Cser-Palkovics András: Az oktatás kérdését nem lehet megoldani a pártpolitika színterén

Székesfehérvár fideszes polgármestere az Indexnek arról is beszélt, hogy

• visszavenné-e Fehérvár a városi iskolákat az államtól;
• csupán a bér rendezésével orvosolható-e az oktatási rendszer problémája; 
• miért akar naperőműparkot építeni a város;
• fel tudtak-e készülni a magyar önkormányzatok az energiaválságra;
• mire költené a város a szolidaritási hozzájárulás milliárdjait;
• hány főnöke van Fehérvár polgármesterének;
• hogy ellenségnek vagy ellenfélnek tekinti-e az ellenzéki politikusokat;
• mit javasol Budapest vezetésének és a kormánynak; 
• lesznek-e szebb napjai a Videoton klubnak.

A téli hónapokra Székesfehérvár is bezárta intézményei nagy részét: a könyvtárakat, a múzeumokat, a sportcsarnokokat és a Vörösmarty Színházat is. Jól tudom, hogy a színházi társulat a Városházán fogja előadni a 12 dühös ember című darabot?

Igen, amikor eldőlt, hogy a Vörösmarty Színház épületét takarékossági okok miatt be kellett zárnunk, elkezdtünk alternatív játszási lehetőségeket keresni a színház részére. Szikora igazgató úrral egyeztetve – Cserhalmi György bevonásával – az a döntés született, hogy a 12 dühös ember című előadást a Városháza dísztermében rendezik meg. Február 25-én lesz a bemutató. Óriási az érdeklődés a darab iránt. Bár március 1-től újra megnyitjuk a Vörösmarty Színház épületét, hosszabb távon érdemes elgondolkodni azon, hogy időről időre a társulat bemutasson egy-egy darabot a Városháza dísztermében.

Nyilatkozat a pártpolitikai áskálódás ellen

Apropó, dühös emberek. A pedagógusok hosszú hónapok óta demonstrálnak országszerte, így Székesfehérváron is. A városban több mint 20 ezer diák tanul. Gondolt arra, hogy visszakérje az iskolákat az államtól? Többen úgy gondolják, hogy egy város talán mégis jobb gazdája lehetne saját intézményeinek.

Annak idején, amikor az a döntés született, hogy az önkormányzatoktól átveszi az állam az iskolákat, nos, az önkormányzatok jelentős része ezt akkor kifejezetten kérte. A korábbi években egy abszolút alulfinanszírozott állami normatívarendszerben adtak pénzügyi forrásokat az iskolák fenntartásához. Majd a különböző nevekkel illetett „csomagok” általában csak pénzt vontak el az oktatástól. Ezek a megszorítások érintették az összes önkormányzatot, így Fehérvárt is. Az önkormányzati szektor eladósodásának egyik oka, az a normatíva csökkentése volt. Tehát az önkormányzatok egy része úgy gondolta, hogy akkor lehet ezalól a teher alól szabadulni, ha az iskolákat átveszi az állam. Akkor a városvezetők közül többen – így jelesül én is – azt mondtuk, lehet, hogy kivételt lehetne tenni a megyei jogú városokkal.

Viszont a mai kérdéskörök, problémák, konfliktusok és feszültségek semmiben nem lennének orvosolhatók azáltal, hogy az államtól visszakerülne az önkormányzatokhoz az iskolák fenntartása. A mostani problémák, feszültségpontok, azok nem a fenntartóhoz kötöttek, hanem olyan tartalmi, olyan finanszírozási, olyan bérezési kérdések, amiket önkormányzati fenntartás idején is a mindenkori kormány tudott meghatározni és finanszírozni. Például, hogy milyen tankönyvből tanítsanak a tanárok, hány órában tegyék ezt meg, milyen bért kapjanak, és sorolhatnám még. Ezek a kérdések meghaladják az önkormányzati kompetenciát. Erről mindig is az állam döntött, akkor is, amikor még mi voltunk az iskolák fenntartói. 

Mégis a dühös emberek itt vannak, demonstrálnak és hallatják a hangjukat. Azoktól várják a megoldást, akik megértik és meghallgatják őket.

Én magam egy levéllel fordultam a város valamennyi iskolájához. Felajánlottam azt a lehetőséget, hogy ha az adott tantestület igényt tart rá, nagyon szívesen elmegyek hozzájuk. Több iskola élt is ezzel az elmúlt hetekben. Eddig nagyon izgalmas és tartalmas beszélgetéseink voltak. Körvonalazódtak azok a problémák, amelyek jellemzik az oktatási rendszert. El kell mondjam, hogy olyan kihívásokkal nézünk szembe, amelyek nem könnyen megválaszolhatóak.

Milyen problémákkal szembesült az elmúlt hetekben? A fehérvári tantestületeknek mi okoz leginkább fejfájást?

A bér kérdése azért könnyű, mert ma nincs olyan ember, aki ne értene egyet azzal, hogy jelentős béremelésre van szükség a tanároknál. Az egészségügyben az orvosoknál már egy jelentős előrelépés történt az elmúlt időszakban. Úgy gondolom, ugyanilyen jelentős előrelépésre lesz szükség a tanároknál is. Úgy érzem, ebben van kormányzati szándék. Ugyanakkor a pénz nem fogja megoldani az összes problémát. Nagyon sok tantervi és tanóraszámhoz kapcsolódó kérdés van. Meddig terhelhetőek a tanárok, a diákok vagy a szülők? A város közgyűlése elfogadott egy határozatot, mint egyfajta nyilatkozatot, amiben kimondtuk, hogy az oktatás kérdéskörét jó lenne a napi pártpolitikától eltávolítani. Mert, ha van valami, amit nem lehet pártpolitikai színtéren orvosolni, akkor az éppen az oktatás kérdése.

Eddig az önkormányzatok ha akartak, biztosíthattak forrásokat a helyi iskoláknak, így a szegényes normatíván felül tudtak néhány pluszdolgot adni. A város teljesen kiszállt az iskolák mindennapjaiból?

Egyáltalán nem. Továbbra is a város iskoláiról, tanárairól, diákjairól van szó. Székesfehérváron elindítottunk egy programot, ami egy digitális élményközpontot hozott létre. Az itt folyó tanórákon minden fehérvári általános és középiskolás tanuló ingyenesen vehet részt. Ezenfelül a fehérvári vállalatokkal közösen elindítottunk egy okostanterem-programot is. Szeretnénk elérni, hogy néhány éven belül valamennyi általános iskolában, majd középiskolában legyen okostanterem. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez nemcsak eszközfejlesztést jelent, hanem egy pedagógiai módszertant is. Kiegészítő jövedelmet biztosítunk a programban részt vevő tanároknak. Mindezt egyébként nagy arányban a város finanszírozza. Még egy terület van, ahol feladatunk van: az infrastruktúra felújítása. A Modern Városok Program keretében a kormány nagy iskolafelújítási programot finanszíroz. Ez mintegy 20 milliárdos fejlesztést jelent. Ebből az összegből sok iskolát részben vagy teljesen fel fogunk tudni újítani. Ha ez a folyamat végig tud menni – és a további fejlesztésekhez megérkeznek az uniós források is –, akkor az iskolákban el tudjuk végezni az energiakorszerűsítési fejlesztéseket, valamint az eszközparkot is fel tudjuk újítani.

Naperőműpark és energetikai ötletelés

A hétköznapi emberek is megtanulták az energiaszektor diverzifikációja kifejezést, vagyis az országnak meg kell szabadulnia a gáz- és energiafüggőségtől. A folyamat azonban hatalmas kihívás elé állítja az önkormányzatokat: mindenki arra keresi a megoldást, hogyan lehet télen fűteni a közintézményeket, lakótelepeket és sportcsarnokokat. Székesfehérvár merre indul el?

Már évekkel ezelőtt elindítottunk komoly energiahatékonyságot szolgáló programokat. Alapvetően még környezetvédelmi elgondolásból vágtunk bele a korszerűsítésbe, mert akkor még senki nem gondolta volna, hogy háború robban ki a szomszédunkban. Ezek a fejlesztések hirtelen felértékelődtek. A megnövekedett rezsiköltségek miatt

Nem várhatunk arra, hogy majd jön valami csoda és minden visszatér a régi kerékvágásba. A pandémia időszakában sem tudtuk befolyásolni az eseményeket, és sajnos a háború-béke tekintetében sem mi tudjuk meghozni a szükséges döntéseket. Bár ilyen egyszerű lenne! Mi elszenvedjük a következményeket és a folyamatokhoz próbálunk valamilyen formában igazodni. Itt a legnagyobb energiahatékonysági program az maga a panelprogram volt. A több mint 21 ezer fehérvári panellakás jelentős része felújításon esett át az elmúlt években. Akkor az állam, az önkormányzat és maguk a társasházak járultak hozzá a költségekhez. Az önkormányzat akkor hitelből finanszírozta a maga hányadát, amit később az adósságkonszolidációval az Orbán-kabinet átvállalt. A panelprogrammal körülbelül 30 százalékkal esett vissza a távhőfogyasztás. Érdemes megnézni, hogy az ingatlanpiacon mennyit adnak ma egy panelprogramos lakásért. Azt gondolom, ezzel a korszerűsítéssel mindenki jól járt.

Említette, hogy egy évre 9 milliárddal nőttek meg a városi energetikai kiadások. Az önkormányzat mivel tudja lefaragni ezt a bődületes összeget?

Nemrég kezdtük meg a saját intézményeinket is rendbe tenni. Jelenleg a napelemek elhelyezése történik. A közvilágítás terén egy közbeszerzési folyamatot indítottunk el, ami a teljes közvilágítási rendszer korszerűsítését jelenti. Ennek várhatóan 2 milliárd forint lesz a költsége. Ha azt nézzük, hogy eddig évente közvilágításra körülbelül 300-350 milliót fizettünk, most ez az összeg 1,6 milliárd forintra ugrott meg! Szeretnénk egy naperőműparkot kiépíteni. Erre – úgy tapasztaljuk – a piac nyitott lenne. Ha kapunk állami engedélyt, akkor a naperőmű fix áron 15 évre tudná a teljes energiaellátását biztosítani a teljes önkormányzati rendszernek. Onnantól kezdve kiszámítható lenne a jövő. A másik nagy kérdés: a távhő gáztól történő folyamatos függetlenítése. Bizton állíthatom, hogy ez egy több tízmilliárdos fejlesztés lesz, amihez állami szerepvállalásra lesz szükség. De ehhez is látok nyitottságot. Túl vagyunk az első körös tárgyaláson az MVM-mel. Egyelőre ötletelünk. Szeretnénk egy nagyon okos és előremutató megoldást találni, hogy – akár a hulladék felhasználásával is – kiválthassuk részben vagy egészben a földgázt.

A magyar önkormányzatok mennyire tudtak felkészülni a világban folyó változásokra?

A rendszerváltozás óta nem emlékszem olyan önkormányzati ciklusra, ami ilyen szintű válságmenedzselést igényelt volna. Indult 2020 februárjában a pandémia időszakával, aztán kitört az orosz–ukrán háború. Talán naiv voltam, de azt gondoltam, hogy Európában már tanultunk annyit a történelemből, hogy a konfliktusokat nem háborús eszközökkel rendezzük. Szerencsére az önkormányzatok többsége az elmúlt években fontos beruházásokat tudott elvégezni. A megyei jogú városok ekkora fejlesztési forrásokat még soha nem kaptak. Ezúttal az önkormányzatok mondták meg, hogy mire szeretnének pénzt fordítani. Nagyon sok város költött energiahatékonysági fejlesztésekre: iskolákat, óvodákat és szociális intézményeket újítottak fel. Azt gondoltuk, hogy van még időnk és elég, ha 10-15 évre ütemezve haladunk előre. Ahhoz, hogy az energiahatékonysági céljainkat elérjük, külső forrásokra, például uniós pénzekre van szükségünk.

Fehérváron finomhangolnák a szolidaritást

Egy megyei jogú város vezetője hogyan látja azt a purpárlét, ami Brüsszel és a magyar kormány között zajlik?

Egy polgármester csak abba szóljon bele, amihez köze van. A legfontosabb polgármesteri feladat a közösségformálás. Ha elviszem pártpolitikai irányba a témákat, megosztom a helyi közösséget. Fehérvár mindent megtesz az Európai Unió irányába, amit az uniós csatlakozással vállaltunk. Ennek a másik oldala, hogy megkapjuk a fejlesztési forrásokat. Székesfehérvár közép-európai szinten is az egyik legnagyobb iparral rendelkező város. Uniós források nélkül – félő, hogy – mi közvetetten nettó befizetői leszünk az EU-nak.

A szolidaritási adó, elnézést, hozzájárulás…

Nem tiltakozom, ha adónak hívjuk, mert olyanformán kezd viselkedni…

Szóval, Székesfehérvárnak mekkora összeget kell befizetnie szolidaritási hozzájárulásként?

2022-ben 5,3 milliárd forint volt, 2023-ban már 6,6 milliárd forintot kell a városnak szolidaritási hozzájárulásként befizetnie. Ez azt jelenti, hogy a helyi adónkat továbbutaljuk az államnak.

Ezen logika alapján az áfa és az adó is Columbo felesége…

Ezzel vitatkoznék, mert a helyi adóért a helyi közösség dolgozott meg. Mi azt szeretnénk látni, hogy ez a pénz helyben hasznosul. A helyben alatt én egy régiót, a város körüli agglomerációt értem. Székesfehérváron több mint 32 ezer ingázó munkavállaló dolgozik a különböző cégeknél. Szeretném hangsúlyozni, hogy ők a környező településekről járnak be nap mint nap. Azzal tudnék azonosulni, és azt szeretném elérni, hogy az ingázók lakóhelyei részesüljenek Székesfehérvár szolidaritási hozzájárulásából. Nem biztos, hogy ilyen arányban és mértékben, de úgy vélem, ez egy követhető elv lenne. A fehérvári adóbevételek egy részéből olyan szolgáltatásokat tudnánk támogatni, amelyeket egyébként az állam biztosít. Például az oktatást, a helyi egészségügyet vagy a közösségi közlekedést. A közlekedési dugók már Fehérváron is problémát jelentenek, elsősorban az agglomerációs forgalom miatt. Szívügyem, hogy össze tudjuk hangolni a közösségi közlekedést a helyközivel, és ezáltal meg tudjunk teremteni egy jó elővárosi közlekedést. A megfelelő infrastruktúra kiépítésével az egyre súlyosbodó parkolási nehézségeket és a környezetszennyezést is kezelni tudnánk.

A helyi ipar mennyire terheli meg a környezetet Székesfehérváron?

Szükség van környezetvédelmi beruházásokra, mert az ipar nemcsak ad, hanem terheli is a környezetet. Bár nem rosszak a számaink, törekednünk kell arra, hogy minél többet vissza tudjunk adni a környezetnek. Nem vagyok naiv, nem gondolom, hogy a 2023-as esztendő lesz az átalakulás éve, hiszen az állami költségvetés sincs könnyű helyzetben. Jó lenne, ha már ebben az évben is lehetne érdemi diskurzust folytatni, hogy amikor a gazdasági helyzet lehetővé teszi, lehessen finomhangolni a rendszeren. Szeretném elérni, hogyha van szolidaritási hozzájárulás, akkor az adóerő-képességet az állami támogatásoknál ne vegyék figyelembe. A versenylovakat ugyanis nem visszafogni kell, hanem engedni kell őket futni. A magyar GDP-hez jóval nagyobb arányban járulunk hozzá. Az állami adóbevételek ugyanúgy extrán magasak Fehérváron, mint az önkormányzati adóbevételek.

Karácsony–Orbán-párbeszéd

Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester szerint nem ellenzékre van szükség, hanem ellenállásra, mert szerinte az Orbán-kormányt nem lehet megdönteni. Ön szerint hogyan lehet párbeszédet folytatni az ellenzékkel? Előbb-utóbb le kell ülni beszélni.

Nem tartom szerencsésnek, ha az önkormányzati világot belekeverjük az országos politika világába. Szeretném hangsúlyozni, hogy egy polgármester is politikus, csak más a politikai szerepfelfogás, más az arányérzék, más a témaválasztás, és szerintem sok esetben más a stílus is. Nekünk az a dolgunk, hogy egy adott településen azt keressük, hogy mi köti össze az embereket. Ez azt jelent, hogy nekem itt Székesfehérváron 100 ezer főnököm van.

A 100 ezer főnök között vannak ellenzéki szavazók és helyi pártpolitikusok is. Ellenfelek vagy ellenségek?

Jó lenne végre elérni a magyar közéletben, hogy ellenfelek legyenek és ne ellenségek. A polgári attitűd azt jelenti, hogy képesek vagyunk leülni egy kávéra annak ellenére, hogy azonosan gondolkodunk-e a világról. Nem adok tanácsot az ellenzéknek, de a mindent eleve elutasítok, na ez a hozzáállás nem jött be. Részben ez is az oka az újabb kétharmadnak. Az emberek zöme elutasítja a szekértáborharcot.

Tetszik, nem tetszik, de az állami szervek székhelye Budapest. Fontos lenne a kapcsolat, de ehhez két fél kell.

Ha már dühös emberekkel kezdtük az interjút, fejezzük is be azzal. A Videoton gyár szárnyal, ami nem mondható el a focicsapatról. Néhány éve az FTC és a Vidi hasonló szinten álltak. A Fradit látjuk, hogy most hol van. De mi történt a Videotonnal?

Bár kisgyerekkorom óta járok édesapámmal és bátyámmal a Videoton meccseire, csak szurkolóként tudok nyilatkozni. A város már nem tulajdonosa a klubnak, ebben az évben nem is járulunk hozzá a nagy csapat működéséhez. Ahhoz a generációhoz tartozom, amelyik megélhette a '84–85-ös UEFA-kupa-menetelést, pontosan emlékszem, hogy hol álltam a Real Madrid elleni UEFA-kupa-döntőben, megéltem az első kupagyőzelmeket, az első bajnoki címeket. Azt látom, hogy a klub lehetőségei most is megvannak. A Videoton tulajdonosa működteti és fenntartja a klubot. Hogy miért nem jönnek az eredmények? Egy időpontra érdemes visszaemlékezni: az Európa-liga-csoportkörben négy évvel ezelőtt történt valami. Látok azonban egy jelentős pozitívumot: Juhász Roli visszakerült a klubhoz. Rengeteget tett a magyar labdarúgás egészéért és a Vidiért is. Őt a szurkolók elfogadják, egy sikeréhes sportmenedzser, aki kötődik a városhoz. A profizmus mellett ez is kell: szív és lélek nélkül semmi nem megy.

(Borítókép: Cser-Palkovics András. Fotó: Kaszás Tamás / Index)