Az igazi állatbarát menti, nem vásárolja a kutyát

Kampány indult, hogy minél több ember fogadjon örökbe egy cuki kis keveréket.

Alapítványunk küldetése a kevésbé esélyes, gyakran idősebb, keverék kutyák örökbeadása, ami különösen nagy kihívás. Nem csupán a rengeteg, gazdira váró kutya miatt, de a nehezedő gazdasági helyzetben is egyre nehezebb elkötelezett, életre szóló felelősséget vállaló örökbe fogadó családot találni. Mi mindig a pozitív kommunikációban, a példamutatásban hiszünk, ezért is fogadtuk hatalmas örömmel a Dentsu Hungary segítségét, hogy közös kampányunkkal kedvet csináljunk az önhibájukon kívül árván maradt, kidobott kutyák befogadásához

– mondja Óvári András, a Vigyél Haza Alapítvány alapítója.

Örökbefogadási boom

A koronavírus-járvány okozta örökbefogadási boom után az állatmenhelyeken az utóbbi két évben jelentősen megnőtt a visszaadott és bevitt háziállatok száma. Ugyanis sokan rájöttek arra, a kutya számukra nem társ, nem egy életre szóló elkötelezettség, hanem pótszer a magány ellen. Ezért a pandémia elmúltával, amint kinyílt a világ, sok négylábú feleslegessé vált, és leadták őket a menhelyen, talán nem is sejtve, mekkora traumát okoztak ezzel a társhoz szokott ebeknek.

Dentsu kampányának a célja, hogy megmutassák az embereknek, bármekkorát is fordul körülöttünk a világ, a kutyatartás öröme mindig változatlan marad. A kampányidőszak az adórendelkezés idejére esik, így az örökbefogadásra buzdító üzenetek mellett az 1 százalék felajánlására ösztönzésnek is kiemelt szerepet szánnak.

Aki a Vigyél Haza Alapítványnak szeretné felajánlani adója egy százalékát, itt teheti meg: 18196384-1-42. 

Hírességeink kutyái

A kampány során bemutatják a magyar történelem leghíresebb kutyatartóit és azt, hogyan tette szebbé, izgalmasabbá vagy tartalmasabbá életüket kis kedvencük jelenléte.

Az archív felvételek kiválasztását többhetes kreatív kutatómunka előzte meg. Múzeum-, könyvtár- és antikváriumlátogatások sora után találtuk meg azokat a történeteket, amik életre keltették a kreatív koncepciónkat. Végül egy olyan kampányt készítettünk, ami – Sisitől Pilinszkyig – több mint 100 év történelmén keresztül mutatja be azt, hogy kutyát tartani mennyire jó dolog

– árulta el Maróti Tímea, a Dentsu Creative senior szövegírója.

A menhelyeken és az állatvédő szervezetek gondozásában lényegesen nagyobb számban találhatóak olyan kutyák, akik már elhagyták a kölyökkort. Egy részük az utcán élt kóborként, másokat rossz körülmények közül mentettek, a többieket pedig saját gazdájuk adta le. 

Ők elég érettek ahhoz, hogy értsék, tudják és érezzék, milyen szomorú helyzetbe kerültek, mélyebben átérzik a stresszt, félelmet, és könnyen depresszióba eshetnek. Számukra különösen nehéz az őket körülvevő káosz, valamint családjuk és szabadságuk elvesztése. És az altatáshoz vezető sétát és az utolsó pillanataikat is tisztán átérzik. Tudják, mi történik velük – és nem értik. Éppen ezért aki felnőtt kutyát fogad örökbe, megkímélheti őt a további érzelmi szenvedéstől.

A felnőtt kutya nagy előnye

Nem ritka, hogy a kölykök örökbefogadása iránti érdeklődés miatt a felnőtt kutyákon egyszerűen átnéznek. Sajnos nagyobb veszélybe kerülnek ők a gyepmesteri telepeken, ahol akár el is altathatják őket helyhiány miatt.

Egy felnőtt kutya örökbefogadásánál – jó esetben – nem kell számolnunk az olykor-olykor bosszantó kölykös, kamaszos viselkedéssel, mint például a bútorok rágcsálása vagy a szobatisztaság problémája.

Az egy évnél idősebb csahosok már kialakult jellemmel rendelkeznek. Pár perc alatt kiderül róluk, mennyire igénylik a közelséget, milyen az aktivitásuk, mitől tartanak, mivel motiválhatóak, mennyire nyugodtak vagy izgágák. Ezek ismeretében a leendő gazdi kiválaszthatja azt a fajta kutyát, ami az ő habitusának is megfelel, megalapozva ezzel egy harmonikus kutya-ember kapcsolatot, amelyben mindkét fél remekül érzi magát, és hát végeredményben ez lenne a cél maga.

A befogadásra váró kutyák között akadnak olyanok is, akik úgy élik le életüket, hogy alig – vagy egyáltalán nem – tapasztalták meg, milyen érzés szeretetben, biztonságban élni. Akár bántalmazták is őket, vagy csupán a kertben egy kutyaólhoz, vashordóhoz vagy karóhoz kikötve töltötték mindennapjaikat, esőben, hóban, fagyban vagy tűző napsütésben. Számukra a legnagyobb ajándék a kényelmes otthon mellett a gazdi, akihez kötődhetnek, akit szerethetnek.

Ideiglenestől állandóig

Az állatmentő szervezetek többsége ideiglenes befogadóknál helyezi el a mentett kutyusokat. Tapasztalat és hozzáértés birtokában ők megtaníthatják gondozottjukat olyan dolgokra is, amelyek addig ismeretlenek lehettek számukra. Ilyen például a szobatisztaság fontos kérdése, az alapvető parancsszavak, a pórázon sétálás, más kutyákkal történő találkozás, hogyan viselkedjenek megfelelően a lakásban.

Kezdetnek persze elég, ha a kutya a nevét és az alapvető parancsszavakat tudja, de az ideiglenes befogadók azért vállalnak el egy-egy kutyát, mert szeretnének is foglalkozni vele, tanítgatják őt, megmutatják neki, hogyan kell családban élni, általuk az ebek megkaphatják azt a gondoskodást és szeretetet, biztonságot, mely mind ez idáig hiányzott életükből. Így készülnek fel a gazdis életre.

A felnőtt kutyákat általában véve könnyebb megtanítani arra, hogy házon kívül végezzék el a dolgukat. Egy részük már ismeri a szobatisztaság fogalmát. Ösztönösen is ügyelnek saját környezetük tisztaságára, így ha eleinte elő is fordulnak „balesetek” az új otthonban, hamar megtanulják, mit hol szabad.

Második esély

A kutya érző, gondolkodó lény, Csányi Vilmos etológus szerint egy szőrös gyerek. Két-három éves gyerek szintjén ért dolgokat, így intelligenciájának köszönhetően pontosan megérti, mi történik vele, mikor valaki kihozza a menhelyről. Egyszerűen tudja, hogy új gazdijának köszönheti az életét. Szabadulásáért cserébe pedig rengeteg kedvességet és szeretetet hoz majd az örökbefogadó életébe.

A gondos, szeretetteljes gazda és annak családja, megnyugtató jelenlétük óriási értékkel bír egy olyan kutya számára, aki addig hiányt szenvedett a figyelemben, törődésben. Hihetetlenül erős kötelék alapját képezheti megmentője iránti megbecsülése és odaadása.

Gazdivá válni

A szakemberek szerint a felelős gazdává válás megtanulható. Sokkal könnyebb elkezdeni, ha már az első lépések idején tudjuk, hogy kutyánkkal közös életünkben nem csak cuki, szelfizős, közösségi médiában megosztható pillanatok várnak ránk.

Számos érv szól a vásárlás és az örökbefogadás mellett is, ellene is: a döntés minden leendő gazdi szíve joga. Azonban általánosan elmondható, hogy ha házi kedvencnek szeretnénk a négylábú társat, tehát nem szeretnénk tenyésztésbe vonni vagy speciális munkát végezni a kutyával, akkor az örökbefogadás javasolható.

A Polgári törvénykönyv (Ptk.) értelmében állatot örökbefogadási szerződéssel csak az a nagykorú, tehát 18. életévét betöltött személy fogadhat örökbe, aki cselekvőképes. 

Ha lélekben felkészültünk az örökbefogadásra, akkor nem árt az anyagi javakat is előkészíteni, hogy négylábú társunk minél hamarabb komfortosan érezze magát.

Íme egy kezdőkészlet:

• teljes értékű állateledel
• fekhely vagy kerti kutyának kutyaház, illetve itatótál, etetőtál
• nyakörv, hám, póráz, ha utazáshoz szükséges, szájkosár is
• szőrápolási kellékek
• kullancskiszedő kanál
• kutyaürülék-gyűjtő zacskó
• játék (labda, kötél, műcsont)
• jutalomfalatok

Ha leendő kutyánk gyógyszeres kezelésre szorul, a megfelelő orvosságokat is érdemes tartalékolni, illetve a táplálását is ahhoz igazítani, hogy van-e valamilyen speciális igénye.

A kutyák könnyebben be tudnak illeszkedni, ha van saját biztonságos, privát helyük, területük, ahová nyugalomban félrehúzódhatnak, ilyen lehet például a kutyaház és a körülötte lévő terület. Nagyon fontos, hogy kutyusunk az új környezetben már a legelején pozitív tapasztalatokat szerezzen. Már az első nap el lehet kezdeni kialakítani a napi rutint, amelyet betartva kiegyensúlyozottan fogunk tudni vele együtt élni.

Fontos a rendszeresség, etetés ugyanabban az időben, séta, játék. A kutyáknak is adni kell időt a terület megismerésére, a beilleszkedésre.

A befogadott kutyáknál gyakran szembesülnek a gazdák azzal, hogy kedvencük fél valamitől. A félelem tárgya leggyakrabban az ember, ennek hátterében sokszor a múltban történt bántalmazás áll. Az esetek egy részében pontosan meghatározható, hogy milyen típusú embertől fél a kutya, például magas, nagydarab, pufajkakabátot viselő férfiaktól. A félelem sokszor általánosabb, fél a férfiaktól, a bottal közlekedő emberektől vagy a gyermekektől. 

Minden esetben beszéljünk szakértővel, hogy miként tudjuk oldani a kutya félelmét, sőt rehabilitálni az állatot. A félelmek egy részéért nem korábbi tapasztalat, hanem éppen a megelőző tapasztalatok hiánya felelős. Ha a kutya életében nem találkozott kerekesszékes emberrel vagy villamossal, természetes, hogy velük hirtelen találkozva félelmet mutat. A befogadás előtt igyekezzünk felderíteni, hogy kutyánk milyen környezetből jött, mire van szocializálva, és igyekezzünk a hiányzó dolgokat tudatosan pótolni.

Sikertörténetek

A határozottak erősítésére és a kicsit még bizonytalan befogadók motiválására következzen néhány sikertörténet a Nébih örökbefogadási kiadványából és saját tapasztalatból (lévén közel három évtizedes kutyás tapasztalataim zömében befogadott kutyám volt/van).

Rozi

Bántalmazott kutya volt, egy fiatal pár fogadta örökbe. Olyan erős félelmet mutatott a nagy testű férfiakkal szemben, hogy alig lehetett levinni sétálni. Viselkedésterápiás szakember segítségével a szorongás csökkentése mellett szocializálták az új környezetre, és tudatos munkával oldották a férfiakkal kapcsolatos félelmét. A terápiában nagy segítséget jelentett Bogyó, a család másik kutyája, aki jókedvével, stabil viselkedésével támogatta Rozi rehabilitációját. Rozival később kutyaiskolába is jártak, ma már teljes életet él.

Gizi

Idősen fogadták örökbe, hogy a hátralévő kis idejét boldogan tölthesse. A gazda meglepetésére a 13 évesen befogadott kutya még 15 évesen is igen jól érzi magát, viszont erősödnek öregedési tünetei. 

Szakember segítségével bevezették a demenciát lassító feladatok tanulását, a strukturált napirendet, a kutya igényeihez alakított sétákat, egyelőre gyógyszeres kiegészítő terápia nélkül. A viselkedés alakításába a vele élő másik kutyát is bevonták, ezzel is formálva a gazda-kutya, kutya-kutya kapcsolatot. Gizi állapota javult, reméljük, még sokáig boldogan éli napjait.

Deny

Fajtatiszta beagle, hatalmas mancsokkal. A fiatalembert ötéves korában az utcáról fogadták be. Bizalmatlan volt emberekkel, kutyákkal egyaránt. Vadászösztöne megmaradt, a legmagasabb kerítés sem szegte kedvét, néha napokra is elcsatangolt.

Sokáig tartott, mire megnyugodott, hogy stabil otthona van, szerető család veszi körül. Más kutyákkal is egyre könnyebben kötött barátságot. Alaptermészete kicsit visszahúzódó, szelíd. Egy évig tartott, amíg az új gazdi el merte séta közben engedni pórázról úgy, hogy vissza is lehetett hívni. Új helyén nyugodt, kiegyensúlyozott kutyává vált.

Bonzó

Terrierkeverék, aki egy gyepmesteri telepről került menhelyre, majd ideiglenes, végül végleges gazdához.

Feszült helyzetekben önmagára irányuló agressziót mutatott, saját farkát, lábát támadta. Szakember segítségével felépített programmal rehabilitálták. Megtanulta a gazda, hogy miként tud úgy élni a kutyával, hogy ne legyenek nagyobb érzelmi ingadozások, sem kiabálás, sem felfokozott öröm, például hazaérkezésnél, hanem ehelyett nyugodt, kiegyensúlyozott légkört tartsanak fenn. 

A kutya ezzel párhuzamosan megtanulta, hogy fokozott izgalmi állapotban ne önmagát támadja, hanem feszültségét mozgásba, játékba vigye át. Ma boldog életet él családban, vidéki környezetben.

Zora

Fiatalon befogadott kutya, aki vidéki menhelyről egy belvárosi lakásba került egy fiatal pár mellé. Eleinte a napi háromszor 20-30 perces séta elégnek tűnt, de ahogy nőtt, a kutya egyre többet igényelt. 

Amikor egyedül maradt, ugatott, rombolt, a szomszédok feljelentéssel fenyegetőztek. A szeparáció tudatos tanítása mellett a gazdák intenzívebb kutyás élet mellett döntöttek: hetente kétszer kutyaiskolába járnak, és heti háromszor agilityedzésre viszik a kutyát. 

Az elfoglaltságok nemcsak fizikailag, de szellemileg is lefárasztják Zorát, ráadásul minőségi javulást eredményeztek a gazda-kutya kapcsolatban. A megváltozott életmód nemcsak a kutyának, de a gazdáknak is örömet jelentett, problémamentesen élnek jelenleg is.

Dió

Rövid szőrű magyar vizsla zaklatott előélettel. Másfél éves koráig háromszor váltott gazdát. Legutoljára egy vadász adta le egy menhelyre, mert nem állta a vadat, így nem tudta mire használni.

A menhely tulajdonosa szólt egy barátjának, aki elment megnézni a kutyát. A szerelem első látásra mintapéldája volt mindkét részről. Dió bújós, nagyon szelíd, kutyákkal, emberekkel barátságos, szocializációja mintaértékű.

Az első pillanattól minden figyelmét új gazdájának szenteli, pórázon szépen sétál, bátran elengedhető, visszahívható. Ma már tudja állni a vadat, szívesen jelzi a közelben lévő vadakat, még kedvenc játszópajtásaitól, a macskáktól is visszahívható. Gazdáját kitörő örömmel fogadja, mindig visz neki valamilyen zsákmányt, akár a gazdi papucsát vagy a kedvenc játékát. Könnyen és szívesen tanul, hangsúllyal irányítható, nincs szükség egyéb fegyelmezésre.

Miután befogadása előtt a kennelben csontig verte a farkát, azt egy darabon amputálni kellett, ami az ivartalanítással együtt megtörtént az új gazdi jelenlétében az első napokban. Több mint négy éve élnek együtt lankadatlan kölcsönös rajongásban. A gazdi korábban nem hitt abban, hogy vannak a kutyák, és van a vizsla, de ma már nem olyan biztos abban, hogy ez csacsiság.

(Borítókép: Joe Raedle / Getty Images)