Nem szívnak, de beleragadnak mindenbe – árvaszúnyogok lepték el a Velencei-tó környékét

Komoly szúnyoginváziótól szenved a lakosság a Velencei-tónál, de a kellemetlen élmény közepette arra is figyelmesek lehetnek a helyiek, hogy ugyan a repkedő rovarok beleragadnak mindenbe – ruházatba, hajba, szúnyoghálóba, pókhálóba is –, ellenben csípés nélkül élhető túl a kellemetlen trauma.

Az árvaszúnyogfajok ugyanis nem szívnak vért, mégis – rajzásuk idején – meglehetősen kényelmetlenné teszik az emberi létezést szabadtéren 

– fogalmazott a feol.hu megkeresésére Kőszegi Dániel, a Magyar Szúnyogirtók Országos Szövetségének elnöke, aki egyébként éppen a csípőszúnyogok specialistája.

Jelenlétük nem hiábavaló

Kőszegi Dániel elmondása szerint ökológiai oldalról vizsgálva a dolgot mindenképpen jó hír a velencei-tavi jelenség, ugyanis a szúnyogok elszaporodása a tó tisztaságának, egészségének a jele. Az már csak hab a tortán, hogy kirepülésükkor jelentős mennyiségű szerves anyagtól tehermentesítik a tavat. Emellett a környezet élővilágának is igazi lakomát jelentenek, ugyanis az állóvizek üledékében megbúvó lárváját szívesen fogyasztják a halak, de a madarak számára is remek táplálék.

Tóth István, Gárdony polgármestere is szembesült már a jelenséggel, aki több évtizednyi tapasztalattal a háta mögött azt mondja: valóban súlyos a probléma, de nem példa nélküli. Rendszeresen megjelennek ezek a fajok a tóparton, időnként több, máskor kevesebb nehézséget okozva a lakosságnak. Évről évre visszatérő vendégek az árvaszúnyogok a környéken, amelyeknek a gyérítése nem jellemző. Egyébként a katasztrófavédelem szúnyoggyérítési programja szeptember 30-ig tart, ám ez a lehetőség a csípőszúnyogfajok irtására, gyérítésére szolgál.

Az árvaszúnyogok eltüntetését a szakemberek nem preferálják

A Velencei-tó Környéki Többcélú Kistérségi Társulás egy 2021-es jelentése foglalkozik az árvaszúnyogok velencei-tavi jelenlétével. Ebből kiderül, hogy az árvaszúnyogok gyérítése természetvédelmi szempontból nem elfogadható (biológiai módszerekkel nem is megvalósítható), azontúl értelmetlen is, hiszen mivel emberi vérrel nem táplálkoznak – zavaró jelenlétükön túl – képtelenek bárminemű közegészségügyi vagy egyéb humán ártalom kialakítására. A rajzásuk viszont csak pár hétig tart, és időről időre ugyan felbukkannak, de néhány hét után csökken a jelenlétük.

(Borítókép: A Velencei-tó 2021-ben. Fotó: Faludi Imre / MTI)