Antall temetése tette újra legitimmé a sírkertet, ahol örök nyugalomra helyezik Sólyom Lászlót is

A reformkorban Pest és Buda területén több kisebb temető működött, amelyek az 1840-es évekre nemcsak beteltek, hanem már akadályozták is a települések terjeszkedését. 1847-ben Pest város tanácsa nagy területű köztemető létesítését határozta el a település határain kívül, a Józsefváros szélén, az úgynevezett Kerepesi földeken, ahol az első temetéseket az 1848–49-es szabadságharc után tartották.

Öt évvel később, Forinyák Géza joghallgató Kerepesi úti temetésén, aki az 1860. március 15-i tüntetésen kapott halálos sebet, Pest-Buda lakosságának csaknem fele vett részt, így tiltakozva az önkény ellen.

A Kerepesi temető a múlt században mindinkább dísztemetővé is vált, ahol a nemzet kiemelkedő személyiségei, politikusok, írók, művészek, tudósok kaptak díszsírhelyet. A Nemzeti Pantheon létesítésének szükségességét egyébként gróf Széchenyi István már 1841-ben felvetette A Kelet népe című munkájában; az általa elképzelt „üdvleldét” valahol a budai hegyekben képzelte el, de végül is a Kerepesi temető kezdett ilyen szerepet betölteni.

A sírkert panteonná válása a kiegyezés után kezdődött. Gróf Batthyány Lajos 1874-re elkészült sírépítménye volt a temető első nagy mauzóleuma. Deák Ferenc 1876-os búcsúztatása után egy évtizeddel adták át a Gerster Kálmán tervezte impozáns mauzóleumot.

Kossuth nem kapott állami temetést

A Kerepesi úti temetőt a székesfőváros 1885-ben nyilvánította dísztemetőnek. Noha a politikai elit jelentős része továbbra sem itt temetkezett, minden idők egyik legnagyobb magyarországi temetése a Kerepesi úti temetőben zajlott le 1894-ben. Mivel Ferenc József döntése szerint Kossuth Lajos nem kapott állami temetést, a nagyszabású gyászszertartást a főváros szervezte. Kossuth 1909-ben befejezett mauzóleuma, ami egyben az ország legnagyobb síremléke, szintén Gerster Kálmán alkotása. A sírkertbe temették 1904-ben Jókai Mórt, akinek a síremléke 1928-ra épült fel. Ady Endrét is hatalmas tömeg kísérte utolsó útjára 1919-ben, az ő síremlékét 1930-ban avatták fel.

A Fővárosi Tanács 1956-ban Nemzeti Panteonná nyilvánította a sírkertet.

A koncepciós perben halálra ítélt, majd kivégzett Rajk Lászlót 1956. október 6-án egyes becslések szerint több százezres tömeg jelenlétében temették újra. A Körner József tervei alapján készült Munkásmozgalmi Panteont a Tanácsköztársaság negyvenedik évfordulóján, 1959-ben adták át. A Kádár-korszakban a Kerepesi úti temető a közvélemény szemében „kommunista temetővé” vált, ezért ezekben az évtizedekben a szellemi elit inkább a Farkasréti és a Kozma utcai zsidó temetőben temetkezett. Egyébként Kádár Jánost sem a Munkásmozgalmi Panteonban temették el 1989-ben, mivel Grósz Károly javaslatára kiemelt sírhelyet kapott.

Országos gyásznap volt Antall temetése

A rendszerváltozás után a temető rangját visszaadni kívánó Antall József miniszterelnök 1993. december 18-i temetésével a sírkert újra legitimmé vált a közvélemény szemében. Az elhunyt kormányfő temetésének napját – a közjogi méltóságokat tekintve azóta is egyedülállóan – az Országgyűlés országos gyásznappá nyilvánította.

Mindenesetre több tízezren kísérték utolsó útjára az elhunytat, akinek a koporsóját Deák Ferenc mauzóleuma közelében ravataloztak fel. Antall végső nyughelye, amely nincs messze a sírkert mértani középpontjától, a 28-as parcellában van. Melocco Miklós tervei alapján készített sírját 1999-ben szentelték fel.

1994-ben ugyanitt temették újra a Szovjetunióban elhunyt gróf Bethlen István egykori miniszterelnököt is. És miután nem találták meg a földi maradványait, a feltételezett moszkvai sírhelyéből származó földet temették el jelképesen.

A közjogi méltóságok közül ugyancsak a sírkert 28-as parcellájában temették el 2011. június 7-én Mádl Ferencet, aki 2000 és 2005 között volt köztársasági elnök. Az egykori államfőt katonai tiszteletadás mellett, a katolikus egyház szertartása szerint búcsúztatták. A 28-as parcellában temették el 2015. július 21-én Szabad György akadémikust, az Országgyűlés 1990 és 1994 közötti elnökét is.

Horn Gyula szocialista politikust, aki 1994 és 1998 között volt miniszterelnök, 2013. július 8-án a sírkert 15-ös parcellájában helyezték örök nyugalomra. (Göncz Árpádot, aki 1990-től 2000-ig volt köztársasági elnök, 2015. november 6-án az Óbudai temető 16-os parcellájában temették el.) 

A gazdag növény- és állatvilága miatt akár arborétumnak is beillő, 56 hektáron elterülő sírkertet 2013 decemberében az Országgyűlés nemzeti emlékhellyé nyilvánította, és ezzel Magyarország tizenhét kiemelt helyszíne közé került. 2016-tól a temető fenntartója és vagyonkezelője a Nemzeti Örökség Intézete lett.

(Borítókép: A Fiumei úti sírkert. Fotó: Balogh Zoltán / MTI)