szelektálni az egyes szakmák között, hogy melyek azok, amelyekben tipikusan munkaviszonyt leplez a kata.

Így Németh László, az Ipartestületek Országos Szövetségének (Iposz) elnöke támogathatónak tartaná, ha szűkítenék a kata-tevékenységet végzők körét, magyarul kizárnák azokat a tipikus szakmákat, amelyekben munkaviszonyt leplez a kata, azokat pedig meghagynák, amelyek a lakosság kiszolgálására irányulnak.

főleg, ha ezzel párhuzamosan emelik a bevételi értékhatárt is.

Az Iposz elnökéhez hasonlóan több szakmát száműzne a katások közül Parragh László. Ő konkrétumokkal is szolgált. Az MKIK elnöke a katát a falusi fodrászoknál jó adózási formának tartja,

az viszont nem helyes, ha például egy ügyvéd, biztosítási ügynök, bróker, IT-szakember, aki lehetne normál foglalkoztatott, így bújik ki az adózás alól. Meglepő módon egyébként az állatorvosok közül kerül ki a legtöbb katás. […] Ez érintheti a fent említetteken túl a taxisokat és az újságírókat is.

A kamarai elnök szerint arra is van példa, hogy egy nemzetközi cég magyarországi vezetője a fizetésének egy részét katásként veszi fel.

Úgy tudni egyébként, hogy a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara a Pénzügyminisztériummal közösen létrehozott munkacsoportban

csatornázza be a vállalkozói oldal véleményét a döntéshozatali folyamatba.

Mi lesz a kiebrudalt katásokkal?

Ma tehát úgy néz ki, hogy a katások egy részének jövő januártól más adónem után kell nézniük. A döntéshozók legszívesebben mindenkit a személyi jövedelemadó (szja) hatálya alatt tudnának. Persze ehhez a majdani munkavállalóknak találniuk kell munkáltatókat is. Az szja mellett azért akad más megoldás is.

Az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (ekho) elsősorban a művészet, kultúra, sajtó és sport területén foglalkoztatottak egyszerűsített adózási lehetősége. A 2005. évi CXX. törvény részletesen meghatározza a szakmákat. Aki így adózik, nem fizet társadalombiztosítási járulékot, a munkáltató pedig mentesül a szociális hozzájárulási adó megfizetése alól. Fontos tudni, hogy az ekho szerint adózó bevétel a gyed, táppénz számításakor nem vehető figyelembe, míg a nyugdíjba csak az adózott jövedelem 61 százalékáig. Az ekho mértéke 13 százalék. Magánszemélyként pedig 15 százalék. A kifizetőt és a magánszemélyt az ekho alapját képező bevétellel összefüggésben más adó- és közteherfizetési kötelezettség nem terheli. Ugyanakkor

Ha tehát valaki négyszázezer forintos havi bruttóval rendelkezik, akkor a kétszázezer forintra kérheti az ekho számítását, míg a másik kétszázezer forintból a „normál” jövedelmekre vonatkozó szabályok szerint vonják le a járulékokat.

Ez az adó évi hatvanmillió forint bevételig alkalmazható. Itt is vannak kivételek. Az esetben, ha a magánszemély

• hivatásos sportoló, akkor évi 500 millió,
• sportszervezet vagy országos sportági szövetség edzője, nemzetközi sportszövetség munkaviszonyban foglalkoztatott munkavállalója esetén 250 millió,
• nyugdíjas magánszemély esetében az összeghatár évi 60 millió forint.

(Borítókép: Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke (b) beszédet mond a Magyarország 1986–2016, a Joint Venture Szövetség 30 éve a versenyképes vállalkozásokért című rendezvényen a Nemzetgazdasági Minisztériumban 2016. január 13-án. Mellette Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter. Fotó: Kovács Tamás / MTI)