Egy szakma legalább olyan fontos, mint egy diploma

Mára egyértelműen kimondható, hogy Magyarországon hiány van megfelelően képzett szakemberekből. Nem csupán azok a „szakik” váltak nehezen elérhetővé, akiket egy  lakásfelújításhoz vagy egyszerű szerelési munkákhoz szeretnénk elhívni, de a nagy cégek is vadásszák azokat a fiatalokat, akik piacképes szakmával rendelkeznek.

Úgy tűnik, a szakmát kínáló középiskolák nem győzik kibocsátani magukból azokat a frissen végzett szakembereket, akikre égető szükség van a hazai munkaerőpiacon. Ebben a dinamikus változásban a szakképzési centrumok egyre inkább koordinátori szerephez jutnak a szakképzés megreformálásában, megszervezésében, fejlesztésében.

Erről is beszélgettünk Gurbánné Papp Máriával, a Nyíregyházi Szakképzési Centrum főigazgatójával, Kiss Gáborral, a Miskolci Szakképzési Centrum kancellárjával és Forgács István romaügyi szakértővel, akik mások mellett a Szakképzési Innovációs Tanácsnak is tagjai.

Azonnali reagálás

Gurbánné Papp Mária szerint többek között azért volt szükség a szakképzési centrumok létrejöttére, mert így – a helyi munkaerőpiacot közvetlenül ismerve – gyorsan tudnak reagálni a felmerülő igényekre. Rugalmasan tudják biztosítani a térség szakember-utánpótlását. Ehhez szinte napi kapcsolatban állnak a helyi piaci és szakmai szereplőkkel.

Egy gazdaságilag gyorsan fejlődő, megyei jogú városban működő centrumként fontos, hogy folyamatos párbeszédet folytassunk a városvezetéssel, hogy tudjuk, milyen új befektetők érkeznek, milyen ágazatokban, mely területeken szükséges a szakképzési centrumok iskoláinak az egyes szakmaigényekre reagálniuk

– mondta a nyíregyházi szakember.

Hozzátette: egy iskolarendszerben nyilván meghatározott ideig tart, amíg egy szakember kikerül a munkaerőpiacra, de a felnőttoktatásban, felnőttképzésben nagyon gyorsan tudnak erre reagálni az egyes intézmények.

Kiss Gábor elmondta: a közelmúltban a Mol Petrolkémiával írtak alá együttműködési megállapodást, amellyel évek óta nagyon komoly szakmai kapcsolatban állnak. Megítélése szerint a centrum ilyen értelemben egy integrátor szervezet, amely több iskolát is koordinál, irányít, működtet.

Egy szakképzési centrum látókörében 5-15 iskola van. Ez a rendszer azért jó, mert rengeteg olyan feladat van, amit így összességében jobban lehet ellátni, az adott rendszereket működtetni

– tette hozzá Kiss Gábor.

Amikor például egy vállalatnak 10-15-féle leendő szakemberre van szüksége Miskolcon és vonzáskörzetében, azokat általában 3-4 iskolánkban képzik, így a cégnek nem kell az iskolákkal külön-külön egyeztetni, hanem maga a szakképzési centrum koordinálja a feladatokat, teendőket, illetve könnyebben is tárgyal a piaci szereplőkkel. Nyíregyháza esetében tíz iskoláról van szó, amelyek 20 ágazatban 63 szakmát kínálnak. Lehetőség van arra, hogy az oktatók áttanítsanak, azaz egyszerre több helyen is oktassanak, ami a humánerőforrás-gazdálkodás szempontjából is hasznos. 

Kiss Gábor szerint a szakképzési centrumok fontos szerepet játszanak bármely régió, megye vagy nagyváros versenyképességének növelésében. A cégek legnagyobb problémája ma az, hogy van-e megfelelő számú és felkészültségű szakemberük. 

Hozzátette: a szakképzés kapcsán a legtöbben elsősorban a klasszikus, nappali iskolarendszerű képzésre gondolnak, de emellett a felnőttkori tanulásban is nagy szerepet vállalnak. Tavaly megközelítette a kétezret azoknak a száma, akik felnőttkorban mentek vissza, és ültek be újra az iskolapadba.   

A Nyíregyházi Szakképzési Centrum vezetője szerint a jelenlegi szakképzési rendszerben rengeteg olyan egyéni tanulási útra van lehetőség, amelyben mindenki a saját tempójában, a saját képességeinek, adottságainak megfelelően halad. A rendszer teljesen átjárható, a szakképző iskolából lehetőség van átmenni technikumba, vagy választható az oklevelestechnikus-képzés, ahonnan kreditbeszámítással egyenes út nyílik a felsőoktatásba. A rendszer rugalmasságát támasztja alá az is, hogy a felnőttképzés keretében céges igényeket is ki tudnak elégíteni.

Amennyiben egy cégnek sürgősen munkaerőre van szüksége, akkor számára nagy segítséget jelent, ha biztosítani tudunk számukra egy olyan szakképesítést, amely képes a vállalat speciális igényeihez igazodni. Ebben az esetben a  vállalati mérnök és az iskolai oktató közösen alakítják ki a képzési programot, programkövetelményt, és a képzés folyamatában is közösen dolgoznak

– mondta Gurbánné Papp Mária.

A felnőttek képzésénél az is vonzó, hogy ma Magyarországon mindenki számára két szakma és egy szakképesítés ingyenesen megszerezhető. Ezzel a lehetőséggel tapasztalataik szerint egyre többen élnek. Például ma nagyon sokan szeretnének villanyszerelők lenni, ez egyértelműen keresett szakma. Gyakran találkoznak olyan villamosmérnökökkel, akik meg akarják szerezni a villanyszerelő szakmát is, mert szükségesnek tartják a munkájukhoz.

Vonzóbbá  váltak

A szakemberek szerint a számok azt mutatják, hogy az utóbbi években a szakképzés kezd egyre népszerűbbé válni. Támogatták azt is, hogy a tanulók eljussanak a vállalkozások nyitott kapus rendezvényeire, és megismerkedhessenek egy adott szakma gyakorlati fázisaival, illetve az általános munkakörülményekkel. 

Kiss Gábor azt mondta, ez egyértelműen meglátszik a jelentkezők számában. Miskolcon két éve 25 százalékkal nőtt a felvett diákok száma.

Ez több mint 150 diákot jelent, ami ötosztálynyi tanuló, tehát tulajdonképpen egy kisebb iskolával nőtt a létszámunk

– mondta a miskolci kancellár.

Azt egybehangzóan hangsúlyozták: az elmúlt időszakban megváltozott a szakképzés rendszere, ami nagyon sok pozitív lehetőséget kínál. Mindenki jogosult ösztöndíjra. A legjobban tanuló diákok havonta 59 ezer forintot kaphatnak, ha csak iskolai keretek között tanulnak.

Amikor valaki bekerül a duális képzésbe, akkor a vállalati gyakorlatnál már szakképzési munkaszerződést köt, amelynek részeként biztosan számíthat havi 100 ezer forintra, ami ennél még több is lehet a teljesítménye alapján. Aki sikeresen teljesíti az első szakmai vizsgáját, az pályakezdési juttatást kap. Jeles eredmény esetén ez több mint 300 ezer forint.

Forgács István romaügyi szakértő ehhez annyit tett hozzá: véleménye szerint az elmúlt 10-15 évben a szakképzés társadalmi megítélése sokszor volt túlpolitizált. Példaként említette, hogy ha egy országosan meghatározó szereplő, a kamara elnöke azt mondta, szerinte a szakképzés felé kellene fordulni a hazai gazdaság versenyképességének a megőrzése érdekében, mert egyébként a felsőoktatás túlértékelése visszaveti a szakképzés társadalmi megbecsültségét, akkor azt nagyon sokan a saját politikai beállítottságuk mentén értelmezik.

A kamara elnökének a szavaira, kiragadott mondataira érkező politikailag érdekelt kritikák azt a téves látszatot keltik, hogy a kormány összeszerelő üzemet csinál az országból, vagy erőszakkal a szakképzésbe tolja a fiatalokat, holott egyáltalán nem erről van szó

– mondta Forgács István.

Azt hangsúlyozta, a kérdéskör politikai szándékkal való félreértelmezése a teljes hazai szakképzés megítélését rombolja. Olyan képet próbálnak kialakítani, mintha az aktuális kormányzat nem szeretne több diplomást, és erőszakkal terel mindenkit a szakképzés felé. A romaügyi szekértő szerint azonban épp az elmúlt időszakban született számos kedvező döntés a felsőoktatásba való könnyebb bekerülés érdekében, úgymint a minimumponthatárok eltörlése vagy a nyelvvizsga-kötelezettség megszüntetése.

Szerinte egyértelművé kell tenni, hogy a világban meglévő gazdasági, geopolitikai és egyéb fejlesztések és innovatív változások nemcsak a legmagasabb szinteken követelik meg az előremozdulást, hanem középszinten is. A szakképzésben is új szakmák jelennek meg, amihez a tudásukat azoknak a szakembereknek is gyarapítaniuk kell, akik technikumot végeznek, vagy akár egy hároméves szakközépiskolai végzettséget szereznek. A lényeg, hogy minden feladatra legyen elegendő számú, felkészült szakember. 

Minden helyen, minden fórumon el kell mondani azt, hogy kellően értékes és nélkülözhetetlen a mai magyar szakképzés. A szakképzésben tapasztalható jelenlegi kedvező feltételek meglátásom szerint épp a leginkább rászorulóknak nyújtanak érdemi segítséget a társadalmi felzárkózásban

– jelentette ki a romaügyi szakértő.

Nem kötelesség, de lehetőség

Forgács István arra is kitért: a társadalmi felzárkóztatás nem a szakképzés dolga kell legyen, de lehetőségként sem szabad elvetni. Szilárd meggyőződése, hogy a szakképzés gazdasági kérdés, azonban a társadalmi felzárkózásnak is van gazdasági vetülete. Ha olyan tudást szereznek a fiatalok, amellyel aztán el lehet helyezkedni, akkor a szakképzés remek közeg arra, hogy a fiatalok viszonylag korán képesek legyenek gondoskodni, felelős döntéseket hozni saját magukról.

A romaügyi szakértő szerint a szakképzés komoly lehetőséget kínál arra, hogy bárki, bármilyen mélyről érkezve biztos egzisztenciát, jövőt teremtsen magának. Ma már nem ritka, hogy bizonyos társadalmi rétegben egy jó szakmával rendelkező 17-18 éves fiatal válik a család legjobban kereső tagjává. Ez a környezetében élőket is ösztönözheti.

Ettől függetlenül azt sem szabad elfelejteni, hogy a rengeteg pozitívum mellett is sok fiatal esik ki az oktatási rendszerből piacképes tudás nélkül. Forgács István szerint örök dilemma a 16 éves korhatár.

Hamis az az állítás, hogy a szakképzési rendszer kilöki magából a fiatalokat.

Úgy látja, a hazai szakképzés mindent elkövet azért, hogy a bekerülő gyerekek szakmával a kezükben kerüljenek ki az iskolából. Lemorzsolódás mindig volt, van, lesz, de ott van a lehetőség, hogy 25 éves korukig bármikor visszatérjenek, és ingyenesen szerezzenek bizonyítványt arról a szakmáról, amit korábban elkezdtek, vagy tanuljanak valami mást.

Gurbánné Papp Mária ehhez annyit tett hozzá: a szakképzési centrumok a tehetséggondozást és a hátránykompenzációt egyformán fontosnak tartják. A legtehetségesebb gyerekek a technikumban vagy oklevelestechnikus-képzésben tanulhatnak, ahol a tehetséggondozásukat külön keretek között biztosítják. Minden adott ahhoz, hogy majd a felsőoktatáson keresztül, diplomával a kezükben lépjenek ki a munkaerőpiacra. A hároméves szakképző iskolai képzéssel a fiatalok nagyon jól fizető szakmákhoz kapnak államilag elismert bizonyítványt, és ha szeretnének továbbtanulni, érettségit és technikus végzettséget is szerezhetnek.

Ez a rendszer olyan kedvező feltételeket teremt, hogy az is végzettséghez juthat, aki eddig lemorzsolódott az iskolából, egyéni szociális és egyéb hátrányos okok miatt. A Dobbantó program és a műhelyiskola például kifejezetten abból a célból jött létre, hogy azok a gyerekek, akik a klasszikus iskolai közeget, a tanteremben eltöltött nyolc órát nehezen viselik, alapfokú végzettséget és részszakmát szerezzenek. 

Pályakövetés

Az iskola feladata általában hivatalosan akkor véget ér, amikor kibocsátja a bizonyítványt, és a diák elhagyja az intézményt. Talán az is segítene, ha valamilyen módon nyomon lehetne követni az iskolapadból kikerült fiatal szakembereket.

Gurbánné Papp Mária szerint ez nem csupán terv. Iskolai szinten egy ideje már működik a pályakövetés, amely rendszerszinten is elindult. Az adatbázisok összekapcsolásával meg lehet tudni, hányan helyezkednek el az adott szakmákban, mennyien tanulnak tovább, hány százalékuk marad az adott térségben. 

Helyben maradni manapság nem annyira lehetetlen, hiszen egyre több nagy cég telepedik meg Magyarországon, ahol igénylik a szakképzett munkaerőt

– mondta Gurbánné Papp Mária.

Forgács István szerint az elkövetkező néhány évben akár 40-50 ezer szakképzett új munkavállalóra is szükség lehet.

Egész egyszerűen ott van előttünk az, hogy merre kell menni a gazdaság további erősítése érdekében. Ehhez a meglévő erőforrások, eszközök és irányok adottak, azonban a szakképzés közegét jobban meg kellene becsülnünk

– emelte ki a romaügyi szakértő.

Hozzátette: ma az állam egy hátrányos helyzetű diákba nem kevés pénzt forgat. Ingyenétkezés van a bölcsődétől az általános iskola végéig, ösztöndíjban, ingyentankönyvben részesülnek, tanodák működnek, sok helyen elkötelezett pedagógusok segítenek. Sőt, a 25 éves korig biztosított adómentesség gyakorlatilag tökéletes közeget kínál ahhoz, hogy a köznevelésben, közoktatásban és szakmaszerzésben megjelenő fiatal másfél évtized alatt eljusson oda, hogy valódi tudással lépjen ki a munkaerőpiacra, ahol komoly verseny lesz majd érte.

Ha azonban valaki 16 éves korában otthagyja az egészet anélkül, hogy szerezne egy szakmát, akkor gyakorlatilag az összes  belefektetett pénz, energia és küzdelem köddé válik. Sőt, ezzel együtt a társadalmi és gazdasági bizalom is.

Ezért mondom mindig azt, hogy magát a célcsoportot – és azon belül rengeteg hátrányos helyzetű fiatalt és a családjaikat – is meg kell arról győzni, hogy a szakmaszerzés egy lehetőség, amellyel élni kell. Maradjanak az iskolában, és ne utólag bánják meg, hogy végzettség nélkül léptek ki onnan

– mondta Forgács István. 

(Borítókép: Gurbánné Papp Mária és Kiss Gábor. Fotó: Kaszás Tamás / Index)