Richard Florida: Az emberek rugalmasságot és kihívásokat akarnak, nem csak fizetést

A kreatív osztály koncepciójáról írt a The Rise of the Creative Class című könyvében. Mi volt az alaptézise a kutatásai során?

Abban a könyvben 20 évvel ezelőtt azt állítottam, hogy a társadalom átalakul a régi ipari gazdaságból és társadalomból, ahol az emberek gyárakban dolgoztak. Az apám például egy gyárban dolgozott New York ipari negyedében, New Jersey-ben. De ez átalakulóban volt egy újfajta gazdaság és társadalom felé, ahol az emberek az eszüket használják. Az elme vált a termelés eszközévé.

Abban az időben az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban vagy Nyugat-Európa fejlett országaiban a munkaerő körülbelül egyharmada tartozott ehhez a kreatív osztályhoz. Tudósok, technológusok, vállalkozók, tudásmunkások, szakemberek, menedzserek, üzletemberek, pedagógusok, jogászok, orvosok, de művészek, zenészek, dizájnerek és kreatívok is. Mostanra ez az arány valószínűleg 40-50 százalékra emelkedett. A munkahelyek ezekben az iparágakban olyan nagyvárosokban koncentrálódnak, mint Budapest, Párizs, London, New York vagy San Francisco. Mivel ezekben a városokban több a szórakozás és az izgalom, a szellemi tőkével rendelkező emberek hajlamosak a nagyobb városokban koncentrálódni. Az én elméletem pedig az volt, hogy ezek az emberek megváltoztatják a fogyasztás módját, a munkavégzés módját pusztán azzal, hogy másként fogalmazzák meg azt, hogy mit akarnak az élettől. Furcsa erre visszatekinteni, ha 20 évvel későbbre, a Covidra és a világjárványra gondolunk. 

Budapesten, Magyarországon, Európában ez még kevéssé érzékelhető, de az Egyesült Államokban már egyre nagyobb teret nyer a távmunka. Az emberek nem mennek be annyit az irodába. Másfajta életet akarnak, ami sokkal inkább vegyes. Én ezt már 20 évvel ezelőtt is láttam, amikor azt mondtam, hogy 

Ha valami, akkor a koronavírus-járvány felgyorsította ezt. 

Mennyiben igazolódott be az az állítása, hogy ahol magas az ön által „magas bohémeknek” nevezett csoportok aránya, ott a gazdasági fejlettségi szint is magasabb?

Ha 20 vagy 25 évvel ezelőtt meg akartuk találni azokat a helyeket, ahol a kreatív osztály volt, akkor jó közelítő mutató volt a meleg és leszbikus közösség koncentrációja. Akkoriban a meleg és leszbikus közösség sokkal szegregáltabb volt. Olyan helyekre kellett menniük, ahol névtelenebbek lehettek. És eljutottak a nagyvárosokba, például New Yorkba, San Franciscóba, Berlinbe vagy Párizsba, és tovább tudtak fejlődni. Azt tapasztaltuk, hogy ahol ez a közösség letelepedett, ott nagy számban találtunk zenészeket, művészeket, tervezőket is. És végül ezek közül a helyek közül sok otthont adott a csúcstechnológiát képviselő cégeknek is. Tehát nem feltétlenül arról volt szó, hogy a melegek vagy leszbikusok kreatívabbak voltak, inkább arról, hogy ha egy hely nyitott volt, és szándékában állt olyan feltételeket biztosítani, amelyek lehetővé teszik, hogy vonzzák a kreatív embereket, akkor oda szívesebben mentek a más nemi identitású emberek.

Mennyire tartja fontosnak az oktatást a kreativitás fejlesztésében és kibontakozásában?

Szerintem az oktatás fontos, de nem annyira a formális oktatás. A gyerekeim öt- és hatévesek, iskolába járnak, de nem hiszem, hogy ez az egyetlen hely, ahol tanulnak. A formális oktatás csak néhány száz éves. Az emberek mégis régóta tanulnak. Ami ma érdekes, az a digitális technológia, az internet, a YouTube térhódítása. Szerintem van, aki jobban tanul formális környezetben, és van, aki inkább úgy, hogy csinál valamit. Az egyik reményem az, hogy az oktatást a kreativitás minden fajtájára orientáljuk.

Egyik nagy barátom, a néhai Sir Ken Robinson azt mondta, hogy az egyik dolog, amit az oktatási rendszerünk tesz, hogy elnyomja a kreativitást a gyerekekben. Vegyünk egy három-, négy-, ötéves kisgyereket, akik elképesztően kreatívak. Készítenek dolgokat, írnak dolgokat, művészetet csinálnak. És ahogy haladnak az iskolában, egyre több és több kreativitást nyomnak el. 

Nekem van PhD-m. Az apám hét osztályt végzett. Nem vagyok intelligensebb, mint az apám, ő sok szempontból intelligensebb volt nálam. Tudott festeni, alkotni, jó volt a kézügyessége, és szinte bármit el tudott készíteni. Én nem tudok semmi ilyesmit. Ötleteket gyártani tudok, és írni. Ha a barátaimra és a gyerekekre gondolok, akikkel együtt nőttem fel, sok olyan gyerek volt, aki okosabb volt nálam, de nem fejezte be a középiskolát. És most is sok olyan barátom van, aki nagyon sikeres, de nem fejezte be a tanulmányait, akár közép-, akár felsőoktatási szinten.

Az ön kreativitása miben fejeződik ki leginkább?

Amiben jó vagyok, az az intuíció. Van egyfajta megérzésem. És ez az én kreatív lehetőségem. Egy megérzés arról, hogy hogyan fejlődik a társadalom. Nem tudom, hogy ez kreatív-e, de azt hiszem, ez az egyetlen dolog, amivel rendelkezem. Úgy vélem, az én adottságom más, mint a legtöbb akadémikusé. Valószínűleg azért, mert munkásosztályban nőttem fel, nagyszerű anyukám és apukám volt, és valószínűleg azért, mert egy olyan városban nőttem fel, Észak-New Jersey-ben, amely leépült, ahol a gyárak bezártak, a munkahelyek megszűntek. 

Persze szeretnék jó gitáros lenni, és jó lenne, ha több tehetségem lenne a képzőművészetben, se sajnos nincs. Nem játszom úgy, mint a kedvenc gitárosom, Jimmy Hendrix, és a vizualitásban sem vagyok túl jó, ami manapság a zenében is fontos.

Ha megnézzük az Instagramot vagy a YouTube-ot vagy az új technológiákat, ezek mind a vizualitásról szólnak. Ma egy zenésznek nem elég jól játszania, vizuális identitással is kell rendelkeznie. Én ebben nem vagyok jó.

Hogyan határozná meg az intuíciót?

Az intuíció ebben a kontextusban azt jelenti, hogy van egy tudás- vagy szakértelem- vagy megfigyelési alapod. És emiatt könnyebben találsz olyan összefüggéseket, amelyeket más emberek nehezen. Ez az egyetlen dolog, ami szerintem nekem megvan, és amely sikeressé tesz. Azt hiszem, én látom a dolgokat, nem feltétlenül vagyok eredeti, de elég gyorsan és másokat megelőzve látom, hogy a dolgok hogyan kapcsolódnak egymáshoz. Amiben jó vagyok, az az intuíció. Van egy megérzésem arról, hogy a dolgok hogyan fejlődnek.

Melyik a kedvenc városa?

New York. Egyértelműen. Már gyerekkoromban megfogott a művészeti sokszínűsége, az építészete, naponta láttam többek között Andy Warhol alkotásait, ez is nagy hatással volt rám.

A városoknak van lelke?

Persze. Minden városnak van egy sármja, bája és egy identitása, ami az ott élő emberek egyéniségéből alakul ki, és ez az identitás visszahat az ott élőkre is.

Mit gondol Budapestről és Budapest helyéről más városok viszonylatában?

Ez egy igazán történelmi jelentőségű város. Egyszer már jártam itt, hét évvel ezelőtt a feleségemmel. A kreativitás jelenléte ebben a városban kiugró. Most persze megváltoztak a dolgok, és más helyek is kreatívak lettek. De ha visszatekintünk a történelemben, Budapest, Magyarország és a világnak ez a része megannyi előremutató gondolkodást szült a művészetekben, és jelentősen hozzájárult a művészetfilozófiához, a zenéhez is. Ha a tengerentúlról valaki Európába akar jönni, akkor egyértelműen Budapestet vagy Bécset választja, vagy mindkettőt. Ugyanakkor a nagyszerű városok nem csak a munka és az életvitel keverékének játszóterei. A világjárvány segített ezt látni.

Ennek egyik legjobb példája Dubaj, amelyről szólva persze panaszkodhatnék az építészetre, és mondhatnám, hogy nincs olyan történelmi varázsa, mint Budapestnek, Párizsnak, Bécsnek vagy Rómának. Viszont vannak új épületeik, magas épületek, üvegépületeik. Nincs meg az a városi textúra és szövet, amit a legtöbb hozzám hasonló urbanista szeret, de Dubaj a kapcsolatok igazi központjává vált. Ez az a hely, ahová az emberek azért mennek el, hogy együtt legyenek. A kérdés az, hogy tud-e olyan hellyé válni, amely jobban hasonlít a Nyugathoz. Szerintem igen, de ez egy sokkal hagyományosabb társadalom, sokkal patriarchálisabb. Dubaj olyan, mintha fognánk azt, ami itt történt 500 év alatt, és egy helyre tennénk, és 50 év alatt történne meg. Nehéz lesz ehhez más társadalmaknak alkalmazkodni, de ez egy érdekes folyamat, amely végül mindenkinek tetszeni fog. 

(Borítókép: Richard Florida. Fotó: Karip Tímea / Index)