A hitében megingathatatlan bíró mindig az embert látta az ügy mögött

Lábady Tamás 1944. július 6-án született Baján hatodik, egyben szülei utolsó gyermekeként. „Háborús gyerek vagyok” – jellemezte önmagát. Születése éjszakáján an­gol és amerikai vadászgépek szőnyegbombázták a bajai Duna-hidat. A kórházi óvóhelyre csak a csecsemőket vitték le, anyja azonban nem vált meg tőle, így a kórház udvarán élték át a bombázásokat. Mint mondta:

A háborúban nem volt könnyű kihordani egy gyermeket, én is magzatfejlődési rendellenességgel születtem. Annyival, amennyi ma bőven elég a terhesség megszakításához. Micsoda kár lett volna értem!

Nagy családban élt, és bár édesapja jól kereső orvos volt, azért a hat gyerek felnevelése próbára tette anyagi le­hetőségeiket. Az az összhang azonban, amelyet szülei és testvérei köré­ben megélt, vala­mint a hit, amelyet otthonról hozott, végigkísérte egész életét.

Apja bányaorvos volt Pécs­szabolcson, emellett kuta­tóorvosként is dolgozott a híres Ángyán-klinikán. A bányászok por­belégzéses tüdőfibrózisos megbetegedéséről írt mun­kájával 35 éves korában habilitált. Amikor 1989-ben megírta a felelősségbiztosításról szóló jogi monográfiáját, büszkeséggel hivat­koz­ott édesapja szilikózisról megjelent tanulmányára. Ő ugyanis már 1940-ben részletes adatokat közölt az azbeszt rák­keltő hatá­sáról, amely a hatvanas évektől kezdődően egészen napjainkig a világ egyik legna­gyobb kárügye lett.

Az általános iskola elvégzése után a Pannonhalmi Bencés Gimná­zi­um­ba kerü­lt, és bár csak egy évet tanult ott, mégis meghatá­rozó élménye volt az életének. Családi okok miatt a bonyhádi gimnáziumba, majd a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumba került. Nem jogásznak, hanem iro­dalom–latin szakos tanárnak készült, de reményte­lennek látta, hogy be­kerüljön az ELTE bölcsészkarára, ezért inkább a jogi karra jelentkezett, ahol jól sikerült felvételi vizsgája ellenére is csak második nekifutásra vették fel. Később pedig hiába szerzett summa cum laude minősítéssel jogi doktorátust 1968-ban, mégsem vették fel fogalmazónak a bí­róságra. Szerencséjére azonban a Baranya megyei bíróság akkori elnöke, Csiky Ottó ismerte tüdőgyógyász apját, így beadhatta az áthelyezési kérelmét. Másfél év után letette a bírói szakvizsgát.

A bírói munkát mindig szolgálatnak fogtam fel. Szolgálni az embert. Mindig az egyes embert láttam az ügy mögött

– fogalmazta meg ars poeticáját.

Azt vallotta, hogy a világ­egyetem hatalmas arányaihoz ké­pest parányira méretezett emberi lét idő­ben és térben is elképzelhetetlen egy maga­sabb rendű létező nél­kül. Ebben a hité­ben soha­sem en­gedte magát megingatni. Amikor a Baranya megyei bíróságon a tanácsel­nöki kine­vezését a pártbi­zottság ahhoz a feltétel­hez kötötte, hogy nem vehet részt nyilvá­nos egyházi szertartáson, felhábo­rodva kö­zölte főnökével, hogy ő to­vábbra is a székesegyházba jár majd is­tentiszte­letre.

Feleségével éppen húsz éve voltak házasok, amikor bekap­csolódtak a Házas Hétvége katolikus lelkiségi mozgalomba, amely a házasságok karbantartá­sát, erő­sítését célozta. Újra felfedezték egymást a feleségével, akivel megta­nulták, hogy a házasság a legnagyobb csoda a földi életben. Ez a mozgalom a hatvanas években Amerikából indult emmauszi útjára, és a hetvenes években vert gyökeret az európai kontinensen. 1984-ben osztrák papok és házaspárok hozták el Magyarországra.

A polgári bírói ítélkezést csak kilenc évre hagyta ott, amikor 1990-ben az Országgyűlés az első Alkotmánybíróság tagjának választotta. Alkot­mánybíróvá vá­lasztása előtt feleségének három ké­rése volt hozzá:

1. meg­ma­rad­nak a Há­zas Hét­vége mozga­lomban,
2. to­vábbra is megfogja otthon a porszívót és
3. megeszi a mara­dék bab­levest.

Ez utóbbi azt jelen­tette – magyarázta –, hogy a hatalom, a pozíció, a nagy autó sofőrrel ne változtassa meg. Egy alkalom­mal zsebre tett kézzel tárgyalt valaki­vel, párja mellé somfordált, gyöngéden kihúzta a zsebéből a kezét, és a fülébe súgta: bable­ves.

Kollégái megbecsülését jelezte, hogy 1993-ban és 1996-ban is megválasztották a testület helyettes elnökének.

Az egyiket az abortusz­ha­tározathoz írta, amelyben visszacsengett, amit Aquinói Szent Tamás tanítása alapján a skolasztikus filozófiából me­rített, hogy igenis van természetjog. Boldogan konstatálta, hogy az alkotmány érték­rendjéből le tudta vezetni a magzat élethez való jogát. Büszke volt az államosítással kap­csolatos határozathoz fűzött különvéleményére is, mert szerinte az államosítás alkotmányellenessége kiterjedt arra is, hogy az állam kár­talanítást ígért, amit sohasem tar­tott be. A bírák jutal­mazá­sa kapcsán pedig ki­fejtette, hogy megengedhetetlen és sérti a hatalmi ágak elválasztásának elvét, ha a kormány pénzt oszto­gat bíróknak.

Az Alkotmánybíróságról visszatérve Baranyába a megyei bíróságon előbb tanácselnökként, 2001-től kollégiumvezetőként dolgozott. 2003. január 1-jétől nyugdíjazásáig a Pécsi Ítélőtábla elnöki tisztségét töltötte be. 2005-ben újra jelölték volna alkotmánybírónak, de elhárította a felkérést. Ezt a lépését utóbb így kommentálta:

Az akkori Alkotmánybíróság már egyáltalában nem az az Alkotmánybíróság volt, mint az első. Se személyi összetételében, se az alkotmánybíráskodásról való koncepcionális felfogásában.

Kiváló egyetemi oktató és tankönyvíró volt. Jogászok nemzedékeit vezette be a polgári jog rejtelmeibe. 1974-től 1999-ig oktatott a pécsi jogi karon. 1995-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán tanított. Aktívan vett részt az új Polgári törvénykönyv kodifikációjában, nagy sikerű előadásokat tartott a kártérítési és a felelősségbiztosítási jog újraszabályozásáról. Szakmai munkásságát többek között Deák Ferenc-díjjal, 2012-ben pedig a legmagasabb igazságügyi kitüntetéssel, a Juhász Andor-díj arany fokozatával is elismerték.

Amikor 2004-ben interjút készítettem vele, a Pécsi Ítélőtábla elnöki szobájának ablakánál állva megjegyeztem, könnyű úgy ítélkezni, ha az ember lába előtt fekszik a város, mire mosolyogva a felhők felé mutatott:

Nem csak le, felfelé is kell nézni.

Hosszan tartó, méltósággal viselt betegsége után, 2017. augusztus 11-én, életének 74. évében hunyt el.

(Borítókép: Lábady Tamás, a Pécsi Ítélőtábla elnöke, korábbi alkotmánybíró, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem doktori iskolájának tanára beszél a Sólyom László korábbi köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság első elnöke hetvenedik születésnapja alkalmából tartott ünnepségen 2012. május 7-én Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI)