Ki volt Fenyő János médiamogul, akit huszonhat éve bérgyilkossal likvidáltak?

Fenyő János 1954. április 19-én született Budapesten. A fényképezés iránti szenvedélyét apjától örökölte, aki a Magyar Fotóművészek Szövetségének ügyvezető titkára volt. Tizenkét éves korában már saját, mindennel felszerelt házi fotólabort kapott. Szülei orvosnak vagy jogásznak szánták, de nem jelentkezett egyetemre, hanem az érettségi után a fotózás iránti szenvedélytől fűtötten a Magyar Távirati Irodába került.

A hetvenes években fotós szakvizsgát tett, de elvégezte a MÚOSZ újságíró-iskolát is. Előbb a Fiatal Fotóművészek Stúdiójának, majd a Magyar Fotóművészek Szövetségének tagja lett. A tehetséges fotós számos szakmai sikert ért el, például 1976-ban A martinászok egy napja című fotósorozatával Az év legjobb képe pályázaton első díjat nyert. Közben olyan országos lapok foglalkoztatták, mint a Képes Sport, az Új Tükör és az Ország-Világ.

Bár sikeresen indult hazai pályája, az 1980-as évek elején külföldön próbált szerencsét. Előbb a francia  Lui magazinnak fényképezett művészi módon ábrázolt félmeztelen lányokat, majd a tengerentúlra, Kaliforniába utazott, és a Los Angeles-i pornóiparban dolgozott fotósként.

Saját pénzével verte a csalánt

Amikor az 1980-as évek végén amerikai állampolgárként kisebb vagyonnal hazatért, elhatározta, hogy sajtóbirodalmat hoz létre: „A sajtóban kell tulajdont szerezni, és egy több lapból álló vállalkozást kell létrehozni.” A Nők Lapja megszerzésével kezdte, amit a Népszava, a Rádió- és Televízióújság és a Bravó-lapcsalád követett. A nyomtatott lapok után az elektronikus média felé fordult: a Stáb TV megalapításával szerkesztői jogokat szerzett a Gyárfás Tamás érdekkörébe tartozó Nap TV-ben is.

Általában a megérzéseire hallgatott, sokat improvizált. Vagyonszerzési módszereiről legendák keringenek, tranzakcióit többnyire botrányok kísérték. Ellenlábásai sokáig azt hitték, hogy ő csupán egy stróman, aki valaki más megbízásából cselekszik. Ő azonban soha nem rejtette véka alá a véleményét, mindig azt hangoztatta, hogy „saját pénzével veri a csalánt”. Viszont mindig elment a falig. Egyik bevált üzleti trükkje az volt, hogy amikor vásárolt valamit (nyomdagépet, ingatlant, bármit), utóbb minőségi kifogásokat emelt, és nem fizetett.

Az általa alapított Vico Kft. száguldani kezdett: a kezdeti hárommillió forintos nyereség 1991-ben már 37 millió volt, miközben a cég saját vagyona 815 millióra növekedett. A VHS kazetták eleinte szépen termelték a profitot: a cég megszerezte több hollywoodi sikerfilm (az Amerikai Ninja, az Aladdin, a Herkules, a Murphy törvénye stb.) kizárólagos forgalmazói jogát. Igen ám, de egy idő után kiderült, hogy a Vico (akkor már Rt.) nem fizet a filmek után. Ezt nem nézték jó szemmel a tengerentúlon: három nagy amerikai filmgyártó (Twentieth Century Fox, Walt Disney, Columbia Pictures) pert indított a Vico Rt. ellen, mert hét filmjüket (köztük a Micimackó, A dzsungel könyve, A smaragd románca) jogosulatlanul forgalmazta. Fenyő három évi pereskedés után veszített, utólag százezer dollárt kellett fizetnie a filmekért.

Nem maradt ideje a rendbetételre

Megosztó személyiség volt. Hirtelen hangulatváltozásait környezete is nehezen viselte. Egyik pillanatban pisztollyal a kezében üvöltözött, a másikban „Róbert bácsivá változott”.

Felesége Kristyán Judit volt, akitől két gyermeke született. Rajongott a nőkért, felesége mellett állítólag számos szeretőt is tartott. Tasnádi Péter elmondta lapunknak, hogy egyik megbízása az volt, hogy egy „féltékeny asszonyt” tartson távol Fenyőtől és a cégeitől. Az egykori szerető ugyanis hígítóval öntötte le a médiamogul egyik drága autóját, ami miatt a vállalkozó teljesen kiakadt.

Tasnádi, aki a kilencvenes években kapott néhány megbízást a Vico-birodalom fejétől, nem tartotta túl korrektnek Fenyőt. „Úgy emlékszem, kellett neki mindig »egy kis segítség«, hogy végre fizessen a munkánkért” – tette hozzá az üzletember.

A halála előtt pár hónappal SETARA néven egy alapítványt hozott létre Liechtensteinben azzal a céllal, hogy gyermekei felneveléséről gondoskodjon. Az alapítványt 1997 decemberében jegyezték be Vaduzban, harmincezer svájci frank alaptőkével. Az üzleti dolgait szerette volna rendbe hozni, de már nem maradt rá ideje.

A közvéleményt megdöbbentette, amikor értesült arról, hogy 1998. február 11-én este 17 óra 44 perckor a Margit híd budai hídfőjénél az egyébként magát mesterlövésznek tartó Fenyő Jánosba húsz golyót eresztett egy bérgyilkos.

A brutális bűncselekmény megrendítette az országot. Horn Gyula miniszterelnök – a koalíciós partnernek, Kuncze Gábor belügyminiszternek is üzenve – kijelentette:

Ami ma Magyarországon van, az nem közbiztonság, nem az, amit elvárnak az állampolgárok. Elfogadhatatlan, hogy naponta történjenek rablások és gyilkosságok.

„Szinte mindenki hazudik”

A szakemberek szerint a Fenyő-ügy egy kiterjedt történet, ami nemcsak Fenyő János haláláról szól, hanem Portik Tamás és Josef Rohác által elkövetett bűncselekményekről is. A rendőrök évekig nyomoztak, majd az eset a „döglött ügyek osztályára” került.

„Már az elején képbe került nálunk Gyárfás Tamás” – nyilatkozta az Indexnek Kovács Lajos. Az egykori nyomozó szerint a Fenyő–Gyárfás konfliktus mindenki előtt nyilvánvaló volt. Hozzátette: ő adott egy megbízást Tasnádi Péternek, hogy likvidálja Fenyő Jánost.

Tasnádi Péter érdeklődésünkre elmondta: amikor Gyárfás megkérte őt Fenyő likvidálására, „csak nézett, mint a moziban”, és egy nagy összeget mondott neki, hogy lerázza. Gyárfás az összeg felét átadta neki, aki ezután fél évre az USA-ba, Las Vegasba költözött. „Megorroltam Gyárfásra, mert nem engem bízott meg az ingatlanai védelmével, hanem mást” – tette hozzá. „A tengerentúlon hallottam, hogy végeztek Fenyő Jánossal. Rögtön üzentem Gyárfásnak, hogy igényt tartok az összeg másik felére is” – elevenítette fel a történteket az üzletember, aki hozzátette: „Megfenyegettem, ha nem perkál, azt az embert küldöm a pénzért, aki hidegre tette Fenyőt. Gyárfás fizetett, mint a katonatiszt.”

Tasnádi Péterrel osztálytársak voltunk. Azt gondoltam, ha megkeresem Petyát – egy szűkített osztálytalálkozó keretében – mindent elmond nekem. Nem így történt

– tudtuk meg Kovács Lajostól, aki szerint Tasnádi gyakorlatilag lehúzta Gyárfás Tamást, de nem gyilkoltatott meg senkit. „Egy másik szálat kellett keresnünk, ami mindvégig a szemünk előtt volt” – folytatta a nyugállományba vonult nyomozótiszt. Megjegyezte: Gyárfás egyik budai ingatlanában élt Portik Tamás és családja. Szerinte Gyárfás őt kereshette meg. Mint megjegyezte: Jozef Rohác már megkapta az ítéletet a Fenyő-gyilkosságért. „Azt viszont még nem sikerült bizonyítani – tette hozzá –, hogy Gyárfás adott megbízást Portik Tamásnak. A Fenyő-ügyben a bíróságon azzal kezdtem a mondandómat, hogy ebben az ügyben alig találunk olyan embert, aki igazat mondott volna. Szinte mindenki hazudik.”

Kovács Lajos szerint Gyárfás ügye határeset

Mindkét interjúalanyunkat megkérdeztük, mit szólnak az elsőfokú ítélethez. (Mint ismeretes, a Fővárosi Törvényszék február 8-án Portik Tamást életfogytig tartó, míg Gyárfás Tamást hét évi fegyházra ítélte, és mindkettőjüket tíz évre eltiltotta a közügyektől.)

Kovács Lajos szerint várható volt ez az ítélet. Az ORFK „döglött ügyek osztályának” korábbi vezetője szerint Portik szerepe nem volt kérdéses, ugyanakkor Gyárfás ügyét határesetnek nevezte. A korábbi nyomozó azt várta, hogy a szlovák Jozef Rohác bérgyilkos 2011-es kiadatása, majd elítélése láncreakciót vált ki az alvilágban, és egyik bűnöző a másik után tálal ki a Fenyő-gyilkosságról. Ez be is jött.

Portik saját kezűleg senkit sem ölt meg, csupán parancsot adott mások likvidására. Ezért is volt nehéz az ügyet feltárni

– állította az ezredes, akit a bíróság kétszer is tanúként hallgatott meg a Fenyő-ügyben.

Tasnádi Pétert viszont megdöbbentette az ítélet, ami Gyárfás Tamás esetében szerinte túlságosan enyhe. Érthetetlennek nevezte, hogy Gyárfás csak hét évet kapott, miközben Portikot, aki ugyanolyan felbujtó volt, mint vádlott-társa, életfogytiglanra ítélték. Megjegyezte: még akkor is enyhe vele szemben az ítélet, ha figyelembe veszik a büntetlen előéletét vagy az életkorát.

(Borítókép: Fenyő János vállalkozó a Magyar Újságírók Országos Szövetsége rendezvényén a Mariott-szállóban 1997. február 8-án. Fotó: Rózsahegyi Tibor / MTI)