Az álarcos király, aki azzal kísérletezett, hogy öl-e a kávé

Ki volt III. Gusztáv?

Adolf Frigyes svéd király és Lujza Ulrika porosz hercegnő fia volt, 1746-ban született. Anyja a saját bátyjához, II. (Nagy) Frigyes porosz királyhoz hasonló, franciás műveltségű, felvilágosult uralkodót nevelt belőle. Egy svéd történész Kennedyhez hasonlította, mert fiatal korában végtelenül vonzó volt, mindenkit meg tudott nyerni magának, és nagy reményeket tudott ébreszteni kormányzata iránt. A kiváló fellépésű trónörököst franciaországi látogatása során „Észak filozófus hercegének” nevezték. A francia kormány szeretett volna egy megbízható, erős szövetségest északon, s ezért pénzügyi támogatást ígért Gusztávnak hatalma megszilárdításához. 1771-es trónra lépése idején nagy hatású beszédet mondott a Riksdag (a svéd rendi gyűlés) előtt, melyben kijelentette, hogy

a legnagyobb dicsőség egy szabad nép első polgárának lenni!

Miért hozott létre államcsínnyel abszolút monarchiát?

A nagy északi háborúban (1700–1721) elszenvedett vereség következtében a svéd nagyhatalom megsemmisült, az ország elveszítette baltikumi tartományait, Nyugat-Pomeránia nagy részét, Brémát és Verdent. A királyok immár csak a reprezentatív államfő szerepét tölthették be a Riksdag és a szenátorokból álló államtanács mögött. Két párt küzdött a hatalomért. A franciabarát „kalaposok” a svéd nagyhatalmi politika hívei voltak, akiket főleg az arisztokraták, a nagykereskedők és a bürokratikus centralizmus hívei támogattak. A brit- és oroszbarát „sapkások” között több volt a kisnemes és a pap, aki békésebb politikára törekedett. A pártviszályok közepette a külpolitikai kudarcok folytatódtak. Az 1741–43-as háborúban az Orosz Birodalom mért vereséget Svédországra, a hétéves háborúban (1756–1763) pedig Poroszország. Egyre többen vélekedtek úgy, hogy az uralkodói hatalom megszilárdításával kell véget vetni a vereségek sorozatának. III. Gusztávra a francia felvilágosodás s ezen belül főleg a fiziokrata gondolkodók gyakorolták a legnagyobb hatást. Egy francia hölgyhöz írt levelében így vázolta fel a politikai helyzetet:

A Demokrácia az Arisztokrácia ellen támad, amely inkább aláveti magát a Demokráciának, mintsem hogy elfogadja a Monarchia védelmét, amely a karjait tárja elé...

Vagyis úgy vélekedett, hogy a királyi hatalomnak az arisztokratikus és demokratikus rendszerektől egyaránt távol álló, „legális despotizmussá” kell válnia, amely az alattvalók jólétét, tulajdonát és biztonságát szolgálja, de csak helyi szinten vonja be őket a kormányzásba. Vértelen államcsínyét azzal készítette elő, hogy a svéd kézen lévő Finnországban katonai lázadást robbantott ki, s Finnország felesküdött, hogy a Riksdag helyett a királyt fogja támogatni. 1772. augusztus 19-én III. Gusztáv stockholmi tisztjei előtt bejelentette, hogy fel kell lépnie az „anarchia” ellen. Az ezredek felesküdtek a támogatására, a szenátust foglyul ejtették, s az egész város a királyt ünnepelte. Ezután elfogadtatta alkotmányát, mellyel erős, paternalista monarchiát hozott létre.

Tényleg kísérlettel akarta bizonyítani, hogy a kávé öl?

Igazi felvilágosult uralkodóhoz illően támogatta a művészeteket és a tudományt, felszámolta a kínvallatást, bevezette a sajtószabadságot és a mérsékelt vallási toleranciát, fejlesztette a tengerészetet, megalapította a Svéd Akadémiát és az Operát. A papírpénzt új ezüstpénzzel váltotta fel, és Svéd Nyugat-indiai Társaságot alapított az amerikai kereskedelem céljaira.

Az egyiknek három csésze kávét, a másiknak ugyanennyi teát kellett naponta elfogyasztania, orvosok figyelték őket, s az eredményeket jelentették a királynak. Mindketten túlélték orvosaikat, sőt a királyt is. Állítólag a teaivó halt meg elsőként – nyolcvanhárom éves korában.

Miért nevezték álarcos királynak?

Minden bizonnyal halálának körülményei miatt. Kormányzata egyre autokratikusabbá vált, a külpolitikában indulatos, logikátlan lépések követték egymást. III. Gusztáv gyakran hagyta, hogy érzelmei, indulatai magukkal ragadják. II. (Nagy) Katalin cárnő ezt üzente neki: „Maga oly visszafogott, mint egy ágyúlövés!” Az erőszakos, gyanakvó és kiszámíthatatlan király ellen nemesi összeesküvés bontakozott ki. 1792. március 16-án az Opera jelmezbálján Horn gróf az álarcos király vállára tette a kezét, s fülébe súgta: „Bonjour, szép maszk!” Jacob Johan Anckarström pedig halálosan megsebesítette egy szövetbe takart pisztollyal.

A merénylet alapján készítette el 1857-ben Giuseppe Verdi Az álarcosbál című operáját.

(Borítókép: Lorens Pasch: III. Gusztáv)