Miért nem lehetne ma letartóztatni Magyarországon Vlagyimir Putyint?

Mint korábban megírtuk, a Nemzetközi Büntetőbíróság (International Criminal Court, ICC) háborús bűncselekményekért viselt feltételezett felelőssége miatt március 17-én elfogatóparancsot adott ki Vlagyimir Putyin orosz elnök ellen.

A kérelmet elbíráló tanács az ügyészség 2023. február 22-i beadványai alapján úgy ítélte meg, hogy alapos a gyanú, hogy mindkét gyanúsítottat felelősség terheli a lakosság törvényellenes deportálása és a lakosság törvényellenes átszállítása háborús bűncselekmény miatt, melyeket Ukrajna megszállt területein követtek el ukrajnai gyerekek sérelmére

– tudatta közleményében a nemzetközi bíróság. Marija Zaharova, az orosz külügyminisztérium szóvivője értelmetlennek nevezte az elfogatóparancsot. Mint megjegyezte, Oroszország nem működik együtt a szervezettel.

Nagy visszhangot váltott ki Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter reakciója is, aki a múlt heti Kormányinfón arra a kérdésre, hogy letartóztatnák-e Magyarországon Vlagyimir Putyint, azt válaszolta: Magyarországon a magyar jogrendnek tudnak érvényt szerezni, ez alapján nem tudnák letartóztatni az orosz elnököt, mert nincs kihirdetve az ICC-statútum. Hozzátette: dualista alapon állunk, nemzetközi egyezmény elfogadása önmagában nem válik a belső jog részévé, csak ha kihirdetik, ami azért nem történt meg, mert a magyar Alaptörvénnyel ellentétes az egyezmény.

Igaza van Gulyás Gergelynek?

Nos, 1998-ban fogadták el a Nemzetközi Büntetőbíróságot alapító római statútumot, amelyet hazánk 2001-ben országgyűlési határozattal kihirdetett. A statútum 2002-ben hatályba lépett, a büntetőbíróság megalakult, sőt 2015 óta Kovács Péter személyében magyar tagja is van a bíróságnak, csakhogy Magyarország több mint két évtizede halogatja a statútum beiktatását a magyar jogrendbe.

Vagyis nagyon nem mindegy, hogy egy nemzetközi szerződést megerősítenek, vagy be is iktatnak a jogrendszerbe, hiszen egy nemzetközi szerződés beiktatással válik a belső jog részévé. Blutman László nemzetközi jogászprofesszor doktori értekezésében a különbséget így fogalmazta meg:

A jogforrási formát, melyben a nemzetközi szerződés a belső jogrend számára megjelenik, nem a kihirdetésnél, hanem a beiktatásnál kapja, függetlenül attól, hogy a kihirdetés szükséges az érvényes jogszabály megszületéséhez.

Arról nem is beszélve, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság Statútumának megerősítéséről szóló 72/2001. OGY-határozat nem tartalmazza a statútum szövegét, azt ellenben igen, hogy felkérik a köztársasági elnököt a megerősítő okirat kiállítására, továbbá a külügyminisztert, hogy a megerősítő okirat letétbe helyezéséről gondoskodjék. Ez meg is történt, de maga a statútum máig nem része a jogrendszernek. Hogy miért nem? Összefoglaljuk az eddig történteket.

Oroszország nem szándékozik taggá válni

A római statútumot a mai napig 123 ország ratifikálta, de négy aláíró állam – Izrael, Szudán, az Egyesült Államok és Oroszország – arról értesítette az ENSZ főtitkárát, hogy a jövőben nem szándékoznak taggá válni, és mint ilyenek, nincsenek jogi alapú kötelezettségeik az alapokmány aláírása alapján.

A 2002-ben alakult, hágai székhelyű Nemzetközi Büntetőbíróság emberiesség vagy háborús bűncselekmények, illetve agresszió esetén jár el. De csak akkor,

• ha elmarad a hazai felelősségre vonás,
• vagy csak látszólagos, a cselekmény súlyát el nem érő, formális elmarasztalás történik.

A statútum tizenhat különböző, emberiesség elleni bűncselekményt sorol fel, közöttük például az emberölést, a népirtást, a rabszolgaságot, a lakosság deportálását vagy erőszakos kitelepítését, a kínvallatást és a prostitúcióra kényszerítést. A statútum 8. cikkelye határozza meg a háborús bűncselekményeket attól függően, hogy a fegyveres konfliktus nemzetközi, azaz országok közötti, vagy nem nemzetközi, azaz lázadó csoportok vagy állami és nem állami fél közötti.

A Nemzetközi Büntetőbíróság első két ítélete egyébként a kongói polgárháborúra mutatott vissza: az egyikben gyermekkatonák toborzásáért és alkalmazásáért, a másikban a polgárháború során a békés lakosság lemészárlásáért, tömeges nemi erőszakért, fosztogatásokért szabtak ki hosszabb börtönbüntetéseket.

Törvényjavaslat 2016 májusából

A Nemzetközi Büntetőbíróság Statútumának és a Statútum 8. cikkére vonatkozó kampalai módosításának kihirdetéséről szóló törvényjavaslatot T/10722. számon eredetileg Trócsányi László akkori igazságügyi miniszter terjesztette be a parlamenthez, még 2016 májusában. Őt és kormányát (ahogy az előző baloldali kormányokat) sem lehet megvádolni kapkodással, hiszen a Nemzetközi Büntetőbíróságot alapító római statútumot 1998. július 17-én fogadták el az államok – köztük hazánk – képviselői.

Az első Orbán-kormány képviselője – a 2296/1998. (XII. 30.) Korm.-határozatban foglalt felhatalmazás alapján – 1999. január 15-én írta alá a római statútumot, amit az Országgyűlés annak rendje és módja szerint 2001. november 6-án határozatban megerősített, majd ennek nyomán a megerősítő okirat letétbe helyezése 2001. november 30-án megtörtént. Maga a római statútum pedig több mint húsz éve, 2002. július 1-jén a hatályba lépett.

Igen ám, de 2002 óta nem tudták elérni a hol egymást váltó, hol a korábbi tevékenységüket folytató magyar kormányok, hogy a római statútumot törvényi formában beiktassák a magyar jogrendszerbe.

Alkotmányossági aggályok?

Azóta mutogatnak a külügyi és az igazságügyi tárca szakértői, hivatalnokai és különböző rangú vezetői a Köztársasági Elnöki Hivatal (KEH) tisztviselőire, hogy ott akadt el alkotmányossági aggályok miatt a kihirdetési kezdeményezés. Legalábbis erre következtetett egy tanulmányában Kovács Péter nemzetközi jogász, aki nem mellesleg 2015 márciusa óta a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság magyar tagja egészen 2024-ig, bár említett dolgozatát elsősorban kutatói és nem bírói minőségében készítette:

Tudomásunk szerint sem a tágabb magyar közvéleményt, sem az érdeklődő tudományos közösséget nem tájékoztatta a KEH arról, hogy tulajdonképpen mi is az, amit alkotmányossági problémának tekint. Ugyanakkor a parlamenti vitákban elhangzott utalások, parlamenti képviselői dokumentumok vagy eseti beszélgetések félmondatai, tudományos írások egyaránt arra utalnak, hogy egy elemet tart igazán aggályosnak a KEH, és ez a mentességi klauzula és annak is az államfőkre vonatkozó fordulata.

Az ominózus 27. cikk (1) bekezdés pedig így szól: „A jelen Statútum a hivatalos minőségre való tekintet nélkül egyaránt vonatkozik minden személyre. Semmilyen körülmények között sem mentesíti az adott személyt a jelen Statútum szerinti büntetőjogi felelősség alól különösen az állam- vagy kormányfői tisztséggel, kormány- vagy parlamenti tagsággal, választott képviselői vagy kormányhivatalnoki tisztséggel járó hivatalos minőség, és mint olyan, nem indokolja a büntetés mérséklését.”

Ehhez képest a T/10722. számon jegyzett indítvány mégis az Országgyűlés elé került, és 2016. május 25-én meg is tartották a törvényjavaslat általános vitáját. Minden felszólaló – pártállásra tekintet nélkül – helyeselte a javaslat azon megoldását, hogy a képviselői és egyéb mentességek tekintetében úgy módosítják az odavágó törvények szövegét, hogy az abban „foglalt mentelmi jog nem jelenti akadályát a […] felelősségre vonásának a Magyarország által elismert joghatósággal rendelkező nemzetközi bíróság joghatósága alá tartozó büntetőjogilag üldözendő cselekmény miatt”.

„Úgysem tűnik fel senkinek”

A Trócsányi-féle indítvány 2021 elején ismét felbukkant az Országgyűlés üléstervében, ezúttal már T/383. számon. De azóta sem folytatódott a törvényjavaslat tárgyalása.

Amúgy technikailag sem (lenne) egyszerű menet a törvényjavaslat elfogadása, hiszen a statútum belső jogrendszerbe illesztéséhez többek közt módosítani kellene a mentelmi joggal kapcsolatos, kétharmados szavazattöbbséget igénylő sarkalatos törvényeket, továbbá két új bűncselekményi tényállás megalkotása is szükségessé válna:

1. az egyik az ellenséges hadsereghez tartozó személyek alattomos megölését nyilvánítaná büntetendő cselekménynek, míg
2. a másik a népirtás, emberiesség elleni vagy háborús bűncselekmény nyilvános tagadását.

Érthető tehát Kovács Péter 2019-es kifakadása a már idézett tanulmányában.

Sokkal több, mint tizenhét éve próbálja a magyar egyetemi világ nemzetközi jogász közössége tudatosítani, hogy a Magyarország által is elfogadott, aláírt és ratifikált nemzetközi szerződési kötelezettség kihirdetésének elmaradása nem játék, nem bocsánatos bűn, és nem intézhető el azzal, hogy »úgysem tűnik fel senkinek«, és »attól még tudnak nyugodtan aludni a magyar emberek…«, hanem sok érv szól amellett, hogy itt tulajdonképpen komoly következményekkel járó mulasztásban, sőt alkotmányos mulasztásban van a törvényhozó.

Nem megoldható a letartóztatás

Most már azért sokaknak feltűnt a hazánk által is elfogadott, aláírt és ratifikált nemzetközi szerződési kötelezettség kihirdetésének elmaradása…

Hoffmann Tamás nemzetközi jogász, a Corvinus Egyetem docense, az MTA TK Jogtudományi Intézetének főmunkatársa a Népszavának elmondta, bár Magyarország ratifikálta az ICC római statútumát, de nem ültette át a magyar belső jogba, tehát előfordulhat, hogy technikailag nem megoldható a letartóztatás, de ezzel Magyarország megszegné nemzetközi jogi kötelezettségét.

Hasonló véleményen van Varga Réka, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Karának dékánja is, aki a Mandinernek kijelentette:

Mivel Magyarország nem hirdette ki a római statútumot, nem tudná foganatosítani az elfogatóparancsot Putyin ellen.

Ez azt jelenti – folytatta a nemzetközi jogász –, hogy fennáll hazánkkal szemben a nemzetközi jogi kötelezettség, hiszen részesei vagyunk a római statútumnak, de Magyarország jogrendszere olyan, hogy minden nemzetközi szerződést ki kell hirdetni a Magyar Közlönyben, csak így lesz ugyanis érvényesíthető.

Vagyis a római statútum ügyében – ahogy azt az Alkotmánybíróság szokta megállapítani – a jogalkotó több mint két évtizede mulasztásos Alaptörvény-ellenességet idézett elő.

(Borítókép: Vlagyimir Putyin. Fotó: Sputnik / Reuters)