Ezreket mészároltak le a vallási fanatikusok 450 éve, Szent Bertalan éjszakáján

A 450 éve történtek nemcsak a francia, hanem az európai történelemnek is az egyik legszégyenletesebb eseménye volt. Miért robbant ki a vérengzés?

A harmadik francia vallásháború után (1567–1570) IX. Károly király és anyja, Medici Katalin a béke reményében hozzáadták a király húgát, Valois Margitot a hugenotta (vagyis kálvinista) Henrikhez, Navarra királyához. A hugenották másik vezetője, Coligny admirális rábeszélte a fiatal királyt, hogy az esküvő után siessenek a Spanyolország ellen harcoló németalföldi felkelők segítségére. Medici Katalin szerint a polgárháborúkban meggyengült Franciaország nem szállhatott szembe Európa legerősebb katonai nagyhatalmával. Franciaország háborús vereségét Coligny erőszakos félreállításával akarta megelőzni, s ezért szövetségre lépett a katolikus párt vezetőivel, a Guise családdal. 1572. augusztus 22-én, négy nappal Bourbon Henrik és Valois Margit házassága után sikertelen kísérletet tettek Coligny megölésére.

Ha kivizsgáltatja a merényletet, szembefordítja magával a katolikus pártot, a párizsi közvéleményt, a pápát és Spanyolországot. Ha nem teszi, akkor számíthat a fenyegetőző protestánsok bosszújára. Ezért úgy döntött, hogy a nagyobb zavargások elkerülése érdekében végezni kell Coligny legközelebbi híveivel. A testőrök és Guise herceg emberei augusztus 23–24-e éjjelén megölték az admirálist és más protestáns nemeseket. Az udvar ezzel véget is vetett volna az erőszaknak, csakhogy a szélsőséges prédikátorok által felizgatott, nyomorgó párizsi nép bekapcsolódott az öldöklésbe. A három napon át tartó, őrjöngő mészárlás párizsi áldozatainak száma 2000 és 4000 között lehetett. Néhány városban a katolikusok követték a párizsiak példáját, s országosan mintegy tízezer embert öltek meg.

Milyen következményei voltak a három napon át tartó őrjöngésnek?

Franciaországban újabb és egyre véresebb vallásháborúk követték egymást (1572–73, 1575–76, 1577, 1580, 1585–98). IX. Károly sohasem tudott megszabadulni Szent Bertalan éjszakájának emlékétől. 

Tüdőbaj végzett vele. Medici Katalin tizenegy gyermeknek adott életet, a Valois-dinasztia mégsem érte meg e háborúk végét. Az anyakirályné kedvenc fiát, a következő királyt, III. Henriket egy fanatikus szerzetes szúrta le 1589-ben, s a trónt Navarrai Henrik személyében a Bourbon-dinasztia örökölte.

Egyes vélemények szerint Szent Bertalan éjszakája máig ható sebet ejtett a katolikus és a protestáns egyház kapcsolatában, és szomorú bizonyítékul szolgál arra, hová vezethet, ha a gyűlöletet, a felekezeti ellentéteket hatalmi célokra használják fel. Egyetért ezzel a következtetéssel?

Ezt túlzásnak tartom. Nem hiszem, hogy a mai katolikusok és protestánsok komolyabban foglalkoznának egy távoli kor, a XVI. század problémáival. E korban általános volt a vallási intolerancia Európában, s valamennyi felekezet meg volt győződve róla, hogy egy állam egysége megköveteli a vallási egységet. A következő századokban azonban az európai keresztény közösségek tanultak a történelemből, elfogadták a felekezeti sokszínűséget, és képessé váltak békésen együtt élni mind a más vallásúakkal, mind a vallástalanokkal. Szent Bertalan éjszakája szomorú emlék – de sajnos a későbbi korok szélsőséges politikai mozgalmai és polgárháborúi sokkal több emberéletet követeltek a XVI. század vallási konfliktusainál.

(Borítókép: A Szent Bertalan-éj ábrázolása François Dubois festményén. Fotó: Wikipédia)

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!