Súlyos baleset történt Debrecenben, egy honvéd kadét és nevelője segítettek elsőként

A hétvégi eltávozásról épp visszatérő Bakonszegi Imre, 12. c osztályos növendék a Kossuth Laktanya előtt járt, amikor a katonai kollégium bejáratától nem messze két jármű ütközött egymásnak. Társával, az MH 5. Bocskai István Lövészdandár állományába tartozó Balog Tamás őrvezetővel azonnal a helyszínre futottak, Bakonszegi Imre ezután pedig a kollégiumhoz fordult segítségért. 

Az ügyeletes épp a korábban évekig mentőápolóként és vonuló mentősként dolgozó Hajnal Ferenc hadnagy és kollégiumi tanár volt. A helyszínen később kiderült, hogy két autó ütközött egymásnak, az egyik járműből kizuhanó két fiatal férfi pedig súlyos sérüléseket szenvedett. Egyikőjük egyenesen életveszélyes állapotban volt. 

A Honvédelem közleménye szerint amíg a 12. osztályos növendék stabilan tartotta a fiatalember fejét – tartva az esetleges gerincsérüléstől –, addig a hadnagy megkezdte a sérült állapotának vizsgálatát. Amikor a portaszolgálat értesítette a balesetről, először azt gondolta, hogy csak kisebb iskolai sérülés történt – mesélt az esetről később Hajnal Ferenc hadnagy. 

Nagyon büszke vagyok a kadétunkra, aki végig megőrizte a hidegvérét, pontosan segített nekem a bajbajutott ellátásában. Azonnal tudta mit kell tenni, elszaladt segítségért, majd – az utasításaimat követve – el tudtuk kezdeni a sérültek ellátását. Életkorát meghazudtoló érettséggel kezelte a súlyos helyzetet. Nem esett pánikba, holott végig ő tartotta a súlyosan sérült ember fejét, amíg én a mentők kiérkezéséig próbáltam fenntartani a légzést és a keringést

– mesélte a hadnagy. 

„Az ilyen esetek is jól mutatják, hogy beérik amiért dolgozunk: a honvédelmi nevelés legfőbb célja, hogy a kadétok segíteni tudó és segíteni akaró fiatalokká váljanak. A tudás tettek nélkül semmit sem ér. Nem ez az első eset, hogy honvéd kadétunk bizonyította rátermettségét. Az évek során rosszullétnél, sőt még tűzesetnél is segítettek a növendékek. Bakonszegi Imre kadét azonban most egy olyan helyzetben állt helyt, ami korántsem hétköznapi” – zárta a gondolatait Hajnal Ferenc.