Mire használhatják a személyes adatainkat?

Amikor a bíró mellényúl

Az indítványozó magyar állampolgár (név és cím az alkotmánybírósági határozatban) 2014. április 11-én kérte mobilszolgáltatóját, hogy személyes adatait adja ki neki, majd törölje, és tájékoztassa arról, hogy kinek engedett hozzáférést, és mely adatokhoz.

Az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény értelmében ugyanis az internet- és mobilszolgáltatók kötelesek meghatározott kommunikációs adatokat akár egy évig is, de bizonyos esetekben az előfizetés megszűnése után is megőrizni, hogy azok a hatóságok számára hozzáférhetők legyenek.

A mobilszolgáltató válaszlevelében tájékoztatta az indítványozót, hogy adatait a hatályos törvényi szabályozás miatt nem adhatja ki, illetve nem törölheti.

Az indítványozó bírósághoz fordult, hogy kötelezze a szolgáltatót a kért adatok kiadására és törlésére. A bíróság a tárgyalás felfüggesztése mellett kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását, a testület azonban a bírói kezdeményezést visszautasította, mivel

Az indítványozó keresetét a bíróság ezt követően elutasította.

Készletező adattárolás

A jogerős ítélet egyáltalán nem nyugtatta meg a felperest, ezért alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz fordult, mert úgy vélekedett, hogy 

Az indítványozó elismerte ugyan, hogy az alapjog korlátozására törvényben került sor, és azt is kétségtelennek nevezte, hogy a korlátozás célja is legitimnek tekinthető, hiszen az adatmegőrzés a bűnüldözési, nemzetbiztonsági és honvédelmi célokat mint alkotmányos értékek védelmét szolgálja. A támadott jogszabályi rendelkezés által előírt készletező adattárolás azonban szerinte nem a feltétlenül szükséges mértékben korlátozza az érintett alapjogokat.

1. Egyrészt az előírt adatmegőrzési kötelezettséget igazolni kívánó, a súlyos bűncselekmények üldözésére vonatkozó alapjogkorlátozási indok nem felel meg a feltétlenül szükségesség kritériumának, mivel a „súlyos bűncselekmény” kifejezés nem írja le megfelelő pontossággal, hogy milyen bűncselekmények üldözése érdekében történik a kötelező adatkezelés.
2. Másrészt az adatmegőrzési kötelezettség érintetti köre minden egyes előfizetőre, felhasználóra, illetve a velük kapcsolatba kerülő személyekre általános jelleggel kiterjed, anélkül hogy azok akár közvetett módon is olyan helyzetben lennének, amely büntetőeljárásra adhat okot, vagy a terrorizmus veszélyét, esetleg a nemzetbiztonság veszélyeztetését felvetné.

Mulasztásos alkotmánysértés

Nos, az Alkotmánybíróság nem kapkodta el döntését, hiszen az alkotmányjogi panaszt már hat évvel ezelőtt, 2016. július 16-án iktatták. Ezt követően az egyik öttagú tanács 2017-ben kétszer tárgyalta az ügyet, majd 2018-ban egy alkalommal a teljes ülés elé is került. Négyévi pauza után idén vették elő újra a panaszt. Közben bekérték Pintér Sándor belügyminiszter, Varga Judit igazságügyi miniszter, valamint Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnökének állásfoglalását.

Az alkotmánybírák még egyet csavartak a történeten, hiszen magát az alkotmányjogi panaszt, azaz a sérelmezett szabályozás megsemmisítését elutasították, azonban hivatalból eljárva megállapították, hogy a támadott jogszabályi rendelkezések – az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény 157. § (2), (3) és (10) bekezdése, valamint 159/A. §-a –

Az adatok átadására vonatkozó felhatalmazás ebből kifolyólag túlzottan általános, absztrakt, hiányoznak belőle azok a konkrétumok, amelyek az adatkezelést annak céljához tudnák kötni és igazítani.

Az Alkotmánybíróság határozata – két párhuzamos indokolással és különvélemény nélkül – megállapította: a mulasztásban megnyilvánuló Alaptörvény-ellenességet (leánykori nevén: mulasztásos alkotmánysértést) előidézett jogalkotó kötelezettsége, hogy

ezért felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2022. december 31-ig tegyen eleget.

(Borítókép: Stiller Ákos / Bloomberg / Getty Images Hungary)