Mégis mozog? – avagy harminc éve mentette fel az egyház a vádak alól Galileit

Miért idézték 1632-ben a római törvényszék elé Galileo Galileit? Miről szólt a per?

A per ügye igen messzire nyúlt vissza. 1613-ban Galilei levelet írt egy Catelli nevű domonkos szerzetesnek, aki a barátja volt. Itt kifejtette, hogy Kopernikusz elmélete nem mond ellent a bibliai szakaszoknak, és kijelentette, hogy a szentírások nem földi szempontból íródtak, a tudomány viszont más, pontosabb perspektívát szolgáltat. Galilei szerint a szent szövegek magyarázatában sok esetben el kell térni a szavak szó szerinti jelentésétől, s azt, amit a természet tár a szemünk elé,

nem lehet kétségbe vonni amiatt, hogy az Írás szavai bizonyos helyeken másképp hangzanak.

Galileit ellenségei azonban rögtön eretnekséggel vádolták. Az éveken át tartó vita eredményeként az a döntés született, hogy a heliocentrikus világképet csak elméleti lehetőségként, matematikai modellként lehet tanítani. Galilei hívő katolikusként hét évig engedelmeskedett, majd amikor barátja, Maffeo Barberini bíboros lett a pápa VIII. Orbán néven, újra nagy lendülettel kutatni kezdett. A pápával folytatott beszélgetései inspirálták fő művének, a Párbeszédek a két legnagyobb világrendszerről, Ptolemaioszéról és Kopernikuszéról (1632) az elkészítésére. A műben hárman beszélgetnek: Simplicio, aki a régi arisztoteliánus fizikát személyesíti meg, Salviati, aki a kopernikánus rendszer híve, és Sagredo, a független vitapartner. Galilei nem véletlenül írt olaszul, a nagyközönség számára is érthető nyelven. A könyve a cenzúra engedélyével jelent meg, mégis kiváltotta az egyház haragját. Nem a mű tartalma volt elsősorban a per tárgya – ezen a tárgyaláson nem vitatkoztak közvetlenül a fizikáról és a csillagászatról –, hanem annak a tilalomnak a megszegése, hogy megvédje, terjessze, illetve állást foglaljon a kopernikuszi elméletről.

Könyvében azonban kifejezetten kigúnyolta az egyház és a pápa álláspontját, és VIII. Orbán pápa szavait adta a kötet Simplicio, vagyis „együgyű” nevű szereplőjének szájába. Ez a sértés is szerepet játszhatott abban, hogy az 1632–1633-ban lezajlott perben végül is elítélték.

Valóban elhangzott az itáliai fizikus szájából a híres mondat, hogy Mégis mozog! (Eppur si muove!), vagy ez is csak a történelem nagy tévhitei közé tartozik?

Erre nincs bizonyíték a korabeli forrásokban, így az udvari jegyzőkönyvekben vagy a tudós későbbi munkáiban és levelezésében sem. Először egy 1757-ben, a per után több mint 120 évvel kiadott olasz könyvtári antológiában jelent meg. Egy Antonio Favaro nevű Galilei-kutató a XX. század elején állított fel egy érdekes hipotézist a mondás születésével kapcsolatban. Ő egy belgiumi magángyűjteményben tárolt Bartolome Esteban Murillo vagy iskolája egyik művészének festményéhez kötötte az ismert szállóige keletkezését. Az 1643-as vagy 1645-ös keltezésű festmény Galileit a börtönben ábrázolja. 1911-ben a vásznat restaurálásra adták, és kiderült, hogy a kép egy része a keret alatt rejtőzött. Ezen a részleten a tudós mögötti falon felbukkant az „Eppur si muove” felirat. A festményt valószínűleg Ascanio Piccolomini érsek testvére rendelte meg, így lehetséges, hogy a szállóigévé vált kifejezés az övé. Összességében tehát 

Miért kapott a Galilei-ügy a későbbiekben politikai színezetet?

A felvilágosodás korától kezdődően mind a mai napig Galilei ügye egyfajta mítoszt teremtett, amelyben az események ábrázolása nagyon távol áll a valóságtól.

Azonban már 1718-ban, negyven évvel a heliocentrikus elméletet tanító könyveket az indexről törlő határozat előtt újra kiadták Galilei műveit. Az egyház sem a Galilei-per előtt, sem utána nem támadta azokat a tudósokat, akik csak matematikával, asztronómiával vagy fizikával foglalkoztak – Giordano Bruno azért kivétel, mert ő az egyházat támadta filozófiai műveiben. Valószínű, hogy a Galilei-per csupán a történelmi-politikai helyzet és a pápa hiúságának együttes következménye volt. Ettől eltekintve a XIX. század első felében Itáliában még mindig nehézséget okozott arról írni, hogy a Föld kering a Nap körül. Az egyházellenes politikai ideológiák pedig ebben az ügyben is saját álláspontjuk, azaz egyházellenességük alátámasztására használták a Galilei-pert. Éppen ezért volt fontos, hogy az egyház is felülvizsgálta ezt az esetet.

II. János Pál pápa kezdeményezésére a Galilei-ügy tisztázására egyházi bizottságot állítottak fel, amely több mint három és fél évszázad után felmentette a vádak alól a tudóst. Miért volt fontos az egyháznak, hogy tisztázza Galileit?

Az évszázadok alatt Galilei műveinek értékét az egyház fokozatosan elfogadta. II. János Pál pápa már 1979-ben, egy Einstein tiszteletére rendezett konferencián a relativitáselmélet „atyjaként”, mintegy méltó előfutárjaként említette Galileit. Az 1981-ben felállított tanulmányozó bizottság munkájának következtetései alapján II. János Pál pápa rehabilitálta Galileit. 1992. október 31-én pedig a Pápai Tudományos Akadémia plenáris ülésén a pápa elismerte „az elkövetett hibákat”. Az ügy tisztázása során a bizottság megállapította, hogy

a teológusok többsége nem tudott formálisan különbséget tenni a Szentírás és annak értelmezése között, és így a tudományos kutatás egyik kérdése helytelenül a hittan síkjára került.

Így 1992-re megtörtént Galilei teljes felmentése. A lengyel származású pápa ezzel közvetve honfitársa, Kopernikusz nézeteit is rehabilitálta. A XXI. században Melchor Sanchez, a Kulturális Pápai Tanács elnökhelyettese így méltatta a rehabilitált tudóst:

Régóta bebizonyosodott, hogy a Föld a Nap körül kering, és nem fordítva. Csak hát akkoriban ez bizonyíthatatlan volt – Galilei megelőzte korát.

Ez a döntés azt is jelképezi, hogy az egyház képes szembenézni saját magával, és a múltban történt igazságtalanságok felülvizsgálatának megvan az az üzenete, hogy a jövőben a tudományos eredmények és az egyházi tanítás összeegyeztetése hamarabb megtörténik.

(Borítókép: H. J. Detouche festménye 1754. Fotó: Pictures from History/Universal Images Group/Getty Images)