Isaszegnél kiderült, hogy a honvédség méltó ellenfele a császári-királyi haderőnek

1849. április 6-án, nagypénteken zajlott le Isaszeg és Gödöllő között a magyar szabadságharc egyik legvéresebb, de egyben a legsikeresebb csatája.

Görgei kontra Windisch-Grätz

A Görgei Artúr tábornok irányítása alatt álló magyar fősereg négy hadtestből állt:

1. a jobb szárnyon Gáspár András ezredessel az élen a VII. hadtest,
2. a főerőt, az I. hadtestet Klapka György irányította,
3. a III. hadtestet Damjanich János tábornok vezette, míg
4. a tartalékot adó II. hadtestnek Aulich Lajos tábornok volt a parancsnoka.

A magyar hadsereg negyvenezer gyalogosból és tüzérből, valamint 7500 huszárból állt, a tüzérséget 198 löveg alkotta. Az ellenség, az Alfred zu Windisch-Grätz tábornagy vezette császári-királyi haderő három hadtestének és egy önálló hadosztályának összlétszáma mintegy ötvenötezer fő volt, a tüzérségét pedig 214 löveg és röppentyű (rakéta) alkotta.

Ha összevetjük a szemben álló két hadsereg parancsnoki állományát, láthatjuk, hogy az osztrák főtisztek többsége – köztük a 61 éves Windisch-Grätz – már a napóleoni háborúkban is részt vett, míg a magyarok – az 55 éves Aulich kivételével – mind viszonylag fiatalok voltak: Görgei 31, Klapka 29, Gáspár és Damjanich is csak 45 éves.

Egyébként a szabadságharc híres tábornoka 1818. január 30-án Görgey Artúr néven látta meg a napvilágot,

Egy másik érdekesség: bár a császári sereg több éve szolgáló alakulatokból állt, a katonák korábban alig kerültek éles helyzetbe, azaz kevés puskaport szagoltak. Ezzel szemben a magyar zászlóaljak alig fél éve alakultak, ám mégis több csatában részt vettek, ezért rendelkeztek már megfelelő harci tapasztalatokkal.

Vesztett állásból fordítottak

A Hadtörténeti Intézet és Múzeum összefoglalója szerint április 6-án a VII. hadtest megszállta Aszódot és Bagot, ahonnan sikerült Franz von Schlik hadtestét kiszorítani. Azonban mialatt az I. hadtest átvonult a Királyerdőn, harcba keveredett a Josip Jellasics vezette császári hadtesttel. Klapka megpróbálta Isaszeget elfoglalni, segítségére a III. hadtest is csatarendbe állt, amely igyekezett a Rákos vonalát megszerezni. Eközben a II. hadtest Dánynál letáborozott. Görgei pedig csapataitól és a főhadiszállástól elválva, Kókán rendezkedett be.

Az elsőként harcba lépett I. hadtest a kezdeti sikerek után visszavonult, mert az élen harcoló Zákó-dandár elegendő tartalék nélkül nyomult be a faluba. Klapka ekkor az egész I. hadtestet visszavonta, hogy rendezze csapatait. Damjanich közben nem biztosította kellően jobbszárnyát, mert azt hitte, hogy a csatazajra Gáspár VII. hadteste is megkezdi a támadást. Igen ám, de Gáspár nem kapott új utasítást, nem indította el csapatait, mert nem akarta túl korán magára vonni az ellenséges erők figyelmét. Annál inkább átlátta a helyzetet Schlik altábornagy, aki a Liechtenstein vezette erősebbik hadosztályát Isaszeg felé küldte. Ez a hadosztály egy váratlan és nagy erejű támadást intézett Damjanich jobb szárnya ellen, aki ezért kénytelen volt a Klapkát segítő támadását leállítani.

Aulich tábornok az ágyúdörgést hallva riadóztatta a II. hadtestet, majd Dány előtt csatarendbe állíttatta. Délután háromkor érkezett Damjanich kérése, hogy azonnal vonuljanak át Isaszegre. Aulich ezt írásos utasításban kérte megerősíteni, de a fokozódó ágyútűz azonnali indulásra késztette. Görgeivel a Királyerdő szélén találkozott, aki helybenhagyta Damjanich utasításait, és nekiállt rendbe szedni az I. hadtestet. A II. hadtest a magyar hadvonal közepén keletkezett rést igyekezett elfoglalni, ahonnan Klapka korábban visszavonult.

Görgei rendezte Klapka csapatait. Középen egy jelentős lovassági közelharc kezdődött, ami a császári erők visszavonulásával ért véget. Miután a magyar fővezér hiába várt Gáspár András segítségére, a kora esti órákban szuronyrohamot vezényelt az égő Isaszeg elfoglalására, ami végül sikerrel zárult, Jellasics csapatai megverve hátráltak Gödöllőre. Schlik csapatai késő estig kitartottak, de a visszavonulást látva ők is elhagyták a csatateret.

Mi kellett a magyar győzelemhez?

A magyar honvédsereg mintegy 800-1000 fős, míg a császári-királyi hadsereg nagyjából 400 fős veszteséget szenvedett. A csatának több civil áldozata is volt, ugyanis a harcok idején nőket és gyerekeket egy pincébe bújtattak el, amely bombatalálatot kapott.

A csata után a császári erők Pest előterébe húzódtak vissza, így április 7-én Görgei puskalövés nélkül vonulhatott be Gödöllőre, ahová Kossuth Lajos ugyanaznap érkezett. Kossuth így kezdte hadijelentését:

A dicsőség napjait éljük, melyből a nemes honfiak vérén vásárolt babérokkal a haza szabadsága fog felvirágozni.

Körömi Bence történész szerint a magyar győzelemhez Windisch-Grätz hozzá nem értése is hozzájárult, hiszen egészen a csata napjáig nem tudta, hol tartózkodnak a magyar főerők. Az isaszegi győzelem lendületet adott a tavaszi hadjárat folytatásához: április 10-én Vácnál, 19-én Nagysallónál győzedelmeskedtek a magyar csapatok. Április 26-ára felmentették Komárom várát, május 21-én pedig felszabadították Budát. Az ország nagy része ismét a magyar kormány ellenőrzése alá került. Isaszegnél továbbá az is kiderült, hogy a honvédség méltó ellenfele a császári-királyi haderőnek, ellene nyílt csatában képes kiállni, s akár meg is tudja verni azt.

(Borítókép: Tavaszi Emlékhadjárat Isaszegnél, 2015. április 6-án. Fotó: Barakonyi Szabolcs / Index)