A gödieket áldozzák fel a környezetvédelem oltárán?

Budapestiek Kánaánja – akár ezzel a szlogennel is hirdethette volna magát húsz évvel ezelőtt Göd. A Duna-parti kisváros az agglomerációba készülők kedvelt célpontjává vált, ami meglátszott az ingatlanárak emelkedésében is.

Ma a Samsung akkumulátorgyára miatt a kép egy kicsit árnyaltabb, vannak olyan területei Gödnek, ahol még a környékbeli településekhez viszonyítva is a legmagasabbak a négyzetméterárak, akadnak olyan városrészek is, ahol már gondban van, aki szabadulni szeretne a házától, és akad olyan terület is, ahol gyakorlatilag eladhatatlan a legcsilivilibb palota is.

Egy ázsiai mondás szerint, ha azt akarod, hogy emlékezzenek rád, ültess fát. Sokféle értelmezéssel bír ez a pár szó, van, ahol egészen sajátos értelmezéssel állnak elő. Ez történt Gödön is, ahol a Samsung-beruházás miatt egy egész erdőrészt tüntettek el.

Huszonöt hektárnyi erdőt irtottak ki a gyár terjeszkedése miatt

– mutatja a helyszínen Kecskés Krisztina, a Göd-ÉRT Környezetvédelmi és Városvédő Egyesület alelnöke, aki szerint az elektromosautó-gyártás legfeketébb láncszeme éppen az akkumulátorgyártás, ahol óriási mennyiségű fosszilis energia és víz felhasználásával, valamint több ezer tonna veszélyes hulladék megtermelésével állítják elő azt az alkatrészt, ami a környezetkímélő elektromos autók gyártásához szükséges.

A gyárnak háttal állva hatalmas szántó szélén állunk, a gödiek véderdőt szeretnének ide, egyelőre eredménytelenül. Jobbra úgy egy kilométernyire egy erdőtorzó. Hat vagy nyolc őz lakja, néha előmerészkednek. Ennyi maradt az életterükből. Senki nem bántja őket, örülnek, hogy egyáltalán vannak, emiatt a fasor széli magasles teljesen értelmetlen.

Csend után robbant a bomba

Hátunk mögül tompa moraj, olyan, minta sok fűrészmalom egyszerre zsongana. Van, aki ettől elálmosodik, a legtöbb helybélit azonban ez bosszantja.

Kecskés Krisztina a családjával együtt a kétezres évek elején döntött úgy, elég volt a nagyvárosi zsivajból, olyan helyet keresnek, ahol csend van, béke és nyugalom, és esténként legfeljebb a folyó csobogását repíti át kertjükön a déli szél. Gödre esett a választás, ott építették fel álmaik otthonát és építették meg az ezerarcú kertjüket.

A Samsung-gyár két évvel később, 2001-ben létesült, akkor még lakóhelyüktől három kilométerre. A dél-koreai üzem alig kavarta fel Göd csendeskés állóvizét, apró panaszok voltak a környékbeli lakóktól, de általában tűrték a jelenlétet. Egyébként még az a kis zaj is elült 2014-ben, amikor a gyár bezárt.

Balogh Csaba, a település polgármestere lapunknak elmondta, eredetileg az M2-es autópálya északi oldalán telepedett volna meg az üzem. Ezzel nem is lett volna baj, hiszen a déli oldalon ott az erdő, megfogja a zajt, elemeli a füstöt, ha kell. Nem kellett, mert végül az a döntés született, az autópálya Duna felőli, déli oldalán induljon be az építkezés, majd a terjeszkedés. Jelenleg két és fél kilométer hosszan mindenhol a Samsung csarnokai, silói, tárolói, egyéb létesítményei borítják be a látómezőt. A budai hegyekhez, a Visegrádi-hegységhez, a Börzsönyhöz szokott szemnek nagyon egyhangúak ezek a szürkés-fehér monstrumok, a füst sem a bárányfelhőket idézi.

Az állandó zaj egyre több embert készít ki teljesen, sokan már elmenekültek a településről. Már akik időben el tudták adni a házaikat

– mondja Kecskés Krisztina. Hozzáteszi, már ők is elgondolkodtak ezen, hiszen nem az állandó fülsértő zaj miatt költöztek ide, ami éjszaka sem mindig hagyja őket aludni. Azt számolgatják néha, hány milliót buknának azon, ha menni akarnának, majd keserűen hozzáteszi:

Hogy hirdessük meg a házat? Csodálatos környezetben, akkumulátorgyáras panorámával újszerű ház eladó?

Ékszerdoboz kis hibákkal

Panaszát sokan osztják. Ágnes tősgyökeres gödinek számít, már a dédnagyszülei is itt  éltek. Minden szavával szeretettel simogatja imádott városát. Neki ez még mindig ékszerdoboz, igaz, kis hibákkal.

Göd története örökre bevésődött az agyába, soha nem vágyott el innen. Még most sem, vallja, ez az ő sorsa. Megbékélne akár a gyárral is, ha sok más itt lakóval együtt választ kapnának minden kérdésükre.

• Például arra, a tíz éve még Gödnél kristálytiszta Duna vize mára miért vált megint szürkébbé?
• Kell-e nekik félni ettől? Korábban találtak az akkumulátorgyártáshoz használt oldószert a talajban és a talajvízben, milyen káros hatásai lehetnek ennek?
• A lítiumon kívül nehézfémekkel is dolgoznak az üzemben, amely nemhogy a várostól kellő távolságban üzemelne, hanem helyenként – a Bócsa telepen például – kimondottan a lakóházak közelében. Rejt-e mindez egészségügyi kockázatot?
• Mit és mikor fognak tenni az állandó zajterhelés ellen, ami sokszor meghaladja a megengedett határértéket?
• Milyen állapotban kerül vissza a Dunába az a napi 17 ezer köbméter víz, amit a gyár működéséhez kivesznek?

Nem kevés kérdés ez és csak egy szuszra szakadt ki. Arról már nem is beszélnek, hogy a gyár létesítése előtt meg sem kérdezték a lakosságot, szeretnék-e a beruházást. Ezt erősíti meg Balogh Csaba is, aki bevallottan azért is indult a polgármesteri székért, hogy a gyár tulajdonosaival kompromisszumokat kötve a lehető legjobbat hozza ki ebből a helyzetből.

El is kezdték a tárgyalásokat és ígéretesen haladtak. Már majdnem sikerült megállapodniuk abban, milyen védősávok legyenek a gyár és a település között, hol haladjanak azok az utak, ahonnan megközelíthető az üzem a kamionok számára, amikor beütött a krach. A gödi polgármester megválasztása után nem sokkal a kormány különleges gazdasági övezetté változtatta a Samsung akkumulátorgyárát, amit Balogh Csaba egyértelműen politikai döntésként értelmez a mai napig.

A Magyar Közlönyből kellett megtudnunk, hogy elvették a város egyötödét, és a jelek szerint ennek még nincs vége

– mondja a független polgármester. Hozzáteszi, sokan elköltöztek már a városból a gyár miatt. Sorolja, a Bócsa-telep valamikor a város ékszerdoboza volt, élénk társadalmi élettel, egymást érő programokkal.

Mára kísértetjárta hely lett, a Bócsai napokat már évek óta nem rendezik meg, nincs kinek

– mondja a polgármester.

Elvándorló milliárdok

Balogh Csaba elmondja, nem csupán az iparűzési adó került át így a vármegyéhez, de az építmény- és a telekadó is ugrott. A polgármester sorolja: Göd éves költségvetése ötmilliárd forint, a Samsungtól beérkező iparűzési adó nyolcmilliárd forint – lenne. Az első költségvetés tervezésekor már elindult az ötletelés, hová költsék el a pici városban ezt a temérdek pénzt. Felvetődött annak az esélye, hogy ehhez egy önálló szervezetet kellene létrehozni, amely a maga terjedelmes apparátusával kezeli a pályázatokat. Sokáig nem kellett álmodozniuk, a valóság egy huszárvágással rendet vágott.

Az építmény- és a telekadó nagyjából 250 milliót hozott volna évente Gödnek. Nagyjából ekkora az az összeg, amelyet az önkormányzat el szokott keríteni a pályázati önrészekhez. Ennek az áldásaiban sem részesülnek immár, és ha ehhez hozzáteszik, hogy emelkednek a bérterhek, mindennek emelkedik az ára, az inflációnak még nem látják a végét, miközben a bevételeik nem növekednek, érthető, ha a képviselőknek és a város vezetőjének főhet a feje.

Ráadásul a Samsung-gyár körüli ügyekben semmi befolyásuk, csak nézik aggódva, mi történik körülöttük.

Hozzáteszi, azt kommunikálták, kell Gödnek ez a beruházás, mint egy falat kenyér, hiszen munkahelyeket teremt. Ez valóban így van, az akkumulátorgyárban jelenleg hatezer ember dolgozik.

Ágnes szerint ezzel még nem is lenne önmagában nagy baj, hiszen az egész világ multikulti, talán Gödnek is jót tesz, ha más kultúrák is belesimulnak a város életébe. A gond ott kezdődik, hogy a saját szokásaihoz minden náció ragaszkodik. Az ukránokról nem igazán derül ki sokszor, értenek-e magyarul, és ha igen, bírják-e a nyelvet. A dél-koreaiak igazolják a sok jó ember kis helyen is elfér mondás igazságát, hihetetlenül sok ázsiai tud bezsúfolódni adott légtérbe.

Már el is kezdték a gyárhoz közeli ingatlanok felvásárlását, de a fővárosban is sok munkásszállást bérelnek a gyár dolgozóinak – sorolja Balogh Csaba, aki maga is úgy érzi, a munkahelyteremtés hasznos dolog, de nem igazán szerencsés, ha a külföldi munkások vannak még Gödön is többségben. Mindezt a tavaly kikért adatok alapján mondja. Azt tudja, egy évvel ezelőtt közel 100 gödi dolgozója volt a gyárnak, Dunakesziből kétszázan, Veresegyházáról nagyságrendileg ugyanennyien járnak Gödre dolgozni.

Kié a legnagyobb?

Balogh Csaba mosolyogva mondja, a gödi gyár megalakulásakor az volt a szlogen, hogy ez a gyár a legnagyobb a világon, még a nagy konkurens afrikai telepénél is gigászibb. Most úgy tűnik, Debrecen ezt a pálmát is elhódítja Göd elől.

A polgármester úgy látja, egyértelműen a kínai befolyás hozta a városba a gyárat. Megítélése szerint Magyarország stratégiailag jó helyen – az EU-n belül – fekszik a kínaiak számára, a lítiumuk is biztos helyre kerül, a szállítási lehetőségek is kedvezőek, és ami szerinte még fontosabb, a hatóságok általában elnézőbbek, mint például a németeknél.

Ha Németországban a zajterhelés meghaladja a megengedett határértéket, ráküldenek a cégre egy gigabírságot és bezárják az üzemet addig, amíg a hibákat el nem hárítják. Nálunk ha meg is állapítanak valamit, odavetnek egy fix áras, pármilliós bírságot, ami meg sem érződik a költségvetésben

– mondja keserű mosollyal Balogh Csaba.

Erre erősít rá Kecskés Krisztina is. Minden áldott este méri, milyen zajterhelés éri az utcájukat, ami légvonalban több mint egy kilométerre van a gyártól. A szakemberek nem kecsegtetik, azt mondják, hiába cserélnek nyílászárókat, ez a zaj a falon is áthatol. Ami egyébként is furcsán viselkedik, összevissza pattog a házak között, meleg időben kupolaszerűen emelkedve egészen a Dunáig ível.

Számtalanszor tettek bejelentést, feljelentést. Amikor a hatóságok kijönnek mérni, akkor szerinte furcsamód csend van a gyárban, szinte lehelet sem hallatszik, vagy ha jön is a zaj, az biztos a határérték alatt marad.

Ezért az egyesület maga végeztet méréseket, és a szakértői jegyzőkönyvek igazolják, a gyár zajszennyezése átlépi a megengedett éjszakai határértéket. A Göd-ÉRT Egyesület alelnöke szerint sérül az egészséghez, a pihenéshez való alkotmányos joguk. Minden közmeghallgatáson jelen vannak, hozzászólnak, felteszik a kérdéseiket. Úgy érzi, jogosak az aggodalmaik, hiszen a gyárat, ahol már halálos baleset is történt, többször elmarasztalták a tűzvédelmi, munkavédelmi előírások be nem tartása miatt.

Gödre örömmel, Gödről fájdalommal

Kesserű Andrea Pasarétről költözött Gödre, az akkor még picit alvó kisvárosba, ahol olcsón talált magának házat az elmúlt évezred végén. Az eladó elfelejtett szólni, hogy képviselőként épp megszavazta a Samsung képcsőgyár létesítését, amit szintén elutasított a lakosság.

Elmondása szerint 2001-től rendszeres volt a zaj, a bűz és a környezetvédelmi előírások megszegése, örült, amikor felhagyott a nem oda való cég a termeléssel. Az utolsó döfést a nyugodt életébe az akkumulátorgyár érkezése jelentette. Próbált ellene felszólalni minden lehetséges fórumon a saját maga és a többi gödi nevében, majd végleg feladta a szélmalomharcot és elköltözött Nagymarosra, ma már ott él és alkot. 

Nem én vagyok az egyetlen, aki elmenekült, nagyon sokunk élete tört meg azzal, hogy elhagytuk a várost. Sorsok, baráti társaságok hulltak darabokra

– mondja Kesserű Andrea.

Kifelé haladva a városból még teszünk egy kitérőt a Balogh Csaba által említett Bócsa-telepen. Az utcán ázsiai emberek ballagnak végig, ebédidő van, az egyik udvaron kifőzde. A Zrínyi Miklós utca házai a sáros út utáni gyárépületekre néznek. Az első gyárkerítés pár méterre, a panorámát a hatalmas épületmonstrumok jelentik. 

A Mayerffy utca végén lévő házon felirat: eladó.

Két nyelven: angolul és koreaiul.

(Borítókép: A Samsung akkumulátorgyár Gödön. Fotó: Németh Kata / Index)