Az igazságügyi hipnózis hol segít a bűnüldözőknek, hol tévútra vezet

Karel Čapek egyik novellájában a költő részegen ment haza hajnalban, és szemtanúja volt, amint egy taxis elgázol egy öreg koldusasszonyt. Kérdezték tőle a rendőrök, hogy emlékszik-e a rendszámra? Nem emlékezett semmire, de elmondta, hogy a baleset után rögtön írt egy verset. A rendőr elolvasta, a költeményben szerepelt hattyúnyak, kebel, dob és cintányér, de igazából nem jutott semmire. Mígnem előkerült a gázoló, s kiderült, hogy autójának rendszáma három számjegyből áll: 235. Ekkor elmondta a költő, hogy a hattyúnyak a kettes, a kebel a hármas, a dob és a cintányér az ötös.

A pszichológusok szerint az elbeszélés plasztikus megjelenítése annak, ami hipnózisban is történik, amikor információk jönnek elő, csak más nyelven, kódolva, amit meg kell fejteni.

Terephipnózis a bűnüldözésben

Agárdi Tamás igazságügyi pszichológus szakértő, a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara korábbi elnöke évekig foglalkozott igazságügyi hipnózissal. Az Indexnek elmondta, ezt olyan esetekben vetették be, amikor a tanú vagy a sértett különböző okok miatt nem emlékezett valamire, és hipnózissal volt esély arra, hogy azt a felszínre hozzák. Az egyik ilyen esete egy „döglött ügy” volt. Egy vállalkozót hat évvel korábban meggyilkoltak, de nem került elő a holttest. Az egyetlen tanú nem emlékezett a történtekre.

Ekkor döntött az igazságügyi szakértő a terephipnózis alkalmazása mellett. Kimentek a bűntett helyszínére, filmre rögzítették a folyamatot, hogy utólag minden pillanatot elemezhessenek. A terephipnózis közben egyszer csak a tanú megállt, és azt mondta, hogy itt van előtte az a hely, ahol elásták a holttestet. A rendőrök azonban nem találtak semmit. Három rendőrnő viszont nem adta fel, és a film elemzése után arra a következtettek, hogy a holttest egy másik tisztáson van. És igazuk lett.

Az agy nem hazudik

A hatóságok az elmúlt évtizedekben hipnózist alkalmazó szakemberekhez fordultak olyan esetekben, amikor a tanú, az áldozat vagy esetenként a tettes nem emlékezett valamilyen fontos tényre. A vizsgált személy módosult tudatállapotában olyan emléknyomatokat, információkat kerestek a tudat által nem ellenőrzött pszichés régiókban, amely segítette a jogilag releváns tények felderítését.

A bűnüldözésben a nyomozók nagy figyelmet fordítanak a bűncselekmény tetthelyére, ahol árulkodó lábnyomokat, DNS-mintát, hajszálakat, vérnyomokat keresnek a tettes és az elkövetés felderítésére. Agárdi Tamás szerint az igazságügyi szakértő speciális terepen végez nyomozást, létezik ugyanis egy olyan helyszín, amely nemcsak a betöréseknél, gyilkosságoknál, de az úgynevezett nem helyszínes bűncselekményeknél (mint például adócsalásnál, sikkasztásnál vagy rágalmazásnál) számos fontos nyomot, információt rejt, ez pedig a tettes pszichikuma.

Az elkövető agyában lenyomat képződik az elkövetett cselekményről. Ennek feltárására a nyomozás, a szakértői bizonyítás, a tanúvallomások, valamint a műszeres vallomásellenőrzés (poligráf, hőkamerás vizsgálat stb.) mellett jó esélyt ad a módosult tudatállapot feltárása. 

Milyen különleges nyelven történhet az igazságot keresők és a tettes pszichikuma közötti párbeszéd? Ilyen például az „élményfeltárás hipnózisban” vizsgálati módszer, amely nem a hazugságot igyekszik feltárni, leleplezni, hanem a vizsgált személy által tudatosan el nem érhető tudatalatti tartalmak feltárására törekszik, elsősorban balesetek, bűncselekmények sértettjei esetében. Az igazság kiderítésének nem a vizsgált személy szándéka az akadálya, hanem élettani, pszichés folyamatok által gátlás alá került tartalmak elrejtett mivolta. Megjegyezzük: tudomásunk szerint hazánkban nem történtek hipnózissal kombinált hazugságvizsgálatok.

A tudat feletti abszolút kontroll

Az elmúlt évtizedekben a bűnüldözők mellett a titkosszolgálatok is élénk érdeklődést mutattak a hipnózis felhasználása iránt. Az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) a múlt század közepén szigorúan titkos kutatásokat indított, amelynek egyik célja az agymosási technikák vizsgálata volt. A CIA akkori igazgatója, Allen Dulles által beindított titkos agykontrollprogramban a hipnózis, bioelektronikus távvezérlés, heroin, morfin és mindenekelőtt az LSD hatását kutatták. Többnyire rabokat, hadifoglyokat, mentális betegeket, kábítószerfüggőket használtak kísérleti nyúlnak, rendszerint a beleegyezésük nélkül. Ekkor fejlesztették ki azokat az agresszív kihallgatási technikákat, amelyeket – bár magát a programot 1956-ban lefújták – sok helyütt máig alkalmaznak.

A hetvenes évek végén a CIA által beindított mintegy százötven kutatási projekt közül nyolc foglalkozott valamilyen formában a hipnózissal. Ezek a kutatások rámutattak, hogy inkább a hipnotikus szituáció, mint maga a hipnózis volt az, ami felmentette a vizsgált személyt a magatartásával szembeni bűntudat alól, amikor olyan dolgokat is elárult, amiket másként nem tett volna meg.

Vagy ahogy a CIA egyik vezető pszichológusa, John Gittinger megjegyezte: nem sikerült elérniük az egyes emberek tudata feletti abszolút kontrollt.

Az igazságügyi hipnózissal persze vissza is lehet élni. A Texas állambeli Dallas Morning News kétrészes oknyomozó riportban számolt be arról, milyen széles körben használnak hipnózissal nyert tanúvallomásokat a rendőrségi nyomozásokban, illetve a bíróságok előtt. A lap több esetet is említ példaként a hipnózis hatására született hamis emlékekre. Egy missouri lelkipásztor lánya hipnózis alatt arra emlékezett vissza, hogy kislány korában az apja rendszeresen megerőszakolta, emiatt kétszer is teherbe esett, de a magzatokat el kellett hajtani. Ehhez képest a lány a hipnózis idején is szűz volt, az apja pedig sterilizációs műtéten esett át még lánya négyéves korában.

(Borítókép: Index)