Megilleti-e a remény joga a tényleges életfogytiglanra ítélt gyilkosokat?

Az Alkotmánybíróság mai, idei első teljes ülésén napirendjére tűzte az ombudsman indítványát, amelyben az alapvető jogok biztosa az Alaptörvény értelmezését kérte a jelenlegi legsúlyosabb büntetés, az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetőjogi szabályozásával kapcsolatosan.

Kozma Ákos, akit az Országgyűlés 2019 szeptemberében választott meg ombudsmannak, két évvel ezelőtt, 2020. december 31-én fordult az Alkotmánybírósághoz. És noha két hét múlva indítványa már előadó alkotmánybíróhoz került, a határozattervezetet csak most, 2022. január 24-én tárgyalták először az alkotmánybírák.

A szabadulás reményéhez való jog

Az ombudsman indítványában emlékeztetett arra, hogy az Alaptörvény III. cikk (1) bekezdése rögzíti a kínzás, az embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés tilalmát.

Senkit nem lehet kínzásnak, embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni.

Érvelése szerint a kínzás, az embertelen vagy megalázó bánásmód, illetve büntetés tilalmának abszolút jellegéből következik, hogy érvényesülését minden esetben – így a fogva tartás végrehajtása során is – biztosítani kell. A kínzás, embertelen, megalázó, kegyetlen bánásmód tilalma pedig mind a fogvatartottakkal való bánásmódra, mind fizikai körülményeikre, mind a pszichikai állapotukra ható tényezők tekintetében irányadó. Az egyén személyi szabadságának életfogytig történő megfosztása kétségtelenül olyan szankciónak tekinthető – figyelmeztet az ombudsman –, amelynek jogintézményként való létezése alkotmányjogilag ugyan igazolható, ám szabályozásakor és végrehajtásakor különös figyelemmel kell lenni az Alaptörvényben rögzített tilalomra. Márpedig Kozma Ákos szerint alapvető fontosságú alkotmányossági kérdés ezzel összefüggésben, hogy

Minderre tekintettel az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt személyek esetében biztosítani szükséges-e a meghatározott, belátható időtartamon belüli szabadulás lehetőségét? Következik-e ebből, hogy a törvénynek nem elegendő elvi jelleggel, valamikor a bizonytalan jövőben, esetleges módon, a jogalkalmazói döntés függvényében biztosítania a szabadulás reményét, hanem konkrétan meg kell-e határoznia azon legkésőbbi időpontot (generális maximumot), amikor a szabadlábra bocsátás jogi lehetőségét garantáltan mérlegelik?

Ezekre a kérdésekre kell válaszolniuk az alkotmánybíráknak.

Kötelező kegyelmi eljárás

A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést az első Orbán-kormány idején vezették be, a jogszabály 1999. március 1-jén lépett hatályba. A korábbinál szigorúbb, 2013. július 1-jétől hatályos Büntető törvénykönyv 22 bűncselekményre engedi meg a legsúlyosabb büntetés kiszabását, és ebből 18-nál zárhatja ki a bíró a feltételes szabadlábra helyezést.

A szabályozás egészen 2015-ig tartotta magát, hiszen 2014. május 20-án az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) Magyar László elítélt ügyében a törvény módosítására szólította fel a kormányt. Az EJEB szerint ugyanis a büntetés szabályozása sérti Az emberi jogok európai egyezményének 3. cikkében foglalt kínzás és embertelen, megalázó bánásmód vagy büntetés tilalmát. A döntés nyomán a parlament 2014-ben a büntetés-végrehajtási kódex módosításával létrehozta a kötelező kegyelmi eljárás intézményét, ami azt jelenti, hogy

Ezt követően a bizottság javaslatot tesz az igazságügyi miniszternek, aki az állásfoglalással egyező tartalommal kegyelmi kérelmet terjeszt a köztársasági elnökhöz. Az államfőt nem köti semmi, ha elutasítja a kegyelmet, kétévente meg kell ismételni az eljárást.

Hosszú idejű, speciális rezsimű körlet

Mihályi Eszter ügyvéd szerint a magyar jogban jelenleg is hatályos 40 év olyan beláthatatlan időtartam, ami az elítélt számára irreális, és semmilyen magatartásdetermináló erővel nem bír, tekintve hogy az első felülvizsgálat időpontjában már eleve aggastyán lesz. Ha egyáltalán megéri ezt az időpontot – a magyar várható élettartam-statisztikák fényében például ez kevéssé valószínű –, 

A tényleges életfogytiglanra ítéltek a Szegedi Fegyház és Börtön (Csillag börtön) fegyház épületének (Csillag épület) harmadik emeletén található hosszú idejű, speciális rezsimű körletben (hsr körlet) kezdik büntetésük letöltését. Van arra lehetőség, hogy kérvényezzék áthelyezésüket normál rezsimbe, ez azonban ritka. A vasfegyelem és a monotónia ellenére mindenki maradna, az elítéltek szerint itt nagyobb a biztonság és a nyugalom.

A hsr körletet úgy alakították ki, hogy az épület többi részétől – a függőfolyosó összefüggő padlóvá alakításával, a folyosót lezáró lemezborítású rácsozat beépítésével – elkülönüljön. Az elítéltek elhelyezésére lakóegységes és kríziszárkákat alakítottak ki. A lakóegységes zárka két kis alapterületű, nappali (dolgozó) és éjszakai (háló) zárkából áll.

A felülbírálat lehetősége

A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés Európa-szerte különösen súlyos büntetésnek számít, amelyet csak kevés ország alkalmaz. A legtöbb európai országban határozatlan ideig tartó szabadságvesztést szabnak ki legsúlyosabb büntetésként, de a 25 év utáni legkorábbi feltételes szabadságra bocsátás már rendkívül hosszúnak számít, a nyugat-európai államok többsége 15 év körül határozza meg a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját.

Németországban a tényleges életfogytiglani szabadságvesztésről szóló alkotmányjogi vita már csaknem fél évszázaddal ezelőtt lezajlott. A karlsruhei székhelyű német alkotmánybíróság 1977-ben kelt határozatában kimondta, hogy

és az emberi méltóság sérelmével jár. Ugyanakkor hozzátette, hogy a kegyelmezési rendszer nem elégséges, a felülbírálat lehetőségét is biztosítani kell.

(Borítókép: A Szegedi Fegyház és Börtön, közismert néven a Csillag börtön. Fotó: H. Szabó Sándor / MTI)