Francia férfi előtt tiszteleg Magyarország

Emlékművet állítanak az egyetlen, a második világháború alatt hazánk területén hősi halált halt francia katona tiszteletére – tájékoztatta az Indexet a Francia Becsületrend és Nemzeti Érdemrend Magyar Kitüntetettjeinek Szövetsége alelnöke. Idősebb Lomnici Zoltán elmondta: noha Franciaország és Magyarország nem állt hadban egymással a második világháborúban, hazánk bombázásakor a német légierő, a Luftwaffe lelőtt egy olyan gépet, amelyen angolok mellett egy francia katona is szolgált, és akit így magyar földön temettek el.

Brit katonai temetőben

Budapesttől tizenöt kilométerre, Solymár mellett található az a brit katonai temető, amely napjainkban 211 katona végső nyughelye. Ők mindannyian a Brit Királyi Légierő (Royal Air Force) Magyarország fölött lelőtt bombázóin vesztették életüket 1944-ben. A lezuhanás helyén vagy annak közelében eltemetett holttesteket 1947 után kezdték exhumálni, miután a brit nemzetközösség hadisírokkal foglalkozó bizottsága (Commonwealth War Graves Comission) engedélyt és területet kapott a temető létrehozására.

A 24 éves korában hősi halált halt francia katona tiszteletére emlékművet állítanak fel a Somogy vármegyei Mezőcsokonyán. Az erről szóló megállapodást a Francia Emlékezet Közalapítvány részéről Boros István elnök, míg a Francia Becsületrend és Nemzeti Érdemrend Magyar Kitüntetettjeinek Szövetsége képviseletében idősebb Lomnici Zoltán írta alá.

Ügynököket, hírszerzőket szállítottak

Nagy Gábor történész részletesen megírta az 1944-ben Mezőcsokonya területén lezuhant angol szállító repülőgép, a Halifax JP 286 FS–S és legénységének történetét. 1997 nyarán még szemtanút is talált a faluban, aki így emlékezett vissza a történtekre:

19 éves voltam. Éjjel hatalmas robbanásra ébredtünk. Reggel kimentünk megnézni a roncsokat. A repülő a szőlőültetvényre esett, de előtte nekirepült a közelben lévő magas nyárfáknak. [...] Engem mint leventét utasítottak a roncs őrzésére. [...] A nyolc repülős összeégett holttestét szekérrel vitték a falu temetőjébe, ahol közös sírba temették őket. Sírjukat tisztességgel gondozták. A háború után eljöttek értük, kihantolták őket, és elvitték. Azokat a helybélieket, akik a sírt gondozták, az angolok megjutalmazták.

Marcel Tilmont a Royal Air Force (RAF) önkénteseként repült. A 148. századnál szolgált, amelynek Halifax repülőgépei több országba is szállítottak ügynököket, hírszerzőket. Tilmont tiszthelyettes gépét valószínűleg egy német éjszakai vadász lőtte le 1944. július 4-én éjjel Kaposvár közelében. A roncsok között csak a nyolcfős személyzet maradványait találták meg, a gépen szállított négy utas már korábban kiugrott.

„Lángok csapnak ki”

Nagy Gábor kutatása szerint a francia Marcel Tilmont nem tartozott az eredeti legénységhez. Valószínűleg a háború elején menekült Angliába, majd később a RAF kötelékében, de továbbra is a Szabad Francia Légierő katonájaként harcolt tovább hazájának megszállói ellen. Azon a végzetes éjszakán plusztagként jelölték ki a szintén 24 éves Philip Victor Bird őrnagy gépére mint a rakomány kidobásáért felelős személyt. Ennek hátterében az állhatott, hogy a legénységnek még nem sok tapasztalata volt az ellátmányok ledobásában, viszont 

1944. július 3-án éjjel négy Halifax indult olaszországi célpontok felé, három Jugoszlávia, hét Lengyelország és egy Lysander Görögország felé. A tizenöt, útnak indult gépből négyet lelőttek. Már a bevetés előtti eligazítás is vitába torkollott, ugyanis Bird őrnagy úgy határozott, hogy a gépek együtt, zárt alakzatban repüljenek Bukarestig, majd ott szétválva mindenki a számára kijelölt ledobási pont felé vegye az irányt.

Sági Ferencné Takács Mária gyerekként közelről látta a tragédiát:

Azon az éjszakán a házunk verandáján voltunk. Gyönyörű holdvilágos éj volt, szinte felhőtlen égbolt. Egyszer csak mély morajlásra lettünk figyelmesek. Egy nagy repülőgép közeledett körülbelül Székesfehérvár felől. Nagyon alacsonyan jött. Sokkal alacsonyabban, mint azok az amerikai gépek, amik nappal bombáztak minket. A repülő mögött jött egy kis vadászgép, ami úgy negyedakkora lehetett. Egyre csak űzte ezt a nagy gépet. Hol föléje került, hol alája, hol megelőzte, hol lemaradt. [...] Egyszer csak azt vettük észre, hogy a nagy gépből lángok csapnak ki. Láttuk, hogy meredeken ereszkedni kezd Mezőcsokonya irányába, majd hallottuk, ahogy a földnek ütközéskor felrobbant.