Bemutatjuk Gruber Emil magánóvóhelyét

Érdekes hírt harangozott be a közelmúltban közösségi oldalán az Erődítés Történeti Egyesület:

Jelenlegi állás szerint június 25–26-án ismét nyílt nap keretén belül látogatható az Ördög-orom bányaóvóhely. Ezúttal hagyományőrzők is részt fognak venni, és híradástechnika-történeti bemutató is megtekinthető lesz terveink szerint. Most már a betonlapok pótlásával és a felszerelt plusz tíz lámpatesttel az egész rendszer bejárható.

A bejegyzésből az is kiderül, hogy amíg a részleteket kidolgozzák, a szervezők nem szolgálhatnak részletes programmal, ezért addig is utánajártunk, mit érdemes tudni erről a különleges, sziklába vájt hegyvidéki óvóhelyről, amelynek erősített acélkapuját nemrég fehérre mázolták, és sárga alapon piros betűkkel pingálták rá az arra járó kirándulók megrökönyödésére, hogy óvóhely.

A magánbunker története

A Hegyvidéken számos légoltalmi óvóhelyet alakítottak ki az 1930-as évek közepétől, és mivel ezek építését és fenntartását az állam támogatta, több magánóvóhely is létesült. Ilyen az Edvi Illés utcában található Ördög-orom sziklába vájt bunker is, amely ebben a műfajban kifejezetten nagynak mondható a maga több mint ezer négyzetméteres területével – olvasható a kerületi újság, a Hegyvidék hasábjain.

Az erődítmény keletkezéséről pontos adatok nincsenek, de vélhetően közvetlenül Budapest ostroma előtt készülhetett, ugyanis több 1944-ben írt korabeli újságcikkből ez olvasható ki. A Fővárosi Közlönyben például ezt írták:

„…tömeg-óvóhelyek létesítése ez idő szerint is folyik, különösen olyan helyeken, ahol a természeti adottságok lehetővé teszik barlangokban és más helyeken…” (Fővárosi Közlöny, 1944. 07. 28.)

Ma már furcsán hangzik, de az ehhez hasonló óvóhelyek akkoriban olyannyira csalogatók voltak, hogy még a villák, házak bérbeadási hirdetéseiben is szerepeltek. Példa erre ez az 1944 szeptemberéből származó lakáshirdetés:

„Azonnalra 5 SZOBÁS összkomfortos farkasréti villa, központi fűtéssel, garázzsal, bútorozva, esetleg bútor nélkül, bombabiztos sziklaóvóhelynél ALBÉRBE ADÓ.” (Pester Lloyd, 1944. 09. 21.)

A csábító csárda

Az Ördögorom magánóvóhely bizonyára az Ördögorom csárda közelsége miatt épülhetett meg az Edvi Illés utcában. Valószínűleg maga a tulajdonos hozta létre, hogy ezzel a gesztussal is megnyugtassa vendégeit: biztonságos helyre jöttek kikapcsolódni. Magát a csárdát Gruber Emil nyitotta 1924-ben, és hamar a környék ismert és kedvelt vendéglőjévé vált, hiszen 

Ráadásul a magánóvóhelyet építő tulajdonos azt is eldönthette, ki mehet be oda, és ehhez belépőjegyet is árusíthatott.

A háborús bombázások idején minden bizonnyal sokan is tartózkodtak az Ördög-orom gyomrában, ebben a különös erődítményben, amelynek három dupla ajtajú bejárata van, és

Mivel az óvóhelyet sziklába vájták, nem szögletes járatok és termek vannak benne, mint egy ház alatt, hanem a falba vágott félköríves járatok. Sok kisebb-nagyobb fülke található a föld alatti térben, amelyek az elkülönülést segítették, hogy egy-egy család függönnyel valamelyest leválaszthassa életterét a folyosóktól. Egy-két beugrónál ma is látható még a vaskampó, amin a függöny lóghatott. A fülkék falain egykori elektromos vezetékek nyomai is felfedezhetők, amelyek valamilyen fűtés, világítás vagy akkumulátor jelenlétét bizonyítják.

Ezenkívül az óvóhelynek volt egy nagy központi része is, amely bizonyára közösségi térként vagy gyülekezőhelyként funkcionált. Csatorna híján viszont tőzeges vécé üzemelt a bunkerben, amely a második világháború után az állam tulajdonába került. A Fővárosi Napló 1947-ben így írt erről:

„A közlekedési ügyosztály intézi az óvóhelyek bérbeadását. A közterületen lévő volt óvóhelyek iránt nagy érdeklődés mutatkozik. Sokan akarják ezeket a tágas helyiségeket raktározási és egyéb célokra bérbe venni. Egyeseket a főváros már hasznosított is.” (Fővárosi Napló, 1947. 03. 08.)

Raktárnak nem vált be

Az Ördögorom óvóhely 1996-ig volt állami tulajdonban, és bizony abban az időben leginkább szemétlerakónak használták, illetve hajléktalanok költöztek a járataiba. Később, az 1990-es évek közepén a Hegyvidéki Önkormányzat kezelésébe került, majd egy magánszemély bérelte ki, hogy raktárnak használja, de ilyen hasznosításra a páratartalom miatt nem volt alkalmas, ezért lezárták a helyet. Ám az emberi kíváncsiság határtalan. Olyannyira, hogy ismeretlenek a mázsás fémajtókat is többször tönkretették, hogy bejussanak a lezárt területre.

Végül az óvóhelyek szakértőjeként a cikkünk elején már említett Erődítés Történelmi Egyesület vette kezelésébe a sziklabunkert.

Azóta a civil egyesület aktivistái már többször kitakarították, aggregátorral lámpákat és áramot szereltek be, továbbá különböző berendezési tárgyakat helyeztek el, hogy a látogatók számára közérthető módon tudják bemutatni, hová menekültek a bombázások elől a budai polgárok mintegy háromnegyed évszázaddal ezelőtt.

(Borítókép: Sánta András / Index)