Ki volt Jack Ruby, aki lelőtte a Kennedy-gyilkosság legfőbb gyanúsítottját?

Mint Hahner Pétertől megtudtuk, eredeti neve Jacob Rubinstein volt, és 1911-ben született, Chicago egyik zsidó negyedében. Ruby az utcán nőtt fel, adott-vett, és sokat verekedett. Sportfogadásokkal, üzleteléssel foglalkozó ügyeskedőnek tekintették, de senki sem tartotta bűnözőnek. Csak egyszer került – harminc napra – zárkába, mert szerzői jog alá eső kottákkal üzletelt.

A középiskolát másfél év után otthagyta. A világháborúban besorozták, repülőtéri szerelőként harminchárom hónapot szolgált hat amerikai állam területén (1943–1946). Három kisebb kitüntetést is kapott. Noha barátságos emberként emlékeztek rá, mindenki megjegyezte, hogy gyakran volt feszült és indulatos. Dallasban előbb a nővérével üzemeltetett közösen egy bárt, majd a Carousel Club nevű sztriptízbárnak lett társtulajdonosa és üzletvezetője.

Ruby és Oswald személyisége

A történész szerint meglepően sok a hasonlóság Jack Ruby és Lee Harvey Oswald személyisége között. Mindketten szegény és felbomló családban nőttek fel, neurotikus anya mellett, mindkettővel a gyermekvédelmi hatóságoknak kellett foglalkozniuk, mindkettő iskolázatlan maradt, érzelmileg labilisak voltak, mindketten erőszakkal reagáltak a frusztrációkra, s mindketten álmodozással kompenzálták kudarcaikat. Ismerőseik született vesztesnek tartották őket.

Rubyról chicagói származása és foglalkozása alapján azt feltételezték, hogy bűnöző, ez azonban nem volt igaz. Sőt, rengeteg dallasi zsaru járt a bárjába, és ő mindent elkövetett, hogy jó viszonyt tartson fenn a rendőrséggel. A rendőrök szívesen időztek a Carousel Clubban, és egyikük feleségül vette a bár egyik sztriptíztáncosnőjét. Szívességei fejében elnézték Rubynak, hogy nincs engedélye a nem nyilvánosan viselt lőfegyverre, s rendszeresen meghosszabbították az engedélyét alkoholos italok árusítására. A pisztolyra azért volt szüksége, mert zárás után ő vitte el a pénzt a bárból.

Nem viselkedett profi gyilkos módjára

Arra a kérdésre, hogy magányos gyilkos volt-e, vagy „takarító”, akit Oswald elhallgattatására küldtek, a Rubicon Intézet főigazgatója így válaszolt: Ruby rajongott Kennedyért, mert úgy érezte, ha egy katolikus is lehet elnök, ezzel megnyílnak a fontosabb hivatalok más kisebbségi csoportok és a hozzá hasonló zsidók előtt is. Amikor november 22-én értesült megöléséről, sorra telefonált barátainak, testvéreinek, sírt, és azt ismételgette, hogy ez a legszörnyűbb dolog, ami megtörténhetett. Bárját három napra bezárta. Este tíz felé elment a zsinagógába, ahol az elnökért imádkoztak. A rabbi szerint sokkos állapotban volt.

Oswald elfogása után Ruby is berohant a dallasi rendőrségre. Ott volt a folyosón, az újságírók között, s ha bármilyen szervezet megbízásából végeznie kellett volna Oswalddal, ezt ekkor kellett volna megtennie, a kihallgatások előtt, nem pedig két nappal később. Ő azonban nem tette meg. Nem úgy viselkedett, mint akinek bármilyen titkos megbízatása lenne, hanem éjjel és másnap egész nap hangoskodva szaladgált a városban, fűnek-fának panaszkodott és méltatlankodott a történtek miatt.

November 24-e reggel egyáltalán nem sietett, kényelmesen lezuhanyozott, megborotválkozott és felöltözött. Kutyáját magával vitte, a Western Union nevű postahivatal előtt bezárta az autóba, márpedig a kutyabarátok ilyet csak akkor tesznek, ha tudják, hogy gyorsan visszatérnek. Később aztán kénytelen volt az egyik detektívet megkérni, hogy gondoskodjon az autóba zárt állatról. A postán kitöltött egy csekket, és nyugodtan beállt az egyik ügyfél mögé. Megvárta, amíg kiszolgálják, s a pecsét szerint a pénzfeladás 11 óra 17 perckor ért véget.

Egy perc és tizenhárom másodperc alatt kiment az útra, meglátta, hogy átellenben nyitva van a rendőrség épülete, és huszonkét másodperc alatt legyalogolt az alagsorba vezető rámpán. Oswald éppen ebben a pillanatban tűnt fel két rendőr által közrefogva. Ha Ruby bárkinek a megbízásából készült volna fel a megölésére, egészen biztosan jóval korábban ott kellett volna várakoznia a rendőrség alagsorában. Colt Cobra típusú revolverével, amelyet még sohasem sütött el, közvetlen közelből nem a fejére és nem a szívére célzott Oswaldnak, hanem a gyomrára. A ravaszt pedig – amint ezt egy kinagyított felvételről láthatjuk – a középső ujjával húzta meg. Vagyis egyáltalán nem viselkedett profi gyilkos módjára.

Volt-e kapcsolata a maffiával?

Hahner Péter elmondása szerint valamennyi chicagói maffiatag azt nyilatkozta, hogy Ruby nem volt tagja a „Cégnek”, és erre a következtetésre jutottak a vizsgálóbizottságok is. Az FBI a maffia tagjainak több ezer órás beszélgetését hallgatta le rejtett mikrofonokkal, de még csak utalást sem találtak Rubyra. A dallasi ügyészség meg volt győződve róla, hogy ha Rubynak lettek volna kapcsolatai a szervezett bűnözéssel, erről a besúgók értesítették volna a hatóságokat.

Az elnökgyilkosság előtti két hónap során azonban Ruby valóban felhívott telefonon egy-két alvilági személyiséget. Abe és Barney Weinstein ugyanis két sztriptízbárt nyitott a közvetlen szomszédságában, és ezzel súlyos üzleti károkat okoztak neki. Ráadásul Weinsteinék bárjaiban amatőr vetkőzők is felléphettek, amit a Varietéművészek Amerikai Szervezete (American Guild of Variety Artists, AGVA) eltiltott. Ruby tiszteletben tartotta a tilalmat, s azt szerette volna elérni, hogy az AGVA lépjen fel riválisai ellen. Két nappal a gyilkosság előtt még mindig Chicagóba telefonálgatott, hogy megszerezze az AGVA támogatását. Ha a maffia – ahogy azt egyesek állítják – megbízta volna Rubyt Oswald megölésével, valószínűleg rendezte volna a Weinsteinékkel kialakult konfliktusát.

Egyes szakértők szerint neurotikus volt. Nem valószínű, hogy a szervezett bűnözés bármelyik racionálisan gondolkodó képviselője éppen ezt a rendőrséggel barátkozó, hisztérikus fecsegőt bízta volna meg Oswald megölésével. Ezért is jelenthette ki Jack Revill, a dallasi rendőrség nyomozója a képviselőház vizsgálóbizottsága előtt:

Ha Jack Ruby a szervezett bűnözés tagja volt, akkor a szervezett bűnözés személyzeti főnökét le kell cserélni!

Egyesek valóban azt állították, hogy Ruby ismerte a tőle három kilométer távolságban lakó Lee Harvey Oswaldot, sőt: hogy egymás homoszexuális szeretői voltak. Eltekintve attól a ténytől, hogy egyikük sem vonzódott a férfiakhoz, valamennyi hatóság és vizsgálóbizottság arra a következtetésre jutott, hogy nem ismerték egymást. A dallasi sajtó munkatársainak sem sikerült kapcsolatot találniuk köztük, pedig mindent elkövettek ennek érdekében.

„Valakinek meg kellett tennie”

A főigazgató cáfolta, hogy a gyilkosság után Ruby nem tett volna tanúvallomást. Ellenkezőleg: azonnal elmondta az őt letartóztató rendőröknek, hogy nagyon megrázta az elnök megölése, és mindenképpen meg akarta kímélni Jacqueline Kennedyt attól, hogy vissza kelljen térnie Dallasba, a perre. Meglepően pontosan írta le saját lelkiállapotát:

Azt hiszem, belelovalltam magam egy olyan esztelen állapotba, amelyben meg kellett tennem. Féltem, hogy nem kapja meg a jogos büntetését. Tudják, néha nem kapják meg!

Hozzátette: „Azt hiszem, csak be akartam bizonyítani, hogy egy zsidó is tökös.” Oswaldról kijelentette: „Remélem, megöltem a kurafit! Ez sok gondtól kímélne meg mindenkit… Azt hiszik, hagyom, hogy az az ember, aki lelőtte az elnökünket, megússza?” Majd így beszélt: „Valakinek meg kellett tennie. Ti mind nem tehettétek meg.”

Mintha azt várta volna, hogy a rendőrök megdicsérik, és haza is mehet. Texas minden részéből áradtak börtönébe a gratuláló táviratok, s egy felmérés szerint a texasiaknak közel 50 százaléka úgy vélekedett, hogy nem is érdemel büntetést. A védője előbb a „bűnös szándék nélküli gyilkosságot” próbálta bebizonyítani – vagyis azt, hogy hazafias felháborodásában ölte meg Oswaldot. (Egy régi vicc szerint Texasban azt kérdik gyilkosság esetén, hogy vajon a csibész, aki megölette magát, megérdemelte-e, amit kapott.) Végül a védők inkább az „ideiglenes elmezavart” próbálták bebizonyítani, mert ezzel fel is lehetett volna mentetni Rubyt.

Már az 1964. március 4-én kezdődő perén nyilvánvaló lett, hogy szellemi állapota rohamosan hanyatlik. A Warren-bizottság előtt is meglepő mentális leépülésről tett tanúbizonyságot. Többször is „fiúknak” szólította a bizottság tagjait, elsírta magát, elmondta, hogy nemcsak ő, de családtagjai is veszélyben vannak, és hogy a zsidó nép a kiirtás előtt áll. Azt kérte, vigyék Washingtonba, hogy elmondhassa Johnson elnöknek: zsidókat ölnek és csonkítanak meg börtönének alagsorában.

Kérésére hazugságvizsgáló gépet kapcsoltak rá, s a jelen lévő orvos úgy látta, depresszió és érzéki csalódások kínozzák. Warren főbíró szerint nyilvánvalóan hallucinációi voltak. Második pere előtt, 1967. január 3-án halt meg – tüdőrákból származó tüdőembólia végzett vele. Az agyának megvizsgálása során az is kiderült, hogy többszörös daganatáttéttől szenvedett, s a rák innen terjedt át a tüdejére. Valószínűleg ez volt a magyarázata agresszív és irracionális viselkedésének – vélekedett a történész.

(Borítókép: Jack Ruby rendőrségi fotója 1963. november 24-én. Fotó: Bureau of Prisons / Getty Images)