Magyarországon engedik a passzív, de tiltják az aktív eutanáziát – de még meddig?

Ma délben drámai bejelentést tett Facebook-posztjában az ismert ügyvéd és alkotmányjogász, Karsai Dániel, aki közölte követőivel, hogy tavaly augusztusban ALS-t diagnosztizáltak nála. Ez az a súlyos betegség, amelyben Stephen Hawking világhírű fizikus is szenvedett. Ahogy arról korábban beszámoltunk, az ALS egy úgynevezett motoneuron betegség, amelyben az izmokat mozgató idegsejtek elsorvadnak, így teljes bénuláshoz vezet. A betegség ugyanakkor a mentális képességeket nem érinti, a fentieket teljesen tiszta tudattal élik végig a betegek.

Helyt adtak a sürgősségi kérelemnek

A 46 éves Karsai Dániel szerint az ALS rendkívül megalázó, az önállóságtól egyre jobban megfosztó élethelyzetbe sodor. A betegség utolsó szakasza gyakorlatilag vegetatív létezés, bármiféle tudatos aktivitás vagy kommunikáció lehetősége nélkül. Mint írja,

a létezés ezen formája számomra mindenfajta értelmet és méltóságot nélkülöz. Ebben a helyzetben szilárd meggyőződésem szerint joggal igényelhető, hogy az embernek legyen joga az értelmetlen szenvedés helyett méltósággal befejezni az életét. Magyarországon a hozzám hasonló helyzetben lévő, gyógyíthatatlan kórban szenvedő betegeknek nincs erre lehetősége.

Személyes és szakmai véleménye szerint az életvégi döntések meghozatalának teljes magyarországi tilalma alapvető emberi jogokat sért, így különösen az emberi méltóságból fakadó önrendelkezési jogot, az embertelen, megalázó bánásmód tilalmát, valamint a világnézeti meggyőződés szabad megválasztásához való jogot. Minthogy Magyarországon a jogsérelem orvoslására jogi út nem áll rendelkezésre, a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult, amely időközben helyt adott a sürgősség iránti kérelmének, így az ügyben november 28-án nyilvános tárgyalást tartanak.

Kétféle formáját különböztetik meg

Az eutanázia görög eredetű szó, amelyet csak a XVII. századtól használnak a „jó”, a „kegyes”, illetve az „irgalmas” halál megjelölésére. Kétféle formáját különböztetik meg: az aktív és passzív eutanáziát. Az aktív formája a halálba segítés, míg a passzívé a meghalni hagyás. Már a római jog is tartalmazott arra vonatkozó rendelkezést, hogy az ember maga dönthessen élete és halála felől.

Jelenleg csupán három országban engedélyezik az aktív eutanáziát: Belgiumban, Hollandiában és Luxemburgban. Előbbi kettőben még kiskorúaknál is elfogadják az eutanázia iránti kérelmet, ha az megfelel a szigorú előírásoknak, Luxemburgban viszont kizárólag felnőtteken végzik el a beavatkozást. Svájcban, Németországban, Ausztriában és Finnországban pedig az orvos által felügyelt aktív eutanáziát engedélyezik bizonyos speciális körülmények között.

További néhány európai országban – így többek közt Angliában, Norvégiában, Olaszországban, Spanyolországban és Svédországban – szigorú feltételek mellett lehetséges a passzív eutanázia.

Nálunk is lehetséges a passzív eutanázia

Ebbe az utóbbi körbe tartozik 1998 óta Magyarország is, ahol az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény – az emberi méltóság részeként meghatározható önrendelkezési jog alapján – elismeri a passzív eutanáziát.

Vagyis a beteg eldöntheti, kíván-e egészségügyi ellátást igénybe venni, illetve annak során mely beavatkozások elvégzésébe egyezik bele, illetve melyeket utasít vissza. A beteget tehát bizonyos korlátok között megilleti az ellátás visszautasításának joga is. Kivétel ez alól, ha a beavatkozás elmaradása mások életét vagy testi épségét veszélyeztetné.

A passzív eutanázia gyakorlásának szigorú alaki feltételei is vannak. Ez azt jelenti, hogy a beteg minden olyan ellátást, amelynek elmaradása esetén egészségi állapotában várhatóan súlyos vagy maradandó károsodás következne be, csak közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban, illetve írásképtelensége esetén két tanú együttes jelenlétében utasíthat vissza. Ez utóbbi esetben a visszautasítást az egészségügyi dokumentációban rögzíteni kell, amelyet a tanúk aláírásukkal hitelesítenek. A beteg ellenben a visszautasításra vonatkozó nyilatkozatát bármikor, alaki kötöttség nélkül visszavonhatja.

Felmerül a kérdés, nyilatkozhat-e a beteg a jövőbeni cselekvőképtelenné válása esetére arról a személyről, aki helyette dönt, milyen beavatkozások végezhetők el, illetve milyenek nem. Az egészségügyi törvény szerint a cselekvőképes személy későbbi cselekvőképtelensége esetére megnevezheti azt a cselekvőképes személyt, aki jogosult helyette a beleegyezés, illetve a visszautasítás jogát gyakorolni. Ezt a nyilatkozatát ugyancsak közokiratban, teljes bizonyító erejű magánokiratban kell rögzíteni, írásképtelensége esetén két tanú együttes jelenlétében megtenni.

Az Alkotmánybíróság rábólintott

Az eutanázia ma is hatályos hazai jogi szabályozása 2002 tavaszán kiállta az alkotmányosság próbáját. A Németh János vezette Alkotmánybíróság határozata kimondta:

1. az egészségügyi törvény nem korlátozza alkotmányellenesen a gyógyíthatatlan betegek önrendelkezési jogát azáltal, hogy nem teszi lehetővé számukra életük orvosi segítséggel történő befejezését (aktív eutanázia); másrészt
2. nem alkotmányelle­nes a gyógyít­hatatlan betegek által az orvosi ellátás visszautasításának hatályos jogi sza­bályozása (passzív eutanázia).

Az Alkotmánybíróság egy korai határozatában már rámutatott arra, hogy a halálbüntetés és az eutanázia, másrészt az abortusz között az alapjogi megítélés szempontjából lényeges különbség van. A halálbüntetés és az eutanázia esetében ugyanis nem vitás, hogy az, akinek az élete feletti rendelkezésről van szó, ember. Alkotmányosságuk eldönthető az élethez és méltósághoz való jog értelmezése alapján anélkül, hogy az ember formális jogi fogalmát szükségszerűen érintenie kellene. Az Alkotmánybíróság szerint a halálbüntetés egyre több országban alkotmányellenessé minősítése azt a fejlődést viszi egyre közelebb a beteljesedéshez, hogy mindenkit, pusztán ember voltánál fogva, megillessen a teljes jogi státusz. Ez akkor következik be, ha a jogképesség feltétlensége mellett az élethez és a méltósághoz való jog feltétlenségét is elismerik. Ezzel a folyamattal szemben az egyes országokban még létező halálbüntetés és engedélyezett eutanázia individuális ismérvek alapján (bűnösség, életminőség, tudati, illetve fizikai állapot) a sajátosan emberi jogállást megalapozó jogokat elvonhatónak, illetve korlátozhatónak tartja. A határozat indoklása szerint a halálbüntetés és az eutanázia alapkérdése az élethez és méltósághoz való jog feltétlensége vagy korlátozhatósága.

Sólyom László nem tudta megoldani

Sólyom László, az Alkotmánybíróság akkori elnöke a halálbüntetés eltörlését kimondó, 1990-es határozathoz fűzött párhuzamos véleményben egyebek között kifejtette:

Az élethez való jog és az emberi méltósághoz való jog a legalapve­tőbb em­beri jogok. Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint az emberi méltó­sághoz való jog anyajog, azaz a még nem nevesített szabadság­jogok for­rása. Ezért e jog értelmezése hatással lehet az egyéni autonómia határai­nak meg­vonására más emberi jogok ese­tében, csakúgy, ahogy az élethez való jog ér­telmezése befolyá­solhatja az élet feletti ren­delkezés más vitás eseteinek el­döntését (pl. abortusz, eutanázia).

Az egykori alkotmánybírósági elnök az Alkotmánybírák talár nélkül című kötetben 2005-ben elmondta, hogy 1993-tól több nyarat töltött el azzal, hogy elolvassa az eutanázia irodalmát. Az első beadvány szerinte annyira nem volt konkrét, hogy a teljes eutanáziaproblémára kellett volna elvi megoldást találni. Mire a második bíróság meghozta a döntést, a kérdés szabályozása már megszü­letett az egészségügyi törvény­ben, így „csak” azt kellett megnézni, hogy az vajon alkotmá­nyos-e. Szerinte az akkor hozott határozat nem bocsátkozott elméleti mélységekbe, inkább a régi szövege­ket vet­ték elő formális alapként.

A jogtudós az interjúban elismerte, hogy nem tudta megol­dani a problémát. Szerinte vagy egy szűkebb kérdés, vagy még több idő kellett volna hozzá. A halálbüntetés eltörlésében biztos volt, ahogy az abortusznál is el tud­ta választani saját erkölcsi felfogá­sát a mindenkire érvé­nyes jog engedte meg­oldásoktól. Abban is biztos volt, hogy nem szabad az aktív eutanáziát meg­en­gedni, csakhogy nem tudta felépíteni a teljes érvrendszert. Az eutanáziabeadvány pedig ak­kor lett döntésre érett, amikor a közben meghozott tör­vény már leszűkítette a problémát. – Az igazi kérdés azonban azóta is fennáll – jegyezte meg az Alkotmánybíróság első elnöke.

Strasbourgban 2002-ben nemet mondtak

Az Emberi Jogok Európai Bíróságának november 28-ai nyilvános tárgyalásán tehát újra terítékre kerül az eutanázia hazai szabályozása. A magyar kormánynak három hete van írásbeli észrevételeinek benyújtására.

Két hónap múlva eldől, változott-e a strasbourgi bírák véleménye, hiszen 2002-ben – szintén sürgősségi eljárás keretében – egyhangúlag kimondták egy gyógyíthatatlan, izomsorvadásban szenvedő, magatehetetlen brit asszony ügyében, hogy férje nem segítheti hozzá a kegyes halálhoz.

(Borítókép: Shutterstock)