Miért nem politizálhatnak a bírók Magyarországon?

Hazánkban történelmi vívmányként tekintenek arra, hogy a bírák számára szigorúan tilalmazott a politikai tevékenység. Ezt az összeférhetetlenségi szabályt legelőször a bírói hatalomról szóló 1869. évi IV. törvénycikk fogalmazta meg.

Van, ahol tiltott, van, ahol nem

Európa több országában azonban egyáltalán nem érvényesül ilyen tilalom, sőt kifejezetten segíti a bírói előmenetelt, ha a politikai hovatartozás a párttagság vagy párttisztség viselésében is megjelenik. Például Svédországban megengedett a politizálás, sőt két olyan miniszterelnökük is volt, akik korábban bíróként tevékenykedtek. Olaszországban sem tiltott, hogy a bíró akár parlamenti képviselő is legyen. Svájcban határozott időre választják a bírókat, és a választási folyamatban kimondottan meghatározó jelentősége van a politikai párttagságnak. Ausztriában meg csak tanácsolják a bíróknak, hogy – a pártatlanság látszatára ügyelve – ne legyenek tagjai politikai pártoknak és tartózkodjanak a politikai aktivitástól szolgálati idejük alatt.

Azért itt is vannak kivételek. Így Szlovéniában még a párttagság is megengedett, ahogy az ügyészeknél is, csak párttisztségeket vállalni tilos.

Ami a hazai viszonyokat illeti, az Alaptörvény szerint egyrészt (XI. cikk) „mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához”, másrészt (26. cikk) „a bírák nem lehetnek tagjai pártnak, és nem folytathatnak politikai tevékenységet”.

Arra a kérdésre azonban, hogy mit is takar a politikai tevékenység, sem az Alaptörvény, sem a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvény, de még ezek indoklása sem ad olyan konkrét definíciót, amellyel megspórolhatnánk a fogalom értelmezését.

Két bíró az amerikai nagykövetnél

Mindenesetre időről időre vita tárgyát képezi, hol húzódik a politikai tevékenység határa. A legutóbb tavaly ősszel robbant ki botrány amiatt, elfogadhatja-e egy bíró az amerikai nagykövet meghívását. Történt ugyanis, hogy David Pressman október 27-én Twitter-üzenetben számolt be arról, hogy találkozott Matusik Tamással és Vasvári Csabával, az Országos Bírói Tanács két tagjával. A helyzetet még pikánsabbá tette, hogy Vasvári pár hónappal korábban meglehetősen kritikusan nyilatkozott a magyar bírósági rendszerről a The Guardiannek.

A találkozóra a kormánypárti sajtóban azzal reagáltak, hogy a két bíró lemondását követelték. Néző László, a Mediaworks központi szerkesztőségének főszerkesztője cikket írt a Magyar Nemzetben arról, hogy a két bírónak „illene lemondania”.

Az Országos Bírói Tanács a cikkre reagálva közleményt adott ki, amelyben azt írták, hogy a bírósági szervezetrendszer évek óta kapcsolatban áll a Budapestre akkreditált nagykövetekkel.

A sajtóban megjelent csúsztatásokra tekintettel az OBT utal rá, hogy egy nagykövet nem politikus, hanem a diplomáciai képviselet feje, aki saját államát képviseli egy másik államban. Súlyos hiba lenne összekeverni a politikust a politikai kinevezettel. Utóbbiakkal a bírák maguk is gyakran kapcsolatba kerülnek, figyelemmel arra, hogy a Kúria és az OBH elnöke is az

– állította az Országos Bírói Tanács.

De az ügyben megszólalt a Kúria elnöke is. Varga Zs. András azt írta, hogy nem támogatja a „megalapozatlan kinyilatkoztatásokat tartalmazó” OBT-állásfoglalás kiadását. A Kúria elnöke arra is felhívta a figyelmet, hogy a metaadatok szerint az ügyben személyesen is érintett Vasvári Csaba szerkesztette az OBT fenti közleményét, majd pontokba szedve foglalta össze, hogy mi mindennel nem ért egyet az állásfoglalásban.

A BüntetőjogÉSZ blogon megjelent Bírói függetlenség című írás szerzője reményét fejezte ki, hogy a két bíró a találkozón aggályosnak nevezte azt az amerikai gyakorlatot, hogy a legfelsőbb bíróságon politikai szempontok alapján neveznek ki bírókat: republikánusokat és demokratákat. 

Mi minősül politikai tevékenységnek?

Szántai Orsolya, a Veszprémi Járásbíróság büntetőbírója a Magyar Bírói Egyesület honlapján megjelent írásában feltette a kérdést, vajon politikai tevékenységnek minősülnek-e a következők:

• a bíró él választójogával és szavaz,
• kitölti és visszaküldi a nemzeti konzultációs ívet,
• aláírásgyűjtő ívet aláír népszavazási kezdeményezéshez,
• részt vesz olyan rendezvényen, amelyen politikus is megszólal,
• részt vesz egy deklaráltan politikamentes tüntetésen, amelyen semmilyen politikai párthoz köthető személy vagy üzenet nem szerepel (ugyanakkor ez a cselekvés valami olyan dolog melletti vagy ellenében való kiállás, amelyet adott esetben egy vagy több párt is a magáénak vallhat),
• a Facebook-oldalán kifejti véleményét egy társadalmi jelenséggel, például a migrációval vagy a klímaváltozással kapcsolatban,
• blog formájában olyan szakpolitikai kérdésben fejti ki gondolatait, amely nem a saját szakmájához kötődik,
• szakcikket tesz közzé az interneten egy lezárult jogalkotási kérdésben, amelyben tisztán szakmai alapon, a gyakorló bíró szemszögéből és a jogirodalomban jártas személyként rámutat a konkrét jogalkotásból fakadó problémákra, nehézségekre, vagy ellenkezőleg, a jogalkotás szükségszerű és üdvözlendő voltára,
• az interneten is elérhető írásában az észak-koreai kommunista rezsimben működő igazságszolgáltatás és a politika helyzetét elemzi,
• jogszabálytervezetet véleményez,
• a bírák érdekképviseletét céljául kitűző Magyar Bírói Egyesület a bírák béremelésével kapcsolatban a bérhelyzet kritikus voltára és a változtatás szükségességére rámutató közleményt tesz közzé.

Nos, a járásbírósági bíró álláspontja szerint a felsorolt példák közül egyik sem esik a tilalmazott politikai tevékenység kategóriájába, pedig a köznapi értelemben vett politizálás kritériumait akár ki is meríthetik.

Pártatlanságba vetett közbizalom

Szántai Orsolya szerint ugyanakkor egy bíró nyilvánvalóan nem vehet részt valamely politikai párt, csoport vagy akár független képviselőjelölt programjának a maga teljességében és pártpolitikai alapon való propagálásában, a választói támogatás megszerzése érdekében semmifajta buzdításban. Ez azt is jelenti, hogy ha a bírói megszólalás az egyes társadalmi jelenségekkel, jogintézményekkel kapcsolatos akár nyilvános véleményalkotás, különösen, ha jogelméleti, nemzetközi összehasonlításból fakadó, szakmai tapasztalatokon nyugvó vagy a bírói hivatás gyakorlásának alapelveivel összefüggő meggyőződésből táplálkozik, az nem eshet a tilalmazott politikai tevékenység körébe. Ezek ugyanis egyéb, az elfogult ítélkezésre utaló konkrét körülmények hiányában józan és észszerű gondolkodás mellett nem rengethetik meg a bíró ítélkező tevékenységének pártatlanságába vetett közbizalmat.

Amíg a jogalkotó az ítélkezést nem bízza a mesterséges intelligenciára, addig személyiséggel, értékrenddel, világnézeti, vallási és politikai meggyőződéssel, ízléssel és különböző személyek, dolgok, jelenségek iránti szimpátiával/antipátiával rendelkező emberek fognak ülni a bírói pulpituson

– vélekedett a bíró, aki szerint a pártatlanság sosem jelentheti azt, hogy a bíró személyiségében legyen semleges, ez megvalósíthatatlan is lenne, azonban az megkövetelhető, hogy alappal lehessen bízni abban, hogy mindenfajta meggyőződése, szimpátiája és antipátiája ellenére részrehajlásmentesen jár el a rászignált ügyekben.

(Borítókép: Vasvári Csaba és Matusik Tamás David Pressman amerikai nagykövettel. Fotó: Twitter / Ambassador David Pressman)