Nem először hasalt el a Balaton-törvény az Alkotmánybíróságon

Mint arról beszámoltunk, az Alkotmánybíróság a héten megsemmisítette a Balaton-törvénynek azokat a kivételező rendelkezéseit, amelyek különféle indokokkal megengedték a parti harmincméteres védősáv beépítését. A határozat szerint a törvény a főszabályok alól úgy teremtette meg a kivételes rendeleti szabályozás lehetőségét, hogy azzal gyengítette az egészséges környezethez való alapjog garanciáit. Mert 

Nemcsak a mostani, hanem a korábbi, még 2000-ben elfogadott Balaton-törvénnyel is akadtak hasonló gondok.

Első nekifutás

Az Országgyűlés 2000. október 17-én fogadta el az első Balaton-törvényt, vagyis a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének elfogadásáról és a Balatoni Területrendezési Szabályzat megállapításáról szóló 2000. évi CXII. törvényt.

Célja „a Balaton kiemelt üdülőkörzetének területén az érintett önkormányzatok, szakmai, gazdasági és társadalmi szervezetek egyetértésével a területrendezés alapvető feladatainak és szabályainak megállapítása” volt.

A jogszabályt – legalábbis annak a preambuluma szerint – kifejezetten azért alkották meg, hogy

a táji, természeti és települési környezet minőségének védelme a megelőzés elvének érvényesítésével olyan véges és nehezen megújuló környezeti értékek megóvását szolgálja, amelyek a jelentős gazdasági potenciált képviselő üdülés és idegenforgalom minőségi fejlesztéséhez is szükségesek.

Hiányzó garanciák

A törvény alkotmányosságát öt indítványozó is megtámadta az Alkotmánybíróságon, amely 2005. április 4-én mégis hivatalból eljárva hozott döntést. A határozat, amelynek előadó alkotmánybírója Holló András, a testület akkori elnöke volt, megállapította: alkotmányellenes mulasztás valósult meg annak következtében, hogy a Balaton-tör­vény nem álla­pította meg a tómeder védelmében az egészséges környe­zethez való jog érvényesülését biztosítani hivatott garanciális rendelke­zéseket.

Az alkotmányvédők szerint ugyanis alkotmányellenes helyzet alakult ki annak következtében, hogy a Balaton-törvény további tervezésre, egyedi ható­sági tevékenységre bízta a tómeder élővilágának védelmét, és nem álla­pította meg a beavatkozá­sok lehetőségének törvényi korlátait. 

Az alkotmánybírák kiemelték:

Az állam nem élvez szabadságot abban, hogy a környezet állapotát romlani engedje vagy a romlás kockázatát megengedje. A környezetben okozott károk véges javakat pusztítanak, sok esetben jóvátehetetlenek, a védelem elmulasztása visszafordíthatatlan folyamatokat indít meg. E sajátosságok miatt az egészséges környezethez való jog védelmének eszközei között a megelőzésnek elsőbbsége van. 

Az Alkotmánybíróság 2005. december 31-ig adott határidőt a parlamentnek, hogy jogalkotási feladatának eleget tegyen.

Sólyom László vétója

Az Országgyűlés a felhívásnak a 2005. évi CLXI. törvénnyel tett eleget, amelyet a Magyar Közlöny 2005. december 25-i számában hirdettek ki.

Aztán a parlament két és fél évvel később nagy többséggel megszavazta a Balaton-törvény újabb módosítását, amelyet azonban Sólyom László köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság korábbi elnöke 2008. június 30-án megfontolásra visszaküldte a képviselőknek.

Az államfő a törvénymódosítás több rendelkezésével sem értett egyet. Így többek közt azzal, amely alapján olyan területeket is korlátozás nélkül belterületbe lehetett volna vonni a balatoni üdülőkörzetben, amelyeken nincs megfelelő csatornahálózat. Kifogásolta azt is, hogy a törvény lehetővé tenné a partinak és partközelinek nem minősülő településeken az építési engedélyek kiadását akkor is, ha hiányzik a szennyvízcsatorna-hálózat és megfelelő kapacitású tisztítómű.

A köztársasági elnök hangsúlyozta, hogy a Balaton-üdülőkörzet, mint kiemelt térség, szerves környezeti-természeti egységet képez, és határainak megállapításakor a jogalkotónak tekintettel kell lennie a környezet- és természetvédelmi célokra, mindenekelőtt a tónak és élővilágának védelmére. Sólyom László véleménye szerint

az államnak segítenie kell, hogy ne kerüljenek hátrányos helyzetbe azok a települések, amelyekre a Balaton viszonylagos közelsége miatt anélkül hárulnak többletterhek a környezetvédelem terén, hogy közvetlenül részesülnének a tó közelségének idegenforgalmi előnyeiből.

A módosított törvénymódosítást végül 2008. szeptember 22-én fogadták el a képviselők.

Betarthatatlan előírások

A Balaton-törvény több rendelkezésének végrehajtása komoly nehézségeket jelentett a tóparti településeknek. Így betarthatatlannak tartották azt az előírást, hogy harmincméteres sétányt alakítsanak ki a parton. Azzal együtt is, hogy „csak” a partszakaszuk legalább 30 százalékán kellett volna mindenki számára hozzáférhető tenni parti sétányt. Ez a bravúr a negyvennégy település töredékének sikerült, mert alig kaptak a szükséges kisajátításhoz, területvásárláshoz, vagy kiépítéshez elegendő forrást. 

Az érintettek egyetértettek abban, hogy új szabályozásra van szükség. A régi Balaton-törvény helyébe lépő új jogszabály az országos területrendezési törvény részeként 2019. március 15-én lépett hatályba. A Balaton-régiót is szabályozó törvény megalkotása során elvárás volt a jogalkotók felé, hogy a régi védelmi szintek ne csökkenjenek, ugyanakkor a megszerzett építési jogokat ne vegyék el, és minél kevesebb kártalanítási kötelezettség keletkezzen általa.

(Borítókép: A déli part egyik legszebb sétahelye, az 1200 méter hosszú Kvassay sétány részlete 2017. május 19-én. Fotó: Faludi Imre / MTI)