Újabb dokumentumok bukkantak fel Sulyok Tamás édesapjának életéből

Mint azt korábban megírtuk, az 1909-ben született Sulyok Lászlót, Sulyok Tamás köztársasági elnök édesapját a székesfehérvári ügyvédi kamara 28 éves korában, 1937. május 20-án vette fel ügyvédi névjegyzékébe. Ügyvédi tevékenysége kapcsán Ungváry Krisztián történész és Eszes Beáta, a Jad Vasem Archívum Magyarországi Kutatócsoportjának tagja korábban szóvá tette, hogy Sulyok az üldözések haszonélvezőjévé vált, amikor elvállalta az Auschwitzba deportált Lőwy Endre ügyvédi praxisának átvételét.

Irodagondnok vagy praxisigénylő?

A Hócipő szatirikus kéthetilap keddi cikkében – ráerősítve Ungváry és Eszes véleményére – arról írt, hogy Karsai Lászlóval és Gergely Annával is konzultáltak, és mindketten azt állították, hogy egy ilyen praxist ekkor igényelni kellett.

Ahogy arról már beszámoltunk, a Budapesti Közlöny 1944. június 7-én közzétett listája szerint a Székesfehérvári Ügyvédi Kamara május 31-i hatállyal negyven zsidó ügyvédet törölt tagjai sorából, köztük Lőwy Endrét, egyúttal kijelölte a törölt ügyvédek irodagondnokait, Lőwynek Sulyok Lászlót. Így lett Sulyok május 31-étől Lőwy irodagondnoka. Az irodagondnokokat a területi ügyvédi kamara jelölte ki az irodagondnoki tevékenység folytatására jogosultként bejegyzett ügyvédek névjegyzékéről.

Azt is megírtuk, hogy az irodagondnok kirendelését a hatályos ügyvédi törvény is ismeri, és a szabályozás szerint – ami megfelel a nyolcvan évvel ezelőttinek – akkor kell irodagondnokot kirendelni,

Ezekben az esetekben az irodagondnok jogosult megtenni minden olyan cselekményt, amelyek a gondnokolt és ügyfele károsodástól való megóvását szolgálják, intézkedni a gondnokolt követeléseinek behajtása iránt, értesíteni a gondnokolt ügyfelét, az ügyében eljáró hatóságot, bíróságot vagy más érintett személyt arról, hogy a gondnokolt helyett ő jár el. Az irodagondnoki tevékenységért a kamarától díjazás járt, de szó sem volt a praxis igényléséről, átvételéről, hiszen az irodagondnok nem vált tulajdonossá. Ezt erősíti meg a Magyar Ügyvédi Kamara szabályzata is, amely kimondja:

az irodagondnok az irodahelyiség felnyitását követően nyomban leltárt vesz fel az irodában található vagyontárgyakról és iratokról. A leltár valóságnak való megfelelését a jelen lévő személyek aláírásukkal tanúsítják.

Az 1938. június 8-i Budapesti Közlöny tanúsága szerint Sulyok az irodagondnoki tevékenységet már korábban is gyakorolta. Akkor az elhunyt Róth Oszkár székesfehérvári ügyvédet törölték a névjegyzékből, s egyszersmind irodája részére ügygondnokul Sulyok Lászlót rendelték ki. Sulyok akkor sem vette át vagy igényelte magának a praxist, de miért is tette volna, ha egyszer 1937 májusa óta saját jogán már volt ügyvédi praxisa.

Lakás és „zsidóbútorok” párthelyiség céljára

A Hócipő megkereste Gergely Anna történészt, aki a korszakról A székesfehérvári és a Fejér megyei zsidóság tragédiája (1938–1944) címmel könyvet írt. A Székesfehérváron élő történész sok ezer irat átvizsgálása után találta meg az alábbi levelet:

Polgármester Ur! Alulírottak, a Magyar Nemzeti Szocialista Párt Székesfehérvári Szervezete nevében kérjük, méltóztassék párthelyiség céljára megfelelő lakást kiutalni. Kérjük a Váradi Imre és Bloch Sándor zsidók tulajdonában lévő Nádor utca. 16. számú házban a Hungária Kávéház fölötti I. emeleti helyiségeket (volt Váradi lakás) pártunk részére átengedni. Székesfehérvár, 1944. évi junius hó 9-n.

A polgármesternek szóló sorokat első helyen „dr. Sulyok László ügyvéd, szervezetvezető” írta alá, mellette helyettese, Márkus József, a Trieszti Általános Biztosító helyi fiókvezetője, alattuk Fejér vármegye főjegyzője, Juhász Gyula városi számvizsgáló és Marschall Rafael ciszterci gimnáziumi tanár.

A Hócipő közölt egy másik, ugyancsak 1944. június 9-én kelt levelet, amelyben ugyanazok az aláírók arra kérik a polgármestert, hogy

méltóztassék az egyidejüleg kért párthelyiség berendezése céljára az elkobzott zsidóbútorokból megfelelő számú szekrényt, íróasztalt, székeket, írógépet, telefont, irodaberendezési tárgyakat szervezetünk részére juttatni.

A „zsidóbútor” szókapcsolatról Gergely Anna elmondta, hogy a helyi levéltárban számtalan olyan igénylést látott, amelyben zsidószekrény, zsidótelefon, zsidóvarrógép, zsidózongora kifejezés szerepel. A hivatal egyébként nem sokat ült a kérelmen, mert a lakást másnap, a bútorokat három napra rá jóváhagyta.

Miért szüntette meg a nyomozást az ÁVH?

A cikk szerzője („Farkasházy BT – Hócipő”) írása végén az 1949–50-es büntetőeljárásra utalva azt is megkérdezi, hogy „a fentiek ismeretében is fenntartható a három mentőtanú vallomása, a Mandineren, az Indexen megjelentek, Petri Lukács, Schiffer, Hont és a többiek mosdatása”.

A „három mentőtanús” ügyről korábban szintén megírtuk, hogy 1945 után 1949. február 14-én Donner Tibor népügyész a Zászlóbontás című cikk és az MNSZP megyevezetői posztjának elvállalása miatt újra megindította Sulyok László ellen a nyomozást háborús bűntett miatt. Karsai László kutatása szerint a gyanúsított akkor sem vett részt az eljárásban, viszont három ügyvédtanú is azt állította, hogy a cikket valójában nem Sulyok írta, aki a cikk szerzőségét már 1944-ben sem vállalta, hanem Marschall Rafael cisztercita pap, aki ezzel akarta a gyanúsítottat a nemzetiszocialista pártba való belépésre rábírni.

Karsai László az ügy lezárásával kapcsolatban megjegyezte:

1950. február 8-án még mindig nem tudták az ÁVH Székesfehérvári Osztályán, hogy dr. Sulyok László hol tartózkodik. Viszont a nyomozást, nagyon valószínű, hogy az ügy érdektelensége és a fentebb idézett mentő tanúk miatt nem sokkal ezután megszüntették.

Vagyis annak ellenére, hogy a történtek után háromnegyed századdal többen is kétségbe vonják az egykori tanúk szavahihetőségét, az ÁVH Székesfehérvári Osztálya megszüntette a nyomozást, és így Sulyok ügye még vádemelésig sem jutott el. Helyesen állapítja meg cikke végén a Hócipő szerzője, hogy „a jog tudomásunk szerint a tényeken alapul”.

A köztársasági elnök felelőssége

Mindezekkel együtt az újabb dokumentumok felbukkanása nem könnyíti meg a köztársasági elnök dolgát, aki korábban arra a kérdésre, hogy a Zászlóbontás című cikkhez köze lehetett-e édesapjának, a Mandinernek ezt felelte: „egy szociálisan érzékeny, hazafias, filoszemita ember volt”, így elképzelhetetlennek tartja, hogy azt ő írta.

Vagy beleáll egy olyan vitába, amellyel eredetileg nem szerette volna megterhelni a közéletet. Még akkor is, ha tudjuk, hogy a parlament őt, és nem a rendszerváltozás előtt elhunyt édesapját választotta meg köztársasági elnöknek.

(Borítókép: Sulyok Tamás beiktatási ceremóniája 2024. március 10-én. Fotó: Papajcsik Péter / Index)