Esztergomi érsekből lett a király ellenzékének vezetője

Vitéz János 1408 körül született Zrednán (ma Szrednya a horvátországi Bellovár megyében). Apja szlavóniai birtokos nemes volt, míg anyja révén a Hunyadi családdal állt rokonságban. Ifjúkoráról keveset tudni. Annyi bizonyos, hogy a zágrábi püspöki egyházmegyében lépett a papi pályájára, és a Bécsi Egyetem bölcsészeti fakultásán tanult, de nem fejezte be tanulmányait. Kancelláriai jegyzői szolgálata a királyi irodán 1433-ban, Zsigmond király (1387–1437) uralkodása alatt kezdődött. 1437-től 1453-ig a kancellária főjegyzője, majd 1464-ig titkos kancellár, végül haláláig fő- és titkos kancellár volt.

Zsigmond halála után Albert királyt (1397–1439) kísérte el a török elleni hadjáratban, majd Albert elhunytát követően Ulászló lengyel király mellé állt. Tagja volt annak a küldöttségnek, amely 1440-ben megegyezett Ulászlóval a magyar királlyá koronázása feltételeiről. Szintén a lengyel trónra kerüléséért harcolt ifjúkori barátja, Hunyadi János (1407–1456) is, akit a király hálából erdélyi vajdának, temesi ispánnak és nándorfehérvári főkapitánynak, azaz a déli határ védelme irányítójának nevezett ki. Vitéz mindeközben váradi préposti tisztségig vitte. 

Gyorsan emelkedett a társadalmi ranglétrán: előbb zágrábi őrkanonok, 1443–45-ben nagyváradi prépost, majd Hunyadi hathatós támogatásával IV. Jenő római pápa (1383–1447) nagyváradi püspöknek nevezte ki 1445-ben. Ettől fogva a magyar politikai élet megkerülhetetlen alakjává vált: részt vett a királyválasztásokon, követjárásokban. Többször tárgyalt Frigyes császárral V. László kiadatása érdekében, ezek során lett barátja többek között Enea Silvio Piccolomini (1405–1464), a későbbi II. Pius pápa.

Püspöksége időszakában Nagyváradon valóságos humanista központot hozott létre, és közvetlen kapcsolatokat ápolt itáliai humanistákkal, levelezésben állt kora legkiválóbb európai tudósaival.

Nem csak könyveket gyűjtött. Jártas volt a latin és görög tanulmányokban, nemkülönben a mennyiségtani tudományokban, de sokat foglalkozott csillagászattal és asztrológiával is. Saját költségén szervezte meg a Pozsonyi Egyetemet, amely 1467 és 1472 között élte fénykorát. Az a cél vezérelte, hogy a humanista tudományosság iránt érdeklődő magyar fiataloknak ne kelljen idegenbe menniük, ha tanulni akarnak. Vitéz halála után a neves oktatók elhagyták Pozsonyt, majd Mátyás halálát követően hivatalosan is megszűnt az intézmény.

Majd amikor V. László meghalt, lázas tevékenységbe kezdett Hunyadi Mátyás (1443–1490) megválasztása érdekében. Felkereste Podjebrád Györgyöt (1420–1471), aki tekintélyes összegű váltságdíjért, valamint nyolcéves lánya, Katalin eljegyzéséért cserébe beleegyezett Mátyás kiadatásába. Ugyancsak Vitéz vezette azokat a tárgyalásokat is III. Frigyes német-római császárral (1415–1493), amelyek 1463-ban a korona visszaadásához vezettek.

Szécsi Dénes prímás halála után Mátyás 1465. május 15-én Vitéz Jánost az ország első főpapi székébe, az esztergomi érseki méltóságba helyezte. Vitéz nem maradt hálátlan, továbbra is szívvel-lélekkel támogatta a király politikáját. Ugyanakkor Mátyás is határtalan bizalommal követte tanácsait; kivételes kegyeletet, majdnem hódolatot tanúsított iránta. Közbeszéd tárgya volt, hogy a nagynevű főpap mindenható uralkodójánál. Maga Mátyás is később – nem is túlzással – azt állította, hogy

Vitéz János tetszése szerint intézte az ország ügyeit.

A főpap Hunyadi János örökségének következetes folytatását tartotta a legfőbb politikai céljának, vagyis megszabadítani az országot és egész Európát a török veszedelemtől. Kezdetben Mátyás is ezt az utat követte. Amikor azonban a király hosszú békére lépett a szultánnal, majd belefogott a csehek elleni háborúba, úgy érezte, hogy Mátyás elárulta a Hunyadi-hagyományt. Vitéz János 1470-ben királya ellen fordult, és az ellenzék vezére lett. Az összeesküvés célja Kázmér lengyel herceg meghívása volt a magyar trónra. Mátyás azonban elfogatta a főpapot, és esztergomi várába záratta. 1472 áprilisában kiszabadult ugyan, ám egyik legfőbb riválisa, Beckensloer János (1427–1489) egri püspök őrizete alatt maradt. Többé már nem volt beleszólása az ország ügyeibe. A magyar humanizmus atyja 1472. augusztus 9-én hunyt el.

(Borítókép: Vitéz János. Fotó: Wikipédia)