Az apagyilkos, aki megbuktatta a kádárizmust

„Az MSZMP 1988. májusi pártértekezlete után zajlott le a – Kádár János és Grósz Károly közötti – hatalomváltás. Akkor az agg politikus azt mondta az egyik közvetlen munkatársának, hogy a Brutusok megjelentek – idézi fel az Indexnek Medgyesi Konstantin. A történész szerint ezzel Kádár arra utalt, hogy a Grósz Károly, illetve Berecz János által mozgatott pártaapparátus kisöpörte a hatalomból a kádáristákat. Politikatörténeti értelemben véget ért a kádárizmus korszaka. „Az apagyilkosság fogalom, egy jelkép: a legborzasztóbb bűnök megjelenítője – teszi hozzá Medgyesi Konstantin. 

Nehéz örökség

A szegedi Móra Ferenc Múzeum tudományos igazgatóhelyettese, aki Apagyilkosság címmel írt könyvet a Kádár–Grósz-küzdelemről, úgy véli, az 1956 és 1988 közötti éveket még igen sokáig emésztenie kell a magyar társadalomnak. Szerinte

Kádár János politikai örökségét harminc évvel a korszak bukása után sem lehet feldolgozni, mert még közöttünk élnek az egykori üldözöttek. „Sosem szabad elfelejtenünk Kádár bűneit, de társadalomtörténeti szempontból számos pozitív változás is történt ezekben az évtizedekben. Ezt a furcsa életérzést megfelelő módon adja vissza a kommunista Magyarországra használt legvidámabb barakk kifejezés” – vélekedik a könyv szerzője.

Brutus és az adórendszer

Grósz Károly volt a legmagasabbra jutott kádári kisember. Grósz egy gyors észjárású, jól kommunikáló káder volt, de sok-sok történelmi véletlennek kellett ahhoz történnie, hogy hatalmi pozícióba kerüljön.

A hetvenes évektől sok utódjelöltet tartottak számon az akkori jól értesültek, de Grósz sokáig nem tartozott Kádár potenciális utódai közé. Egy idő után viszont az idősödő pártvezető egyre inkább a munkásszármazású, de sokat tapasztalt, határozott karakterű Grószban látta a jövő emberét. Grósz lett a fogadott fiú, de Medgyesi Konstantin úgy hiszi, hogy érzelmileg Kádár mégsem kedvelte őt, egyszerűen csak benne érezte azt, hogy képes lehet kezelni a rendszerre halálos fenyegetést jelentő gazdasági válságot. Grósznak manapság rossz a történeti megítélése, de miniszterelnökként komoly reformokat indított, például a piacgazdaság alapfeltételeinek megteremtése az ő kormányfősége alatt indult el.

Elhajtott ősbölények

„Az, hogy Grósz Károly legyen Kádár János utóda a főtitkári székben, alapvetően Kádár döntése volt. Ez egy előre leegyeztetett hatalomátadási kísérletnek tekinthető, ami technikai értelemben működött is” – véli a történész, aki szerint Kádár azon viszont megsértődött, hogy a legfőbb döntéshozó testületből, a Politikai Bizottságból (PB) Grósz biztatására a küldöttek kiszorították a kádárista ősbölényeket. Senki nem került be azok közül a PB-be 1988 májusában, akik 1985 előtt már a bizottság tagjai voltak. Kádár akkor úgy érezte, ő korrekten átadta Grósznak a főtitkári posztot, utóda viszont kisöpörte a döntéshozatalból egykori munkatársait. Ebben nyilván igaza volt  Kádárnak, talán az a pontos megfogalmazás, hogy Grósz nem Kádár Jánost buktatta meg, hanem a kádárizmust.

Titkos akták és az emlékezet

„Az állambiztonsági dokumentumok tartogathatnak a közvélemény számára még meglepetéseket” – állítja Medgyesi Konstantin, aki szerint nagyon fontos lenne, hogy a Kádár-korszakot érintően minél több oral history életútinterjút rögzítsenek a szakemberek. Ha százszámra állnak majd rendelkezésünkre ilyen életútinterjúk a kádári világról, ezek segítségével kibontakozhat egy izgalmas kép Kádár János Magyarországának mindennapjairól, a korabeli társadalom sokszínűségéről, számtalan ellentmondásról, belső feszültségekről. Mert egyszer valamikor meg kell emészteni a kádárizmust.

(Borítókép: Kádár János és Grósz Károly 1988. május 22-én. Fotó: Varga László / MTI)