![Párizs minket is várt: az Index helyszíni stábja is rácsatlakozott az olimpiára](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/5747/57478/574785/57478563_4251271_8faf1cbc1b9d98fe8cf5c41d22bcb69e_wm.jpg)
Budapest első főpolgármesterének még csak szobra sincs a fővárosban
További Belföld cikkek
Ráth Károly Budán született 1821. február 20-án jómódú, értelmiségi polgárcsaládban. Fivérei között gyógyszerészt, plébánost és katonatisztet is találunk. A pesti egyetemen jogot tanult, s csakhamar a város egyik népszerű ügyvédje lett. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt városi képviselő volt Pesten, majd a pesti nemzetőrség egyik szervezője lett. A szabadságharc veresége után visszatért ügyvédi tevékenységéhez. Ráth családszerető ember volt, feleségétől, Hupf Máriától hat gyermeke született. A vadászat és a művészetek iránt érzett szenvedélye volt a kikapcsolódás számára. Az 1860-as években az országbírói értekezlet tagja lett, 1867 után pedig józsefvárosi képviselő a Deák-párt színeiben. Amikor kinevezték ügyésznek, hátat fordított az országgyűlésnek. 1871-ben a királyi tábla alelnöke és egyben a főrendiház tagjává vált. Bírói karrierjének az egyesített Budapest első közgyűlése vetett véget a Pesti Vigadóban, amikor megválasztották a város első főpolgármesterévé 1873. október 25-én.
![Ráth Károly](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/4453/44536/445369/44536980_6c90a08c1a52098a56b443f0cfd63371_wm.jpg)
Jó viszonyra törekedett a kormánnyal
Arra a kérdésünkre, hogy miben különbözött és miben hasonlított a főpolgármester feladatköre napjainkhoz képest, Kovács Örs, a Rubicon Intézet tudományos munkatársa kifejtette: a város egyesítésekor született Budapest törvény értelmében a vármegyei főispáni tisztség mintájára Budapesten kialakítottak egy főpolgármesteri tisztséget is. A főpolgármestert a kormány és az uralkodó – a két világháború között a kormányzó – három jelöltje közül a közgyűlés választotta hat évre, így lényegében a kormányt is képviselte.
A kormány és a főváros közötti jó viszony megteremtése volt az elsődleges feladata, hiszen minden jelentős beruházáshoz a kormány adta az anyagi hátteret.
Ez tehát hasonlít a napjainkra jellemző főpolgármesteri feladatkörre, hiszen a Budapest fejlesztésében ma is nélkülözhetetlen a kormánnyal való jó kapcsolat.
A fővárosi közgyűlés elnöke volt. A főpolgármester – a rendkívüli felhatalmazás szigorúan körülírt esetét kivéve – általában egyetlen fővárosi közegnek sem adhatott közvetlen utasítást, törvényes hatásköre azonban bő teret hagyott annak, hogy rendszeres ellenőrzésekkel vegzálja a hivatalokat – folytatta a történész. – Feladata volt a felségjogokkal kapcsolatos ügyek intézése. Fővárosi lakosok nemesítése, címek, rangok odaítélése, külföldi rendjelek viselésének engedélyezése iránti kérelmeikkel az illetékes hivatalok általában a főpolgármesterhez fordultak informálódás, véleményezés céljából. A főpolgármester reprezentatív feladatokat látott el, például tisztségéből adódóan gyakran kellett fogadnia akár a királyt, a királyi család tagjait vagy idegen méltóságokat, ő képviselte a várost.
A „három Károly” korszaka
A főpolgármesteri időszakát a „három Károly” korszakának is nevezték. Kovács Örstől megtudtuk, hogy az elnevezést a város élén álló három személy közös keresztneve adta. A reprezentatív, államot képviselő személy volt Ráth Károly, a gyakorlati és operatív ügyeket a város polgármestere, Kamermayer Károly és az alpolgármesternek megválasztott Gerlóczy Károly vitte. 1873-tól 1897-ig folyamatosan ők töltötték be ezeket a pozíciókat, ezért korszaknak is nevezhetjük a város élén töltött időszakukat.
A főváros autonómiájának egyik legfőbb korlátját az jelentette, hogy a legfontosabb döntéseket miniszteri jóváhagyáshoz kötötték. A Rubicon Intézet tudományos munkatársa ennek kapcsán megjegyezte: sikerességét jól mutatja, hogy az általa teremtett hagyományok a politika minden hullámverése ellenére időt állónak bizonyultak. A központi kormány és az önkormányzati városigazgatás közötti erőviszonyok változásai közepette hetven évre kiható érvénnyel sikerült kialakítania a főpolgármesteri szerepmodellt. Ennek lényege, hogy
a főpolgármester legyen képes a kormány és a főváros közötti felesleges viták elsimítására Budapest fejlesztése érdekében.
A főpolgármester a város élén a kormányt és annak akaratát teljesítette. Vérbeli politikusnak ismerjük, barátságos volt, bírta a polgárok bizalmát is – jellemezte Ráth Károlyt a történész, aki hozzátette: természetesen a korszakban világvárossá kiépülő Budapest nagyberuházásai sok konfliktussal jártak. Ráthnak is megvolt a maga szerepe ezen ügyek sikeressé tételében. Legismertebb a Rudas-fürdő megépítése körüli vitája, amely végül személyes közbenjárásának köszönhetően épült meg.
![Ráth Károly temetése](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/4453/44536/445369/44536992_abd2c3c8b6f81b07fce4b962e595264f_wm.jpg)
Méltatlanul elfeledve
Amikor azt kérdeztük, mivel magyarázza, hogy Ráth Károly halálakor kortársai dísztemetéssel, megemlékező cikkek sorával tisztelegtek előtte, szemben az utókorral, hiszen ma nem viseli egy fővárosi közterület sem a nevét, sőt szobra sincs a városban, Kovács Örs ezt felelte:
Valójában érthetetlen, hogy miért merült ennyire feledésbe a neve. A kortársak becsülték a tevékenységét. Ráadásul szociális téren is maradandó modellt alkotott a népkonyhák hálózatának kiépítésével, amellyel a rászorulóknak segített.
A kommunista diktatúra idején nem nyílt volna esély emléke ápolására – vélekedett –, hiszen a polgári származása révén az osztályharcos ideológia célkeresztjébe került volna, illetve a tanácsrendszer kiépítése még a főpolgármesteri tisztséget is megszüntette. Azt gondolom, hogy mivel nem megosztó a személyisége, a tevékenysége, így a közös politikai akarat meg lehetne emlékezetének ápolására. Kár, hogy a rendszerváltozás óta erre nem került sor.
Kovács Örs történész, történelemtanár, a Rubicon Intézet tudományos munkatársa. A Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium történelem-francia szakos tanára, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia megbízásából készített középiskolai történelem-tankönyvsorozat főszerkesztője és egyik szerzője, több szakmai bizottság tagja. Fő kutatási területe a magyar–francia kapcsolatok alakulása a XX. században.