Bayer Zsolt szerint Ungváry Krisztián egy „aljas, mocskos, gátlástalan gazember”

A Magyar Nemzetben jelent meg Bayer Zsolt Ungváry Krisztiánnak címzett írása, amelyben kifejti, miért nem tényszerű a történész kutatása.

Nagyapáim emlékezete című írása sokak számára ismerős lehet, amiben két levelet említ, amelyek a nagyapja múltjába engednek betekintést. Állítása szerint mindkettőt anyai nagyanyjának, Solti Lenkének írták, az egyik szerzőjét nem tudta beazonosítani, a másik viszont egy Klein Györgyné Mária nevű illetőtől érkezett. Mint ismert, ezeket a leveleket egy még élő rokonától kapta 2016-ban.

Maga Bayer Zsolt is elismerte, hogy a levelek tartalma sok kérdést vet fel, azonban túlzásnak vélte Ungváry azon kijelentését, hogy hiteltelenek. A történész arra hivatkozva állította ezt, hogy a leveleken olvashatatlanok az aláírások.

A »történész« szempontjai világosak: ami nagyapámat menti vagy jó (jobb) színben tünteti fel, mind hiteltelen, ami szörnyetegként ábrázolja, mind hiteles. De azért vannak talán más szempontok is – például hogy a vallomást tévő, deportálásból visszatérő nők és asszonyok közül ki akart bosszút állni (ami legalább érthető valamelyest), és ki maradt meg a tisztesség és igazmondás talaján. Nos, a »történész« biztosan nem

– fogalmaz cikkében Bayer Zsolt.

Bayer felháborodása csak ezután kezdett el ténylegesen kibontakozni. Elmondta, nem egy téves információ szerepelt Ungváry kutatásában, mint például az az állítás, hogy nagyapja akkor halt meg, amikor ő 9 éves volt. Bayer közölte, nagyapja az ő születése előtt 10 évvel meghalt.

A publicista tovább sorolta a kutatás felháborító tényezőit, többek között kiemelte azt, hogy Ungváry a családja másik ágát is „belekeverte koncepciójába”:

miszerint én egy olyan házban nőttem fel, ahol születésem előtt húsz évvel sok nyilas lakott. Egy »nyilaskeltetőben« nőttem fel szerinte

– írta. 

Ezek után robbant csak igazán a bomba.

Nos, aki ilyesmiket képes mondani, az nem egyszerűen egy aljas, mocskos, gátlástalan gazember. Mert az ilyen állítások megtételének ez csak szükséges, de nem elégséges feltétele. Aki ilyesmiket képes mondani, annak súlyos betegnek is kell lennie. Nekem pedig nincs gusztusom egy ilyen emberrel nemhogy beszélni, de egy levegőt szívni sem

– jelentette ki Bayer Zsolt.

A cikk végén még kiemelte, hogy ebben a témában kizárólag a családjával és a nagyapjával lenne beszélnivalója, és tudja is, mi mindent kérdezne tőle, ha újra találkoznának.