Lázár János benyújtotta javaslatát a parlamentnek: új szakmai ünnepnap jöhet decemberben

A határozati javaslat indoklása szerint az épített környezet nemcsak alapvető szükségleteinkről gondoskodik, hanem meghatározza az életminőségünket és a helyi, nemzeti közösségről alkotott képünket, tehát az azonosságtudatunkat is. Ennek kapcsán Lázár János emlékeztet: 2022-ben az Országgyűlés döntése alapján a kormány önálló tárcát szentelt az építés ügyének, azzal a céllal, hogy az országépítés – az új alkotások létrehozása és az őseinktől ránk hagyott örökség védelme, gyarapítása – az állam támogatásával és felügyeletével folytatódhasson a következő emberöltők során is.

Nem pusztán emléknap

A határozati javaslat szerint a Magyar Építészet Napja nem pusztán emléknap, nem csupán Kós Károly szellemi örökségére való emlékezés napja, hanem a nemzet- és országépítő akaratot, a teremtő alázatot, a közösségépítő lelkületet megtestesítő ember születési dátumához kötött szakmai ünnepnap.

A dátumválasztás tehát nem más, nagyszerű alkotók munkásságának és emlékezetének a háttérbe szorítását célozza, hanem a kósi életműben kétségbevonhatatlan erővel és minőségben megmutatkozó tehetség, szándék és munka előtti tisztelgést, amelyről Kányádi Sándor Kós Károly arcképe alá című versében így írt:

Falak omolhatnak,

kövek is váshatnak,

magaslik, nem porlad

a megtartó példa.

Lázár János szerint Kós Károly életében kiteljesedett az az alapelv, amelyet Makovecz Imre így fogalmazott meg: „Egy műalkotás valódi értékét nem az önkifejezés, hanem egy kultúra pontos közvetítése adja”. Kós a maga egzisztenciáját mindig a köz érdekében alakította, ezért az egyéni gyarapodással kecsegtető anyaországi megkereséseket elutasítva is tudatosan vállalta a külhoni, kisebbségi magyar létet. Amikor építész lehetett, zseniális alkotásokat tervezett és épített. Amikor nem tervezhetett, akkor írt, rajzolt, bélyeget tervezett, kultúrát szervezett. Kutatta, kereste a magyar örökséget és formavilágot és azt az építészetben megjelenítette, továbbadta.

Egy szoboravatás története

Boross Péter volt miniszterelnök még az 1980-as évek elején elhatározta, ha tö­rik, ha szakad, szobrot állíttat Kós Károlynak. Életrajzi kötetében elmondta, hogy Kós az ő emberideálja, igazi sorsvállaló magyar, aki többek közt azért adta fel tanári állását az Iparművészeti Főiskolán, hogy visszamehessen Erdélybe. Ha kellett, a román hatóságokkal szemben min­den olyan ügyet támogatott, amely a magyarság megtartását szol­gálta.

Boross a Dél-pesti Ven­déglátóipari Vállalat akkori igazgatójaként úgy gondolta, miután Kós álmodta meg a kispesti Wekerletelep központját, majd a helyi politikai vezetés mellé áll. Fel is kereste a kerületi ta­nácselnököt, aki azonban el­lene volt az ötletnek. Ezután pályázatot hirdetett a szobor megalkotására. Elő­ször Somo­gyi Jó­zsef Kos­suth-dí­jas szobrász­mű­vésszel állapodott meg, aki később visszako­zott. Végül Pé­terfy László székely szob­rász vállalta a feladatot. Közben reformszelek kezd­tek fújdogálni a politiká­ban, aminek következté­ben új tanácselnök került Kispestre, aki a pártbizottsággal együtt végre-valahára jóvá­hagyta a szoborállítást.

A szobor 1987 novemberére készült el. Boross visszaemlékezése szerint számtalanszor kellett elmagya­ráznia, hogy ki volt Kós Károly, és vé­gighallgatnia azt a szöveget, hogy mit szólnak majd hozzá a ro­mán elvtársak. Az ügy a budapesti szoborbizottságot is megjárta, ahol Del Medico Imre helyeselte a szo­bor felállítá­sát. Bár az alkotás elkészült, a helye mégsem volt biztos, mert Boross szerette volna, ha a teret is Kós Károlyról nevezik el.

Ötévnyi csatározás után jött el a szoboravatás napja. Boross egyáltalán nem gondolt országos megmozdulásra. Kis­pesten kívül csak néhány helyre küldtek meghívót. Megkérték a Magyar Rádió Gyermekkórusát, hogy az ünnepségen éne­keljenek erdélyi dalokat. Az avatás napján aztán megin­dult az emberára­dat Kispestre. Rengetegen jöttek, többen szé­kely ­ruhában. Az avatóbeszédet Pozsgay Imre tartotta, de megjelent Jókai Anna, a Ma­gyar Írószövetség akkori alelnöke és Bor­vendég Béla, a Magyar Építészek Szö­vetségének elnöke is. Utána abban az étteremben rendeztek fogadást, amelynek eme­letén Boross Kós Ká­roly unokájának tudott la­kást szerezni.

(Borítókép: Lázár János. Fotó: Bruzák Noémi / MTI)