Alaptörvény-ellenes a beszédfogyatékosok kirekesztése a fogyatékossági támogatásból

Az indítvány alapjául szolgáló ügyben az indítványozó, aki személyes adatainak nyilvánosságra hozatalához nem járult hozzá, kommunikációs képességét korlátozó betegségben szenved, amelyre tekintettel 2019 augusztusában fogyatékossági támogatás iránti kérelmet nyújtott be a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kormányhivatal járási hivatalához. Az elsőfokú hatóság szakértői bizottsága az ügyében arra a következtetésre jutott, hogy nem minősül a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény rendelkezései szerint súlyosan fogyatékosnak. Mivel önálló életvitelre képes, és önkiszolgálási képessége sem hiányzik, a kérelmét elutasították.

Önálló életvitelre nem képes

A panaszos fellebbezése folytán eljárt másodfokú hatóság, a fővárosi kormányhivatal 2020 januárjában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A beszerzett szakértői bizottsági vélemény szerint ugyanis az indítványozó nem minősül súlyos mozgásszervi fogyatékosnak, önálló életvitelre nem képes, önkiszolgálási képessége nem hiányzik, nem halmozottan fogyatékos.

Az indítványozó ezután a Debreceni Törvényszékhez fordult, de a keresetét ott is elutasították. 

A törvényszék által kirendelt szakértő megállapította, hogy a panaszos önálló életvitelre nem képes, önkiszolgálási képessége nem hiányzik, azonban nem felel meg a fogyatékossági törvény, illetőleg végrehajtási rendelete szerinti súlyos fogyatékossági kategóriák egyikének sem. A bíróság ítéletében azért utasította el az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezésére irányuló indítványt, mert „a bíróság mulasztásos Alaptörvény-ellenességre és nemzetközi szerződésbe ütközésre tekintettel egyedi normakontroll-eljárást nem kezdeményezhet”.

Az egyenlő bánásmód követelménye

A kormányhivatal és a törvényszék elutasítása után a beszédfogyatékos személy 2022 májusában alkotmányjogi panaszt nyújtott be. Indítványában hangsúlyozta:

Jogszabályi rendelkezés hiányossága miatt egy érdemi kommunikációra teljesen képtelen személy, mint jelen esetben én is, kirekesztésre kerül a fogyatékossági támogatást igénylők köréből.

Ezért szerinte a súlyos fogyatékosság minősítésének és felülvizsgálatának, valamint a fogyatékossági támogatás folyósításának szabályairól szóló 141/2000. (VIII. 9.) Korm. rendelet sérti az egyenlő bánásmód követelményét azzal, hogy a beszédfogyatékossággal élőket a többi fogyatékossági kategóriával összehasonlítva hátrányosabb helyzetbe hozza.

Valójában nincs támogatási forma

Az Alkotmánybíróság határozatában kifejtette, hogy az Alaptörvény „fogyatékosság” esetére támogatásra jogosultságot ír elő. Ebbe beletartozik a kommunikációs károsodás is, ha az a hatékony és másokkal egyenlő társadalmi részvételt súlyosan korlátozza vagy gátolja. Nincs olyan ok, amely az ilyen fogyatékossággal rendelkező személyek fogyatékossági támogatásra való jogosultságát automatikusan, az állapotuk tényleges vizsgálatának lehetősége nélkül, teljes mértékben kizárja, jóllehet ezen személyek támogatására jelenleg (többek között a támadott kormányrendeleti rendelkezés miatt) valójában nincs támogatási forma. Ez nem egyeztethető össze az Alaptörvény egyenlőségi klauzulájával.

Az Alkotmánybíróság ezért hivatalból eljárva mulasztásban megnyilvánuló Alaptörvény-ellenességet állapított meg, egyúttal felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2023. december 31-ig tegyen eleget.

Az alkotmánybírák nem egyhangúlag hozták meg döntésüket, mert a határozathoz Dienes-Oehm Egon párhuzamos indokolást, míg Handó Tünde, Juhász Imre és Márki Zoltán különvéleményt csatolt.

(Borítókép: Bodnár Patrícia / Index)