Rágalmazási ügy a bírósági kulisszák mögött

A rágalmazás talán az egyik legnagyobb látenciájú bűncselekmény. Magyarán: a legtöbb ilyen ügy nem jut el az igazságszolgáltatásig. A szakemberek szerint ennek több oka van: a legtöbb sértett nem tud arról, hogy a sérelmére kifejtett megnyilvánulás rágalmazásnak minősül, továbbá problémát jelent számára a bizonyítás nehézsége is, nem szólva arról, hogy rágalmazás esetén magánvádas eljárást folytatnak le. Ezeknek is tudható be, hogy az Egységes Nyomozóhatósági és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika (ENYÜBS) tavaly mindössze 56, idén pedig 38 rágalmazást regisztrált.

A büntető törvénykönyv így írja le a rágalmazást:

Aki valakiről más előtt a becsület csorbítására alkalmas tényt állít, híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Vagyis a becsület csorbítására alkalmas tényközlés akkor minősül rágalmazásnak, ha azt „más előtt” fejtik ki. A vétség megvalósításának azonban nem szükséges feltétele, hogy az elkövető tényközlése a másik személy tudomására jutott-e.

„Rasszista szemét”

Az Alkotmánybíróságra nemrégiben egy ilyen rágalmazási ügy érkezett, amelynek érdekessége igazából (ha szabad ilyet állítani) nem az eldöntendő alkotmányossági kérdésben rejlik, hanem az eljárás körülményeiben. Az indítványozó az anonimizált indítvány szerint rágalmazás vétsége miatt feljelentést tett az alperes ellen egy személyiségi jogi per során tett kijelentése miatt.

Az történt ugyanis, hogy az indítványozó polgári keresetben kérte a személyiségi jogai megsértésének megállapítását, mert az alperes lejárató célzattal azt híresztelte róla, hogy hozzájárulás nélkül intim képeket hozott nyilvánosságra egy édesanyáról a világhálón, amivel a különleges személyes adattal visszaélés bűncselekményét valósította volna meg.

Az indítványozó szerint az alperes – érdemi védekezés helyett – valótlanul azt állította róla az eljáró bírónak, hogy korábban bírók hamis megvádolása miatt már jogerősen elítélték. Az indítványozó ezután tett feljelentést rágalmazás miatt, és az első fokon eljáró Pesti Központi Kerületi Bíróság megrovásban is részesítette az elkövetőt.

Hol landol az ítélet?

Az ítélethozatal után a magánvádló elmondta a bírónak, hogy minden elismerése a logikus ítéletért, azonban ne legyenek illúziói, mert az ügyet másodfokon a Fővárosi Törvényszéken egy olyan tanácsra (az indítványozó a büntetőtanácsot a bírónak, majd később az alkotmánybírósági indítványában is konkrétan megnevezte – a szerk. megjegyzése) fogják kiszignálni, ahová a vádlott büntető ügyei az elmúlt húsz évben kivétel nélkül kerültek, és ahol mindig számára kedvező döntések születtek. Ez a bírói tanács kideríti majd – folytatta –, hogy a vádlott, aki a magánvádló állítása szerint 45 éve ügyvédkedik, és a felesége nyugalmazott büntetőbíró, magatartása nem jogellenes, mert úgy ítélik meg, hogy a bírók hamis megvádolása igenis releváns a fényképek közzététele szempontjából.

A bíró értetlenkedett, honnan tudja előre az indítványozó, hogy melyik tanácshoz kerül majd az ügye. Aztán másodfokon tényleg az történt, amit a magánvádló megjósolt. Nem sokkal később a bíróság épülete előtt a bíró megszólította, és közölte, hogy valóban ott landolt az ítélete, ahogy azt előre megmondta. Majd hozzátette:

Úgy látszik, én még fiatal vagyok, a kulisszatitkokat még nem ismerem.

Ami a továbbiakat illeti, a Fővárosi Ítélőtábla 2023 februárjában helybenhagyta a Fővárosi Törvényszék ítéletét, és a magánvádlót a bűnügyi költség megfizetésére is kötelezte.

Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz, kérve a két sérelmezett ítélet megsemmisítését, mert véleménye szerint azok sértik a tisztességes eljáráshoz való jogát, továbbá őt kötelezték annak a bűnügyi költségnek a megfizetésére is, ami a vádlott eljárást akadályozó magatartása miatt keletkezett. Az ügyben tehát az Alkotmánybíróság dönt. 

(Borítókép: Bodnár Patrícia / Index)