Rengeteg lőszert találtak a Dunában

Közösségi oldalukon a tűzszerészek azt írták, a második világháború utolsó éveibe nyúlik vissza a hadianyag története. 1944 karácsonyára bezárult az ostromgyűrű Budapest körül, az utánpótlást pedig légi úton juttatták el ide, ehhez két szükségleszállóhelyet és négy ledobóhelyet jelöltek ki, az egyik a Tabánban volt.

Az első szállítmány 1944. december 29-én érkezett meg a levegőből a fővárosba, a mintegy két hónapig tartó ostrom során pedig átlagosan napi 61 légi bevetést hajtottak végre, de csak 1975 tonnányi ellátmányt sikerült így bejuttatni Budapestre. A ledobótartályok közül a lőszeresek ernyője piros, az élelmiszereseké pedig fehér színű volt.

A piros ejtőernyők biztosíthatták azoknak a német lőszerutánpótlás-konténereknek a célba érkezését is, amelyeket a közelmúltban emeltek ki a Dunából az 1945. január 18-án felrobbantott budapesti Lánchíd eredeti, folyómederbe esett elemeinek romeltakarítása során.

A két konténer páncéltörő gránátot is rejtett

Az egyik konténer több mint 100 kilogrammnyi német Mauser puskalőszert, a másik pedig nyolc Faustpatrone 2 típusú, ugyancsak német kézi páncéltörő gránátot tartalmazott, szállítható állapotban.

A lőszerutánpótlás-konténereket feltételezhetően a Tabán ledobóhelyre tervezték célba juttatni, de ezek elsodródhattak, és így süllyedhettek a Duna medrébe, ahonnan mintegy nyolc évtized elteltével kerültek ismét napvilágra.

A robbanóeszközöket, illetve lőszereket elszállították a helyszínről a tűzszerészek a Magyar Honvédség központi gyűjtőhelyére, ahol később megsemmisítik.

A Faustpatrone 2-es kézi páncéltörő gránátokat rejtő lőszerutánpótlás-konténer „remek állapotban maradt meg, így egy kisebb restaurálást követően ezredünk tűzszerész oktatótermébe kerül majd, részét képezve a kiképzendő katonák tananyagának”.