Nem az a legnagyobb kérdés, ki milyen párt színeiben vezeti a fővárost

Ferencz Orsolya az Indexnek arról is beszélt, hogy

• milyen főpolgármesternek tartja Karácsony Gergelyt;
• mit gondol Iványi Gáborról és a hajléktalankérdésről;
• hogyan vélekedik a „biciklis maffiáról";
• veszélyesnek tartja-e a mesterséges intelligenciát;
• mi a véleménye a Twitter-ügyről és a Monty Pythonról;
• hogyan látja a woke-eszmerendszert;
• továbbá milyen lehetőségeink vannak az űrben.

Józsefvárosi önkormányzati mandátumát parlamentire váltotta fel és a napokban le is tette esküjét az Országgyűlésben. Egyre többen mondogatják a jobboldalon, hogy a kormány elengedte Budapestet a 2024-es választásokon. Hogyan látja ezt fővárosi politikusként?

Biztosan állíthatom, hogy ilyen még tervben sincs. Budapesten jelentős fejlesztések zajlanak, állami szerepvállalással, amelyek azt mutatják, hogy nagyon komoly kormányzati szándék van az itt élők életminőségének javítására. Az egyik legutóbb átadott fejlesztés a világszínvonalú atlétikai stadion. Karácsony Gergely legnagyobb eredménye viszont, amit elmondhat magáról városvezetőként, hogy magas és vékony.

A felmérések szerint a fővárosiak többsége elégedett a főpolgármester munkájával. A megkérdezettek úgy gondolják, hogy a kormány azért nehezíti a főváros helyzetét, mert ellenzéki a vezetője.

Vannak ilyen és vannak más felmérések is, amelyekből azt láthatjuk, hogy az itt élők szerint Budapest koszos, a közlekedése összeomlott és a közbiztonsága tragikus. Egyébként azt is vitatom, hogy a kormány nehezítené a főpolgármester helyzetét. Hiszen pont Gyurcsány szólította fel arra Karácsonyt, hogy konfrontálódjon minél többet a kormánnyal együttműködés helyett.

Nem az a legnagyobb kérdés, hogy ki milyen politikai pártnak a színeiben vezeti a fővárost, hanem az, hogy ez miért kellene a legfontosabb szempont legyen az itt élő, csaknem kétmillió ember számára. Önkormányzati szinten a politika nem arról szól, hogy milyen ideológiai elképzeléseink vannak, hanem az adott település életét miként tudjuk jobbá tenni. Legyen az egy kis zsákfalu vagy Budapest székesfőváros. A legszerencsésebb az lenne, ha mindegy lenne, ki nyerné a következő választást, csak végre Budapestért kezdjen el dolgozni.

Karácsony Gergely nem ilyen személy?

Karácsonynak nincsenek várospolitikai tervei, szerintem nem is szereti ezt a várost. Számára Budapest csak egy eszköz az országos politikai céljai elérésére. Karácsony személyében a teljesítmény hiányát is látjuk. 2019-ben ez a város – szemmel láthatóan – elkezdett lecsúszni. Koszosak az utcák, elhanyagoltak a parkok, kitesznek egy táblát, hogy méhlegelő, és akinek esetleg pollenallergiája van, az oldja meg. Józsefvárosban sem jobb a helyzet, ott is csak látványtevékenységeket végeznek: például 120 ezer forintért kihelyeztek egy betondarabot és ráírták, hogy kutyapiszoár, vagy migráns nőknek szerveztek biciklitanfolyamot. Tudomásom szerint erotikus novellaíró-tanfolyamot ugyancsak sikerült támogatni. Ez paródiának is rossz.

Élet a „nyóckerben”

Beszéljünk Józsefvárosról, az ön kerületéről! Tavaly volt egy cicaharc Pikó András polgármester és a helyi Fidesz között egy pedofil pedagógiai asszisztens miatt. Akkor azzal fenyegetőztek, hogy bíróságra mennek. Hol tart az ügy?

Úgy gondolom, hogy az ilyen jellegű háborúkat a politikai térben kell megvívni, nem a bíróságon. Az LMBTQ, a genderlobbi, a migráció és a háború kérdése olyan elvi döntéseket igényel, amelyek a társadalmunkat teljes egészében érintik. Erről vitáznunk, beszélnünk kell – sokszor tabuk nélkül. Egyébként Pikó András polgármester viselkedése méltatlan, kisstílű és kicsinyes volt. Végül egy vizsgálóbizottság felállítását javasolták ebben a kérdésben, amit ők maguk sem szavaztak meg, mert akkora marhaság volt. Nyilván kellemetlenül érintette a polgármestert, hogy B. Zsolt egyértelműen és nyíltan Pikóék támogatója, ezt akarták volna elkendőzni ezzel a bugyuta lépéssel.

Józsefvárosban tevékenykedik Iványi Gábor lelkész is, aki munkatársaival a hajléktalanellátásban aktív. Nem tartja méltatlannak, ahogyan a kormányzat Iványi Gábor egyházát és intézményeit kezeli?

Ez nem méltányosság, hanem szakmaiság kérdése. Országosan összesen több mint 12 milliárd forintot kapnak a hajléktalanellátásban részt vevő intézmények, így Iványi Gáborék is. Vállalták, hogy gondot viselnek a fedél nélkül élő emberekre. Annak idején a 8. kerületben elindítottuk a „LÉLEK-programot”, aminek a lényege, hogy ezeket a nehéz sorsú embereket kezelni kell egészségügyileg és pszichésen egyaránt. Sok közöttük a drogfüggő és az alkoholista, valamint rengetegen szenvednek különböző mentális betegségekben. A reszocializáció egy hosszú folyamat, amelynek a célja, hogy ezeket a lecsúszott embereket vissza tudjuk illeszteni a társadalomba. Ez időt, szaktudást és rengeteg türelmet igényel szemben azzal a gyakorlattal, hogy éjszakára beterelünk 200 embert egy helyre, majd felvesszük az állami támogatást. Úgy gondolom, hogy Iványi Gábor – mint a hajléktalanellátásban dolgozó ember – igenis felelős az általa vitt modellért, valamint a felhasznált állami forrásokért. Ráadásul évekig hallgattuk, hogy senki más nem, csak ők képesek szakmailag kezelni a helyzetet. Kritizáltak mindent és mindenkit, aki változtatni akart az áldatlan állapotokon. Most megkapták a lehetőséget, ehhez képest rosszabb a helyzet a városban, mint valaha. Ha valami nem működik, változtatni kell.

Májusban újabb rozsdaövezeti akcióterületeket jelölt ki a kormány. A kerületek azonban egyre kevésbé nyitottak és elzárkóznak ettől a modelltől, mondván, felülírják a helyi jogszabályokat, és inkább zöldíteni kellene, mint újabb lakóparkokat építeni. Egyáltalán folynak egyeztetések a főváros és a kormány között az ilyen jellegű fejlesztésekről?

A főváros és a kerületek veszítenek azzal, ha bizonyos beruházásokat nem engednek. De ezt a kérdést kerületenként kell megvizsgálni. Egy budai övezetben, ahol mondjuk egy védett erdőrészt negatívan érintene egy ilyen beruházás, nem biztos, hogy kell egy újabb lakóparkot építeni. De máshol ennek igenis lehet létjogosultsága. Nem léteznek mindenre egyenmegoldások. Megértem azokat, akik akképp érvelnek, hogy van elég ingatlan Budapesten, ezeket kellene felújítani és korszerűsíteni.

Itt van például a fővárosi biciklis kérdés. A legtöbb bicikliutat Tarlós István főpolgármestersége idején építették, a Bubi program is ebben az időszakban indult el. A nyugodt és szakmai tervezést azonban 2019 óta felváltotta az eszement forradalmi hevület. Ki engedte meg Karácsony Gergelynek, hogy egy „biciklis maffia” bevegye magát a Főpolgármesteri Hivatalba, önkényesen Nazca-vonalakat fessenek fel a város főútjaira, és azt mondják: a mai naptól ez bicikliút. Nem érdekli őket, hogy életveszélyes, ellehetetleníti a város forgalmát és üldözi az autós közlekedést. Tehát ezek ideológiai háborúkká váltak, és sajnos ebben a magát progresszívnek mondó baloldali városvezetés nagyon komolyan felelős. Hogy visszatérjek a kérdésre, a rozsdaövezeti beruházás nem politikai kérdés. Lehet gazdasági kérdés, lehet városépítészeti és városüzemeltetési kérdés, de nem politikai.

Akárcsak egy Monty Python-paródia

Az innováció mellett a biztonságpolitika is az ön területe a parlamentben. Bár egyre több nyugati biztonságpolitikai szakértő kongatja a vészharangot az iszlám terrorizmus miatt, az igazi kihívás mégis technológiai. Egyetért Elon Musk amerikai üzletemberrel, aki szerint a mesterséges intelligencia (MI) elpusztíthatja a civilizációnkat?

Feszegettük Pandóra szelencéjét, és kinyílt. Az a rossz hír, hogy erre senki sem készült fel. A jogi szabályozás soha nem éri utol a technológia fejlődését. Az MI-t nem lehet abbahagyni, befejezni vagy elvágni, mert tulajdonképpen nem tudjuk korlátozni a technológia fejlesztését, nincs meg ehhez a szabályozó eszközrendszer sem. Ez egy vadon és szabadon futó ló.

De vegyünk egy ennél kevésbé látványos példát; mi van akkor, ha egyes szoftverek újraírják az életünket, a történelmünket? Manapság már minden digitális. Az ügyeinket digitálisan intézzük, szinte alig vannak papíron meg a dolgaink. Yuval Noah Harari izraeli történész szerint az MI új Bibliát is írhat, és a jövőbeli szent könyvek olyan vallásokat hozhatnak létre, amelyek „valójában helyesek”. A magam részéről ezt inkább disztópikus, mint üdvözlendő jövőképnek tartom, amelyet el kellene kerülnünk. Egyébként sajnos ez éveken belül valósággá válhat. Az MI egy olyan világot teremthet, mint amilyenről a Fahrenheit 451 című regényben olvashattunk. Gondoljunk csak bele, ha eltűnnek a könyvek, fennáll annak a veszélye, hogy az emberiség egy művileg megszerkesztett alternatív valóságban éljen. Szükségünk van arra, hogy meglegyenek az információink, a tudásunk a maga eredeti formájában. A mesterséges intelligencia hozzáfér a digitális platformokhoz, hiszen az az élettere, de a polcomon lévő könyveket nem fogja tudni elérni. Mivel ez egy hátborzongató, de lehetséges forgatókönyv, ezzel számolnunk kell. Mindenki őrizze meg a nyomtatott könyveit, fontosabbak lesznek, mint valaha.

Apropó, korlátozás. A jelenleg zajló negyedik ipari forradalomban léteznek egyáltalán etikai határok és tabuk?

A biotechnológia már ott tart, hogy ivarsejtek nélküli embriókkal kísérleteznek, amely már minden etikai határt átlépett. Ennek a szellemi megfelelője, hogy az emlékeket átírják és sterilizálják. A zsidó–keresztény kultúrkör egyik alapvető parancsa az, hogy „mondd el fiaidnak”, erre épül mindaz, amitől emberré váltunk. Ha ezt megszüntetik és ezt átírhatják, onnantól kezdve nem létezünk. Valami lesz a helyünkön, de ez már nem lesz önálló cselekvésre képes emberi társadalom. Sok olyan etikai Rubikon van, amelyen épp most lépünk át.

Ön szerint mennyire rímel ezekre a technológiai kihívásokra a cancel culture ideológiája?

Sajnos nagyon hatékony eszköz lehet a technológia az eltörlés kultúrája számára. A progresszióban eleve az a trend, hogy találd ki önmagadat, az vagy, akinek gondolod magad. Ennek az antikultúrának, a cancel culture-nek a része egyébként az is, hogy a fiatalokat elidegenítik és kiveszik a szülői nevelésből. A magyar gyermekvédelmi törvény – amit már Florida és mások is átvettek – azt mondja ki: nem lehet a szülők azon jogát elvenni, hogy meghatározzák saját gyerekük nevelését.

Térjünk vissza még egy kicsit a cancel culture-hoz vagy a woke-mozgalomhoz! Manapság kik képviselik a szabadságjogokat?

Ha globálisan nézem, nagyon-nagyon rossz irányba megyünk. A Twitter története viszont pont egy követendő ellenpélda. A progresszió már odáig jutott, hogy a közösségi médiában mindenféle buborékokat hozott létre. Ebben a világban minden sért mindenkit. John Cleese-t a Monty Pythonból kitiltották az amerikai egyetemi campusokról, mert a humora sértő volt bizonyos köröknek. Nevettünk a Gyalog galopp, a Brian élete vagy az Erik, a viking című filmek poénjain, amelyek mára kordokumentumokká váltak. Például a férfi Loretta, akinek nincs méhe, de joga van a szüléshez. Az Európai Parlament tavaly szavazta meg, hogy a férfiaknak is joguk van szülni. Ez a kollektív elmebaj most már teret követel magának. Visszatérve a Twitterre, Elon Musk megvásárolta és kinyitotta a kalitkát, vagy legalábbis szélesebbre nyitotta az ajtaját.

A woke-eszmerendszer egy vallás, aminek megvannak a liturgiái, a papjai, a szertartásai, a dogmái és a szent könyvei, amelyeket kötelezővé akarnak tenni. Én ebből nem kérek.

Versenyfutás a Holdért

2024 végén vagy 2025 elején Magyarország újabb űrhajóst küldhet a Nemzetközi Űrállomásra. Miért üzlet ez az országnak?

A technológiák ma már részei egy ország mozgásterének: egyaránt szuverenitási és nemzetbiztonsági kérdés. Az Európai Unió vezetői felismerték, hogy Európának nagyobb szuverenitásra van szüksége, például az űrtechnológia és azok alkalmazása terén. Az európai országok túlságosan ráutaltak az Egyesült Államokra és más, Európán kívüli országokra. Másrészt a NATO – amelynek tagjai vagyunk – kiemelten foglalkozik az űrtevékenységgel. 2019 óta a világűr egy új típusú műveleti terület. NATO-tagként nekünk is vannak kötelezettségeink. Érdemes befektetni az ilyen típusú kutatásokba, mert az kerül a legnagyobb bajba, akinek nincs semmije.

Ha elengedjük a fantáziánkat, a műholdakon kívül milyen lehetőségeket rejt magában a világűr?

Nagyon sok erőforrást tudunk feltárni a Naprendszerben, ami most már nem a jövő, hanem a jelen. Ez az, amit űrerőforrás-kutatásnak vagy űrbányászatnak szoktak nevezni. Anyagforgalmában a Föld egy zárt rendszer, ami azt jelenti, hogy különféle ásványkincsekből vagy vízből véges a mennyiség. De szerencsére a Naprendszerben újabb forrásokhoz tudunk hozzáférni.

Az Európai Űrügynökség az USA-val és Japánnal fogott össze a Lunar Gateway programban. Oroszország a kínaiakkal indított el egy programot. Az amerikaiak elindították az Artemis egyezmény elfogadtatását, amiben definiálni szeretnék a bázisok körüli nyitott kérdéseket is.

Milyen célt szolgálnak ezek a bázisok a Holdon?

A Holdról mindenféle anyagot, ásványkincset lehet hazahozni. Ezen kívül bizonyos ipari tevékenységeket lehet odatelepíteni. Mondjuk gyógyszergyárak befizetik saját kutatójukat, aki bizonyos speciális kísérleteket végez el ezen a bázison. Számos technológiát lehet tesztelni ebben a különleges környezetben, de ahhoz is segítséget nyújthat egy holdbázis, hogy a mélyebb űr felé indulhasson tovább az emberiség.

Mitől más a Holdon vagy egy űrállomáson elvégzett gyógyszerkísérlet?

Vannak olyan folyamatok, amelyeket súlytalanságban lehet csak megvizsgálni. Mások a kémiai és a fizikai jellemzők a Föld körüli pályán vagy távolabb, mint a földfelszínen. A súlytalanságban például speciális anyagtudományi vizsgálatokat lehet folytatni.

Mit vetítenek előre a szakértői tanulmányok, amelyek négy-öt lépéssel előrébb járnak az űrtechnológia területén?

Az űrszektor hatalmas fejlődése egyértelműen látszik. Különböző globális kihívásokkal nézünk szembe a Földön, amelyekhez elengedhetetlen a kívülről érkező adatok ismerete, monitorozása. Folyamatosan kell az egész bolygót szkennelnünk az összes paraméter szerint, amit csak mérni tudunk, legyen az a légkör összetétele, a tengerszint emelkedése vagy az óceánok hőmérséklete. Ez az úgynevezett Földmegfigyelés, az Earth Observation területe, az Európai Űrügynökség legnagyobb költségvetésű programja. Ez szolgáltatja a tudományos adatbázist a környezetvédelemtől a katasztrófavédelemig. Az egyik legégetőbb kérdés az élelmezés. A digitális mezőgazdasághoz ma már elengedhetetlenek a műholdak. Nincs visszaút ebből az irányból, mert ma már nem tudnánk 8 milliárd embert eltartani a bolygón űrtechnológia nélkül. Ehhez viszont versenyképesnek kell lenni, és ennek elérése elképzelhetetlen technológiai fejlesztések nélkül.

(Borítókép: Ferencz Orsolya 2023. június 19-én. Fotó: Németh Kata / Index)