Ujjlenyomatuk helyett a jövőben érhálózatuk alapján azonosítják majd az embereket

A háborúk, a politikai és gazdasági válságok hatására az elégedetlen tömegek elkezdik keresni a kiutat, amely aztán legtöbbször népvándorlásban (migrációban) ölt testet. De a klímaváltozás vagy az elszegényedés is migrációs folyamatokat indíthatnak el a fejlettebb országok felé, amelyek aztán a célországokban nem kevés társadalmi feszültséget, biztonsági kockázatot okozhatnak.

A szakemberek ugyanakkor különbséget tesznek a személy azonosítása és személyazonossága között. Előbbi esetben arra a kérdésre keresik a választ, hogy a kezelt információk mely személyhez tartoznak, míg a személyazonosság annak megállapítására irányul, hogy pontosan ki is az adott személy.

Örökletesen az egyénhez kötődnek

Napjainkban a legelterjedtebb módszer a biometrikus azonosítás, amely az emberi szervezet bizonyos jellemzőinek felismerésén alapszik. Alkalmas az egyének fizikai vagy viselkedésbeli sajátosságaik alapján való azonosítására, illetve megkülönböztetésére.

A jelszavakkal vagy a hagyományos személyi dokumentumokkal ellentétben a biometrikus jegyek örökletesen az egyénhez kötődnek, nem lehet őket elveszíteni. Közülük a legismertebb az arc-, hang-, írisz-, retina-, véna-, DNS-, tenyér- és ujjlenyomat-azonosítás, de ide sorolhatjuk az aláírást is. Biometrikus azonosítást alkalmazunk akkor is, amikor az arcunkkal vagy az ujjlenyomatunkkal feloldjuk a telefonunkat.

Ujj- és tenyérnyomatok

Az ujjlenyomat az ujjak felületén képződött bőrredőzet, amely egyedi. Ennek az azonosítási módszernek azonban számos hátránya van. Nem mindegy például, hogy a felhasználó hogyan helyezi el ujját a vizsgálóeszközön, mert egy egyszerűbb berendezés nem ismeri fel, ha nem ugyanolyan pozícióban van, mint ahogy az adatot eredetileg megkapták.

Hazánkban a Nemzeti Szakértői és Kutató Központ keretein belül működik a Daktiloszkópiai Szakértői Intézet, amely a kriminalisztika egyik legrégibb területével, az ujj- és tenyérnyomatok vizsgálatával foglalkozik. A daktiloszkópiai azonosítás azt jelenti, hogy egy bűncselekmény helyszínéről származó, ismeretlen ujj- vagy tenyérnyomtöredék csakis egyetlen egy személlyel azonosítható, kizárva minden más személy lehetőségét. A nyom azonosításkor nem az ujjon és a tenyéren lévő rajzolatok, hanem a bőrfodorszálak ismertetőjelei játsszák a főszerepet. A szálak nem folytonosak, hanem megszakadnak, elágaznak. Az ismertetőjeleket sajátossági pontoknak vagy minúciáknak hívják.

Az ujj- és tenyérrajzolatok öröklésmenetének törvényszerűségét még nem sikerült kideríteni. Az azonban tény, hogy az ujj- és tenyérrajzolatok csak részben állnak genetikai kontroll alatt. Egy részüket ugyanis a magzati élet környezeti tényezői határozzák meg.

Megfigyelő kamerák erdejében

Az arcfelismerés-alapú azonosítást többek közt telefonok, tabletek, notebookok zárolásának feloldására használják. Sőt a legtöbb kamerás rendszer ajánl valamilyen arcalapú azonosítási megoldást. A technológia azért is széles körben elfogadott, mert a mérés nem igényel fizikai kontaktot. Hátránya viszont, hogy a kamera és a személy helyzete, továbbá számos külső tényező (például a megvilágítás) befolyásolja a sikeres azonosítást.

Ez a technológia az arc jellegzetes pontjait, azok távolságát, arányát méri. Anyajegyek és más jellegzetes azonosítók (forradások, tetoválások) segítik az azonosítást, sőt a ráncok és bőrpólus vizsgálata alapján akár az illető korának meghatározása is lehetséges.

Magyarországon 2013-ban vált ketté az állóképek és a mozgóképek hatósági elemzése. Előbbi a Nemzeti Szakértői és Kutató Központhoz, utóbbi a Nemzetbiztonsági Szakszolgálathoz került. A 2016-ban alakult Arcképfelismerő Elemző Osztályon az arcképelemző tevékenység két fázisban zajlik: az elsőben az arcképprofilok informatikai rendszer általi összehasonlítása történik meg, majd ezt követően a második fázisban kiértékelik az eredményeket.

Az arcazonosítási technológia új iránya a 3D-szenzorokkal végzett adatgyűjtés, ami további információkat adhat az arc sajátosságairól a bőr textúrájának és hőtérképének elemzésével.

Aggodalomra adhat okot, hogy a személyes adatok könnyen és hozzájárulás nélkül gyűjthetők. Az arcfelismerés a mindennapi élet részévé vált a kínai nagyvárosokban, ahogy Londont is megfigyelőkamerák erdeje tarkítja. A dubaji reptéren 2018-ban vezették be az arcfelismerést, ahol 80 kamera fényképezi az utazókat, amint áthaladnak egy alagúton. Ilyen kamerák a világ más repülőterein is működnek. Sokakat nyugtalanít, hogy az állandó megfigyeléssel rögzített adatokat valahol tárolják, elemzik és feldolgozzák...

A szem nem csak a lélek tükre

A szem sajátosságait felhasználó azonosítás lehetőségét 1935-ben mutatták be a New York State Journal of Medicine folyóiratban, ahol először írtak a retinahártya személyazonosításra való felhasználásáról.

A retinaazonosítás az emberi szem hátsó falán található erezetek mintázatát használja. Mivel ez egy rendkívül nagy pontosságú biometrikus technológia, ezért jobbára magas biztonsági fokot igénylő létesítményekben, például a hadiiparban vagy kiemelt fontosságú ipari objektumokban használják.

Az íriszazonosítás ennél is pontosabb eredményt ad. Kiss Tibor és Szegő Tamás, a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács szakértői szerint a szem szivárványhártyáján alapuló biometrikus azonosítás nagy előnye, hogy az írisz mintázata még baleset, betegség vagy műtét következtében is csak extrém esetben változik meg. Hátránya viszont, hogy rendkívül drágák a hozzá szükséges leolvasó berendezések.

Érhálózat-alapú azonosítás

Az ujj- vagy tenyérérhálózat azonosításakor belső adatokat mérnek. A szenzor az infravörös fény által megvilágított, szén-dioxiddal dúsult vér áramlását érzékeli a vénás erekben. Az így mért referenciapontok milliós nagyságrendűek, azaz nagy pontosságú és gyors az érhálózat-alapú azonosítás. A legújabb technológiák különösebb együttműködést sem igényelnek, az ujjat vagy a kézfejet elhúzva egy felület felett alig pár másodperc alatt, érintésmentesen megtörténik az azonosítás. Nem befolyásolja az eredményt szennyezett bőr vagy felületi sérülés sem.

Ujhegyi Péter műszaki vezető A biometria elterjedésének elemzése című tanulmánya szerint a biometrikus azonosítás elterjedésének legfőbb gátja a széles körű társadalmi elfogadás hiánya, viszont egyes megoldások élvezik a lakosság támogatottságát.

Egy ötszáz fős mintán készült, 2022-es kutatás megállapította, hogy a biometrikus azonosítás egyik specifikus területének, a beléptetőrendszereknek az elfogadottsága sokat javult az elmúlt nyolc évben. A felhasználók hozzászoktak ezekhez a rendszerekhez, kevésbé érzik furcsának. Többen ítélik biztonságosnak az ilyen megoldásokat, mint korábban. Mindamellett a válaszadók 71 százaléka tart attól, hogy a biometrikus adatai illetéktelen kezekbe kerülnek.

(Borítókép: BioSec Group)