Nemcsak az életcélja, hanem az életútja is unikum volt
További Belföld cikkek
- Új SZÉP-kártya zseb nyílik, a juttatás keretösszegét is megnövelik
- Népszerű fehérjét hívott vissza a Nébih, fémdarabot tartalmazhat
- Megszólalt a bebörtönzött óbudai polgármester jobbkeze, szerinte Kiss László politikai fogoly lehet
- Két kamion ütközött Gesztelynél, teljes útzár van érvényben
- Több mint 57 millió forintot csaltak ki áldozataiktól az online térben
Zwack Péter 1927. május 21-én született Budapesten, nagypolgári családba. Családja úttörő szerepet játszott a magyar ipar fejlődésében. Ősei Morvaországból származtak, és már a XVIII. században is szeszfélék készítésével foglalkoztak. A később Magyarország egyik legnagyobb és leghíresebb szeszgyárává fejlődött üzemet dédapja, Zwack József (1821–1915) alapította 1840-ben. A gyár, amelynek telephelye 1892 óta Budapesten, a mai IX. kerületben, a Soroksári úton van, mintegy kétszázhúsz különböző alkoholfélét gyártott, köztük a család leghíresebb márkáját, az Unicumot.
Szökés a zöldhatáron
Atyja, Zwack János (1893–1958) a Soroksári úti gyár harmadik generációs társtulajdonosaként aktív szerepet vállalt a közéletben, többek közt a Gyáriparosok Országos Szövetségében. Bár családja zsidó származású volt, mindkét ágon kikeresztelkedett, így Péter is szigorú katolikus nevelést kapott. Általános és középiskoláit Budapesten végezte. 1945-ben a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban érettségizett, majd egy évvel később a Pázmány Péter Tudományegyetem Jogi Karán kezdte meg tanulmányait, de emellett a családi gyárban is dolgozott. A sport mindig is fontos részét képezte életének. Fiatalkorában futballozott és jégkorongozott, húszéves korában ifjúsági teniszbajnok volt. Még idősebb korában is szeretett teniszezni.
A kommunisták előretörését nem nézték tétlenül, és a család az emigráció mellett döntött.
1947 végén apja felrakta őt egy, a jugoszláv határ felé tartó vonatra, és egyikük sem tudta, hogy látni fogják-e még egymást valaha. Péter a határ előtt leszállt, éjszaka gyalogolt, nappal elrejtőzött és aludt. Apja nem sokkal ezután kalandos körülmények között, egy szovjet katonai teherautó sofőrjét megvesztegetve, egy olajoshordó alatt utazva hagyta el az országot, mellényzsebében az Unicum titkos receptjével.
Az Unicum története
A Zwack család zászlóshajója mindig is az Unicum volt, amelynek védjegyét 1883. május 22-én, 805-071 számmal lajstromozták. A gyógynövénylikőr máig a család 1790-ből származó titkos receptje szerint készül, amelyet a likőrt alkotó több mint negyven gyógy- és fűszernövénnyel együtt egyszerre csak ketten ismerhetnek. Így például Zwack Péter haláláig ő és felesége, Anne Zwack volt minden titkok tudója. Az italt kezdettől fogva gömbölyű palackban forgalmazták. Eleinte a címkéjén vörös kereszt díszelgett, amelynek használati jogáért évente fizetettek a Magyar Vöröskereszt Egyesületnek. A paktum 1922 után megszűnt, ezért a kereszt színét aranyra, hátterét pirosra változtatták. A második világháború után a Soroksári úti üzemet újjáépítették, és mire teljes egészében visszaállították a háború előtti állapotot, a gyárat 1948-ban mindenfajta kártalanítás nélkül államosították. Amikor megtudták, hogy a szocialista vállalat továbbra is Zwack név alatt exportálja termékeit az Egyesült Államokba, pert indítottak a magyar állam ellen. A hosszú jogi procedúra végén megnyerték a pert, és a szocialista állami vállalat nem használhatta többé sem a Zwack, sem az Unicum nevet Nyugaton.
Porszívóügynök egy napig
Péter 1948. január 1-jén ért Triesztbe. Onnan először Rómába, majd Milánóba ment. Az olasz fővárosban egy évig közgazdaságtant tanult. Itt találkozott édesapjával, akivel együtt utazott New Yorkba, ahol ismét találkoztak édesanyjával.
Az amerikai állampolgárság megszerzése után elköltözött szüleitől. Egy napig porszívóügynök, majd az NDPC alkoholcég dolgozója lett. 1950 és 1951 között egy tréningprogram keretében végigutazta az Egyesült Államokat, elsajátította az amerikai business managementet. 1952-től a Connecticut állambeli New Havenben egy alkoholimportőr cégnél dolgozott, majd Chicagóba költözött, ahol a Schenley Distilling Company whiskycég ajánlott neki állást. Nem sokkal ezután barátjával borimportőrcéget alapított.
1956-ban barátjaival létrehozta a First Aid for Hungary alapítványt, és százhúszezer dollárt gyűjtöttek össze a magyar forradalom menekültjeinek.
A hatvanas években előbb a Seggermann Slocum borvállalat alelnöke és cégvezetője, később a Gancia Vermouth szeszipari vállalat exportigazgatója lett.
1970-ben Bécsbe költözött, hogy bekapcsolódjon a családi vállalkozásba. Két évig élt ott, majd Olaszországból vezette tovább a családi vállalkozást. Firenzében telepedett le, ahol a Zwack Unicum gyártásának és nemzetközi forgalmazásának felügyeletével foglalkozott.
Kétszer nősült. Első feleségétől, az amerikai Iris Rogerstől, akivel 1953 és 1969 között alkottak párt, öt gyermeke született. 1973-tól a felesége az angol származású Anne Marshall volt, aki egy fiút és egy lányt szült.
Affér a külügyminiszterrel
1987-ben az üzletemberek között elsőként tért haza, 1988 szeptemberétől Budapesten telepedett le. Mint mondta:
Az utolsók között hagytam el az országot, és az elsők között jöttem vissza.
1989-ben a Budapesti Likőripari Vállalattal közösen vegyesvállalatot alapított, Zwack Unicum Budapest Kft. név alatt. 1991-ben társával, Emil Underberg likőrgyárossal létrehozta a Peter Zwack & Consorten AG-t, és visszavásárolta az államtól családi tulajdonát, megalapítva ezzel a Zwack Unicum Rt.-t, amelynek igazgatósági elnöke lett. 2008-ban adta át a stafétabotot a hatodik generációt képviselő fiának, Sándornak, miközben ő megmaradt a vállalat tiszteletbeli elnökének.
Amikor 1990-ben hazánk washingtoni nagykövetévé nevezték ki, le kellett mondania amerikai állampolgárságáról. Az Antall-kormány nem nézte jó szemmel a működését. 1991 áprilisában azonnali hatállyal felmentették. Összesen negyvennyolc órát kapott állomáshelye elhagyására.
A konfliktus hátterében az állt, hogy a magyar diplomácia minden erővel tagadta, hogy hazánk fegyvereket szállított a polgárháború előtt álló Jugoszlávia horvát tagköztársaságába.
Zwack nem tartotta magát a Jeszenszky Géza külügyminiszter képviselte hivatalos állásponthoz, hanem – a nemzetközi diplomáciai gyakorlattól eltérően – lemondásra szólította fel saját főnökét.
Ezután a miniszter és a nagykövet már szóba sem állt egymással, sőt a Santa Barbarába utazó Jeszenszky utasította őt, hogy ne legyen ott a hivatalos látogatása színhelyén. Hazahívása után kilenc nappal a lakását felgyújtották, a tettesek máig ismeretlenek.
Küzdelem a feketegazdaság ellen
Gazdag és változatos életútjából nem maradt ki a pártpolitika sem. 1992–1995 között a Vállalkozók Pártjának elnöke volt. 1994-ben négy párt (Agrárszövetség, Fidesz, Vállalkozók Pártja, SZDSZ) közös jelöltjeként választották meg Kecskemét független országgyűlési képviselőjévé. Parlamenti tevékenységének központjában a feketegazdaság elleni küzdelem állt, és
igen aktívan részt vett Magyarország NATO tagságának és az Európai Unióba történő belépésének előkészítésében.
Érdemei elismeréseként 2002-ben és 2004-ben az év vállalkozójának választották, 2005-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztet (polgári tagozat). 2008-ban Budapest díszpolgári címével tüntették ki, 2009-ben megkapta a Best of Budapest életműdíjat.
(Borítókép: Zwack Péter a Hajós Alfréd Uszodában egy sajtótájékoztatón 2001. augusztus 22-én. Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI)