Azonosították az 1945-ben meghalt magyar katonákat
További Belföld cikkek
- A Pénzügyminisztérium két osztályvezetője is beismerte bűnösségét a korrupciós botrányban
- Márki-Zay Pétert feljelentette Lázár János felesége
- Orbán Viktor: Szeretnék megnyugtató dolgokat mondani, de nem tudok
- „Ott van a sok kölyök, minek tartsam meg?” – élet-halál harcot vívtak egymással a kutyák
- A kormány benyújtotta a magyar kutatási hálózat átalakításáról szóló javaslatot
Az igazgatóság Facebook-oldalán számolt be az azonosításról. 1945 januárjában a Konrad-hadműveletben a magyar királyi 1. huszárhadosztályt a Vértes hegységben vetették be a szovjet 3. Ukrán Front egységei ellen. Február folyamán a vértesi arcvonalon egyfajta állásháború alakult ki. Környét és térségét az 1945. március 16-án indított szovjet támadás után többnapi elkeseredett harcot követően hagyták el a magyar huszárhadosztály csapattestei, folyamatos utóvédharcokat vívva.
A második világháború alatt a környei régi temető mellett a magyar–német csapatok kisebb katonatemetőt hoztak létre, ahová 1944. december 24-től egészen 1945. március 18-ig temették el a hősi halált halt bajtársaikat. A háború után a katonatemető teljes területét két, egyenként egyszer ötméteres sáv kivételével lebetonozták, körbekerítették, és kis obeliszket állítottak fel az elesett katonák emlékére. Az eredetileg ott álló fakeresztek eltűntek, így a sírhelyek elhelyezkedésének pontos meghatározására nem maradt lehetőség.
77 év után találták meg a katonák sírhelyeit
Hetvenhét évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a Környén eltemetett katonák kilétére fény derüljön, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum hadisírgondozó szakemberei idén májusban végezték el a feltárást.
A temetőben 39 magyar, hat német és két szovjet katonát sikerült exhumálni, továbbá egy háborúban elhunyt civil áldozatot.
Az elesett katonák földi maradványai átlagosan 140 centiméteres mélységben voltak, a különböző temetési időpontoknak megfelelően koporsóban, sátorlapban, vagy ezek nélkül. A feltárás során a szakemberek szembesültek azokkal a szükségmegoldásokkal, amelyek a háború utolsó évében már előfordultak a magyar katonáknál:
- bakancsra húzott, gumicsizma szárából készített kamásli,
- két különböző bakancs egy elhunytnál,
- vagy éppen az orosz gázálarc gumiszíjából készített hózentróger.
A plébános sírhelyvázlata
A szakemberek munkáját segítette a helyi plébános által 1945-ben készített részletes sírhelyvázlat másolata, amelyen az egyes sírok mellett a nevek is jelölve voltak. A Környén eltemetett hősi halottak veszteségi kartonjait is átnézték, és azokon az eltemetés konkrét helyszínére vonatkozó sor/sírhely szám megegyezett a vázlatban szereplő számmal az adott személynél.
Az exhumálási munka közben hat katona földi maradványa mellett előkerült az 1936 M azonossági jegytok, amely egyértelművé tette a személyazonosságukat. Nevüket összevetették a sírhelyvázlaton szereplő nevekkel, és a sorrend alapján a többi katona kilétének megállapítását is elvégezték. A sírmellékletek, tárgyi leletanyagok, illetve az életkori sajátosságok további támpontot adtak az azonosításhoz.
A 39 hősi halált halt magyar katona közül 36-ot sikerült azonosítani, ők így kikerülhettek a névtelenségből.
A feltárás során előkerült német katonák földi maradványait átadták a Német Háborús Sírokat Gondozó Népi Szövetség magyarországi megbízottjának, végső nyughelyre a budaörsi német–magyar katonai temetőben lelhetnek, a két szovjet katona eltemetéséről pedig az orosz nagykövetség munkatársai intézkednek.
A magyar katonák földi maradványainak ünnepélyes, katonai tiszteletadással történő újratemetésére a budapesti Fiumei úti Nemzeti Sírkert 52-es katonai parcellájában kerül sor Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter részvételével.