Szalay-Bobrovniczky Kristóf: A magyar katonák a végsőkig helytálltak

Szalay-Bobrovniczky Kristóf hozzátette: „háborúink hősei tetteikkel igazolták bátorságukat, nemzetük és bajtársaik iránti elkötelezettségüket”.

Az általuk megtestesített ideák gyakorlása, vagyis a hierarchia elfogadása, a parancs és az engedelmesség rendje, a harc közbeni heroizmus, a becsület és hűség, valamint az önfeláldozás erényei nemcsak a hadsereg számára időtlen értékek, hanem a nemzet létének, egységének és fennmaradásának is elengedhetetlen feltétele

– fogalmazott a miniszter. A miniszter beszédében kiemelte: az emberiség legősibb kultusza az ősök, vagyis a halottak tisztelete, és az isteni törvények ellen vét, aki ezt megszegi, mert az illő temetés és a végső nyughely háborítatlansága mindenkinek jár.

Különösen igaz ez azokra, akik harcosként a csatatéren esnek el. Aki kötelességtudatból az életét kockáztatja, és a végsőnek bizonyuló küzdelemben alulmarad, azt a legnagyobb elismerésnek kell illetnie

– jelentette ki. A miniszter emlékeztetett rá, a huszadik század két nagy világégésében rendkívül rövid idő alatt hatalmas veszteség érte a bevonult katonákat és velük a nemzetet. Megjegyezte, a mai napig „nagyon sok negatív irányú tévhit és torzítás él” a magyar alakulatok két világháborús szereplésével és vezetésével kapcsolatban, ezek „politikai érdekből történtek a 20. század második felének baloldali diktatúrájában”, és a mai napig nagyon erősen tartják magukat a közgondolkodásban – írja az MTI.

„Sajnos ez annak ellenére így van, hogy a két világháborúban küzdő magyar katonák esküjükhöz híven a végsőkig helytálltak, példát adva a becsületről és kötelességtudásról” – mondta Szalay-Bobrovniczky Kristóf. Megjegyezte: a méltatlan történelemhamisítás különösen sújtotta a második világháborúban elesett katonákat és a túlélő honvédeket, a hősi halottakról emlékezni sem volt szabad, „a veteránokat a leggyakrabban hátrányos és megalázó megkülönböztetésben részesítették”.

Ez azért is méltatlan, mert az általánosan rögzült véleménnyel ellentétben a Magyar Királyi Honvédség tagjai a második világháborúban is jól harcoltak. Teljesítményüket a többi hadviselő félhez képest jóval gyengébb felszereltségük korlátozta, a bátorságnak ezek a katonák sem voltak híján, hasonlóan elődeikhez

– fogalmazott. A miniszter elmondta: 102, különböző magyarországi harcterekről és temetőkből exhumált, holtukban lett magyar hőst temetnek újra a Fiumei úti Sírkert hősi parcellájában.

A Környe, Akasztó, Magyaralmás, Besenyőtelek, Cinkota, Tiszaörs, Rétság, Budapest, Valkó temetési helyekről elhozott hősök hamvai végre méltó helyre kerülnek, Magyarország ezzel fejezi ki köszönetét és háláját a szolgálatukért

– mondta. Szalay-Bobrovniczky Kristóf felidézte: a környei, sebtében létesített magyar–német katonai temető a szovjet csapatok által ostromlott Budapest felmentésére indított hadműveletek Vértesben zajló harcainak elesetteit fogadta be 1944. legvégétől egészen 1945. március 18-ig.

A miniszter felidézte: nagyapja, Bobrovniczky Tamás, akkor huszárszázados, a magyar királyi 3. Nádasdy Ferenc huszárezred 6. százada parancsnokaként Környétől nem messze keletre, a Vértesben dúló közelharcokban március 17-én, Felsőgallánál nagyon súlyosan megsebesült egy géppisztolysorozattól, az életét egy cigarettatárca mentette meg, amit a miniszter a mai napig őriz.