Igazi szívtipró volt a magyar romantika előkészítője

Kisfaludy Sándor 1772. szeptember 27-én született Sümegen nemesi családban. Édesapja szolgabíró volt, édesanyja, aki tizenhét évesen hozta világra, nagyon fiatalon meghalt. A középkorban még nagybirtokosnak számító család a történelem fordulatai során fokozatosan elvesztette birtokait. Sándor a család téti kúriájában töltötte gyermekkorát. Középiskoláit Győrben végezte, míg bölcsészetet és jogot Pozsonyban hallgatott. Szívesen látogatta a város német nyelvű színházát, emellett kiváló hegedűssé képezte magát. A jogtudományhoz viszont nem fűlött a foga, ezért apja maga mellé vette, hogy némi törvénygyakorlatot szerezzen. A jogászkodástól úgy tudott menekülni, hogy katonának állt az Erdélyben állomásozó Lipót-huszárezredbe. A pozsonyi katonai akadémia kadétjaként úgy tervezte karrierjét, hogy előbb vagy utóbb beáll a bécsi magyar királyi testőrségbe.

A nők kedvence

A hatalmas termetű, izmos férfi hamar a nők kedvencévé vált. Első szerelme Wenstein Mihály pozsonyi sütőcéhmester lánya volt, akivel az udvarlásig jutott. Erdélyben Gyopáry Anikónak meg addig csapta a szelet, amíg a lány teherbe nem esett. Mivel Sándornak elintézték a felvételt a bécsi testőrségbe, Anikó gyámszülei hamarjában férjhez adták a megesett lányt egy helyi legényhez.

Bécsben katonai tanulmányai mellett sokat rajzolt, zenélt, képtárakat és színházakat látogatott. Barátságot kötött Antonio Salierivel és Ludwig van Beethovennel is. Ekkor jött össze a híres táncosnővel, Maria Viganòval, aki nagy hatással volt művészeti ízlésére; sokat jártak együtt operaelőadásra, hangversenyre, de olaszul is megtanult tőle. Miután 1794 őszén szakított Mariával, hazautazott szabadságra, és a badacsonyi szüreten megismerkedett a zalai alispán szépséges leányával, Szegedy Rozáliával. Eötvös Károly leírása szerint Róza

igen szép és igen okos lány, de igen nagy úrnő. Szegény legény ne forgolódjék körülötte, mert nagyra van nevelve.

Kisfaludy már a szüreti mulatságon szerelemre lobbant, de a lány nem omlott a karjaiba, óvatosan fogadta a női hódításairól elhíresült férfiú közeledését, hiszen bécsi szerelmi kalandjainak híre Zaláig is eljutott. Sándor így örülhetett, hogy egyáltalán levelezhetett Rózával. Időközben a férfiú összeveszett az újonnan kinevezett bécsi testőrkapitánnyal, aminek végén nyolc társával együtt kizárták a testőri gárdából, és szolgálatra vezényelték Lombardiába. Indulás előtt szabadságot kapott, amit arra használt fel, hogy hirtelen felindulásból feleségül kérte Rózát, aki viszont türelemre intette. Sándor nehezen viselte a visszautasítást, csakhogy épp ez a feldúlt kedélyállapot avatta költővé, viszonzatlannak hitt szerelmi csalódásában vetette papírra első Himfy-dalait.

Himfy szerelmei

Róza is vonzódott a férfihez, igaz, házasságuknak mindkét család részéről akadtak ellenzői. A fiatalabbak támogatták, az idősebb rokonok viszont nem láttak megfelelő partit a tiszti rangjáról lemondó, vagyontalan poétában. Aztán 1800 januárjában végre összeházasodhattak.

A frigy első évében, álnéven lépett nyilvánosság elé a Himfy szerelmeivel. A versfüzér óriási sikert aratott, mindenki az ismeretlen költőt ajnározta. 1818-ban a legjobb magyar könyvnek járó 400 forintot ítélték a Regék című kötetének. 

1828-ban József nádor meghívására részt vett a Magyar Tudományos Akadémia szabályzatát előkészítő bizottság működésében, majd 1830-ban az Akadémia nyelv- és széptudományok osztályába rendes taggá nevezték ki.

1832-ben hosszas betegeskedés után elhunyt felesége, Róza. Bánatukra nem született gyermek a házasságból. Kisfaludy díszes, nagy temetésen, Sümegen búcsúztatta szeretett párját. A sorscsapás búskomorrá tette. Egyedül Anna húgánál érezte jól magát. Ott ismerkedett meg húga nevelt lányával, Vajda Amáliával. A gyermekre vágyó, 62 éves író beleszeretett a 22 éves lányba, és 1834-ben nőül vette. Házasságuk 1841-ig tartott, amikor is Málika tüdőgyulladásban meghalt, Kisfaludy pedig ismét özvegységre jutott.

Nagynak fog tiszteltetni

Utolsó éveit visszavonultan élte. Balatonfüreden adakozásokból kőszínházat építtetett. Az elhunyt öccse tiszteletére alapított Kisfaludy Társaság 1842-ben tagsággal tisztelte meg. 1844. október 28-án halt meg Sümegen. Toldy Ferenc irodalomtörténész, a Kisfaludy Társaság igazgatója gyászbeszédében kiemelte:

Kisfaludy Sándor nem fog páratlanul állni a magyar költészet termében: de nagynak fog tiszteltetni a nagyok mellett. Ő meghalt, hogy már most örök életet éljen.

Az őt követő írói nemzedékek is mindig tisztelettel beszéltek róla, mert – Hegedűs Géza megfogalmazása szerint – költészetével előkészítője volt a magyar romantikának.

(Borítókép: Kisfaludy Sándor. Fotó: Mikó László / MTI)