Budapesten is járt a Nobel-békedíjas amerikai elnök

Theodore Roosevelt 1858. október 27-én született New Yorkban, egy jómódú család második gyermekeként. Felmenői apai ágon hollandok, anyai ágon írek, skótok és hugenották voltak. Gyermekkori asztmája miatt sokat betegeskedett, ezért felnőttként megkülönböztetett figyelmet fordított egészsége megőrzésére és fizikai állóképessége javítására.

Nobel-békedíjat kapott

Egyetemi tanulmányait a Harvardon végezte, majd beiratkozott a Columbia Egyetem jogi karára, de jogászi pályáját háttérbe szorította a politika: már 23 éves korában New York állam törvényhozásának republikánus képviselőjévé választották. 1898-ban, az amerikai–spanyol háború kitörésekor önkéntes lovasezredet szervezett, majd Kubában harcolt. Innen került New Yorkba kormányzónak.

Hivatali ideje alatt megerősítette az elnöki hatalmat, korlátozta a holdingok befolyását, környezetvédelmi és szociális reformokat vezetett be, megteremtette a modern fogyasztóvédelem alapjait. Növelte a nemzeti parkok számát, vadrezervátumokat létesített, és ő nyilvánította 1908-ban a Grand Canyont nemzeti emlékhellyé.

Külpolitikájában újraértelmezte a Monroe-elvet, mondván, az Egyesült Államoknak az európaiak agresszióját elkerülendő joga van beavatkozni az eladósodott latin-amerikai országok belügyeibe, így vetett véget Venezuela német blokádjának is. Panamát támogatta függetlensége kivívásában Kolumbiától. Kolumbia a megépítendő óceánközi csatorna bérbeadási szerződését elutasította, amiért cserébe az Egyesült Államok megkapta a Panama-csatorna használati jogát. 1905-ben pedig ott bábáskodott az orosz–japán háborút lezáró portsmouth-i béke megkötésénél, amiért egy évvel később első amerikai elnökként Nobel-békedíjat kapott.

A két Roosevelt

Az amerikai történelemben két elnököt is Rooseveltnek hívtak. Theodore 1901. szeptember 14-én lett az Amerikai Egyesült Államok 26. elnöke, míg Franklin Delano 1933. március 4-én a 32. elnök. Előbbi nyolc évig maradt hivatalában, utóbbi 1933–1945 között, azaz ő volt az egyetlen, aki két ciklusnál tovább vezette a Fehér Házat. Egy darabig nem is lesz riválisa, hiszen a törvényhozás 1947. március 21-én elfogadta az amerikai alkotmány 22. kiegészítését, amely kimondja, hogy egy személy csak kétszer lehet az Egyesült Államok elnöke.

Ami a családi legendáriumot illeti, a holland Rosenvelt család egyik tagja a XVII. században kivándorolt Amerikába, ahol nevét Roosevelt formában írták le. A Rooseveltek mindig is büszkék voltak holland származásukra, ezért a nevük kiejtése nem rúzvelt, ahogy manapság is nagyon sokan elhibázzák, hanem rózevelt.

A család a XVIII. században két ágra oszlott, amelyeket lakhelyük alapján Oyster Bay-i Roosevelteknek és Hyde Park-i Roosevelteknek neveztek. Az előbbiek a Republikánus Párt, az utóbbiak a Demokrata Párt támogatóivá váltak. A távoli rokonság ellenére az egy nemzedékkel fiatalabb Franklin D. Rooseveltnek, aki a Hyde Park-i ághoz tartozott, több kampánygyűlésen odakiáltották, hogy épp úgy néz ki, mint „az örege”, azaz az Oyster Bay-i Theodore Roosevelt. Franklin azonban nem sietett felvilágosítani tévedésükről lelkes választóit...

Teddy mackó

A XX. században sok gyereknek volt Teddy mackója. Hogy miért éppen Teddy? 1902 novemberében – az általa amúgy nem kedvelt – Teddy becenévvel illetett Theodore Roosevelt egy Mississippi állambeli konferencia szünetében medvevadászaton vett részt, és a helyiek azzal keresték a magas rangú vendég kedvét, hogy könnyű célpontként fához kötöztek egy medvebocsot.

A másnapi The Washington Post címlapján karikatúra jelent meg, amelyen egy mackó kötéllel a nyakában rémülten pislog, miközben az elnök leeresztett fegyverrel elfordul a vadtól. A rajz hatására Morris Michtom brooklyni cukrász saját készítésű, kitömött mackót helyezett a kirakatába, nyakában táblával: Teddy's bear (Teddy mackója). A vevők megostromolták az üzletet, és Michtom, ahogy kell, átnyergelt a cukorkákról a játékmackókra, vállalkozása pedig világcéggé nőtte ki magát.

(Mellékszál: egy angol kisfiú, Christopher Robin, azaz Róbert Gida is kapott egy ilyen mackót, akit a londoni állatkertben élő medve, Winnipeg után Winnie-the-Pooh névre keresztelt. A kisfiú édesapja, Alan Alexander Milne 1926-ban erről az eseményről írta meg a Winnie-the-Pooh-t, vagyis Karinthy Frigyes fordításában: a Micimackót.)

Szent Péter esernyője

Roosevelt az elnöksége után, 1910 tavaszán, európai körútja során hazánkba is ellátogatott. József főherceg villásreggelijén hirtelen megkérdezte: „Hol van Mikszáth?” Kiderült ugyanis, hogy egyik kedvenc regénye a Szent Péter esernyője, amit a felesége adott a kezébe azzal, hogy neki való mű.

A magyar írófejedelem akkoriban már sokat betegeskedett, de összejött a találkozó, mégpedig az exelnök háromnapos – április 17–19-ig tartó – látogatásának második napján a Duna-parti Hungária Nagyszállóban. Az író fiával, ifj. Mikszáth Kálmánnal érkezett a találkozóra, a frissen doktorált jogásszal, aki egyben a tolmácsa is volt.

Másfél hónappal később, 1910. május 28-án Mikszáth Kálmán elhunyt, amiről fia sürgönyben értesítette Rooseveltet, aki postafordultával így reagált a halálhírre:

Kedves Uram! Igen fájlalom atyja halálát. Nagy író és rendkívüli ember volt. Szíves értesítését köszöni igaz híve, Roosevelt Tivadar.

Roosevelt élete végéig remélte, hogy harmadik ciklusban is az Egyesült Államok elnöke lehet, de tervei megvalósításának 1919. január 6-án bekövetkezett hirtelen halála vetett véget.

(Borítókép: Theodore Roosevelt. Fotó: Stock Montage / Getty Images Hungary)