Legfeljebb két utónevet lehet majd az elektronikus anyakönyvbe bejegyezni

Április legelején nyújtotta be kormány az egyes, anyakönyvezéssel összefüggő törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot. A Navracsics Tibor közigazgatási és területfejlesztési miniszter által jegyzett indítvány indoklása emlékeztet, hogy a papíralapú anyakönyvezést 2014. július 1-jétől felváltotta az elektronikus anyakönyv, amelynek bevezetése hatalmas lépést jelentett a csaknem 120 éves múltra visszatekintő állami anyakönyvezés történetében. Vagyis 2014 óta az anyakönyvezés már az elektronikus anyakönyvben történik, és ezzel párhuzamosan az anyakönyvvezetők folyamatosan rögzítik a korábbi anyakönyvi események adatait is.

A korábbi adatok rögzítésénél sokszor kiderül, hogy a papíralapú anyakönyvbe bejegyzett adatokban (például a születési anyakönyvi és a házassági anyakönyvi bejegyzés között vagy a szülő anyakönyvi bejegyzése és a gyermeke születési anyakönyvi bejegyzése között) van eltérés, vagy éppen az anyakönyvbe és a személyiadat- és lakcímnyilvántartásba bejegyzett adatok között mutatkozik ellenmondás.

Névviselést érintő adateltérések

A törvényjavaslat, melyet a héten tárgyalt az Országgyűlés Igazságügyi Bizottsága, a névviselést érintő adateltérésekre keres megoldást. Így azok a személyek, akiknek korábban az anyakönyvekbe került a nevükben szereplő „ä” betű, majd a későbbiekben mellőzték azt, és emiatt eltérő névvel szerepelnek a nyilvántartásokban, kérhetik a saját vagy az egyenes ági felmenő születési anyakönyvi bejegyzésébe bejegyzett „ä” betű bejegyzését. Abban az esetben viszont, ha az érintett nem viselné „ä” betűs családi nevet, vagy nem nyilatkozik róla, akkor mellőzni fogják az „ä” betű rögzítését.

Akinek pedig eltér a születési anyakönyvben és a személyiadat- és lakcímnyilvántartásban szereplő neve, kérheti, hogy a személyazonosságot igazoló hatósági igazolványa alapján a kért formában használhassa nevét, és bejegyzik az elektronikus anyakönyvbe. A névváltozás a szülő nevét viselő kiskorú gyerek nevét is érinti.

Akinek a papíralapú születési anyakönyvi bejegyzése kettőnél több utónevet tartalmaz, annak a személyiadat- és lakcímnyilvántartásban szereplő egy vagy két utónevét kell bejegyezni. Annak pedig, akinek az adatait a személyiadat- és lakcímnyilvántartás nem tartalmazza, írásban nyilatkoznia kell majd, hogy melyik két utónevét vagy kizárólagosan melyik utónevét kívánja a jövőben viselni.

Ugyanezt a kérdést az elhunytaknál is rendezi a törvénymódosítás: „Elhalt magyar állampolgár esetén, ha a születési anyakönyvi bejegyzése kettőnél több utónevet tartalmaz, az elhalt személy 1953. január 1-je után kötött házassága esetén a házassági anyakönyvi bejegyzésében, ennek hiányában a személyazonosság igazolására alkalmas hatósági igazolványában szereplő egy vagy két utónevet kell az elektronikus anyakönyvbe bejegyezni.”

A törvénymódosítás szerint a halotti anyakönyvi kivonatokat azok keletkezését követően 30 év után lehetne kutatni, míg ugyanez a születési anyakönyv esetében 110, házassági anyakönyvnél 86 év lenne.

Házastársak névviselése

Ami a hatályos névviselési szabályokat illeti, a házastársak lehetséges névváltozatait a Polgári törvénykönyv 4:27. §-a sorolja fel:

A feleség a házasságkötés után választása szerint viselheti

1. a születési nevét,
2. a házasságkötés előtt közvetlenül viselt nevét,
3. a férje teljes nevét a házasságra utaló toldással,
4. az előbbihez hozzákapcsolhatja a házasságkötés előtt közvetlenül viselt nevét,
5. a férje családi nevét a házasságra utaló toldással, és ehhez hozzákapcsolhatja a házasságkötés előtt közvetlenül viselt nevét,
6. a férje családi nevét, hozzákapcsolva saját utónevét.

A férj a házasságkötés után választása szerint viselheti

1. a születési nevét,
2. a házasságkötés előtt közvetlenül viselt nevét,
3. a felesége családi nevét, hozzákapcsolva saját utónevét.

Bónuszképp a férj, illetve a feleség a házasságkötés után házassági névként összekapcsolhatja kettőjük családi nevét is, hozzáfűzve a saját utónevét, azzal a kikötéssel, hogy az összekapcsolt házassági név családi nevekből képzett része legfeljebb kéttagú lehet.

Megegyezés hiányában a felek a házasságkötést megelőzően viselt nevüket viselik tovább. Itt is van egy kivétel: nem viselheti a feleség az előző férj teljes nevét a házasságra utaló toldással.

A házassági névviselési formától meg kell különböztetni a házassági névváltoztatást. Utóbbinak két törvényi feltétele van:

1. csak a házasság megszűnését követően lehet engedélyezni, és
2. csak akkor, ha a névhasználat személyazonosításra alkalmas hatósági igazolvánnyal vagy a személyiadat- és lakcímnyilvántartás alapiratával igazolható.

Mi legyen a gyerek neve?

A gyermek nevének meghatározását ugyancsak a Polgári törvénykönyv részletezi. Alapesetben a gyerek a szüleinek megállapodása szerint apjának vagy anyjának születési és házasságkötéssel szerzett családi nevét viseli.

A gyermek szüleinek összekapcsolt családi nevét is viselheti, még abban az esetben is, ha a szülők a házasságkötés után családi nevüket nem kapcsolták össze, vagy a szülők nem kötöttek házasságot.

A házasságban élő szülők valamennyi, a házasság fennállása alatt született közös gyermekének kizárólag azonos családi neve lehet, kivéve, ha a szülők a házasság fennállása alatt családi nevüket módosították. Közös házassági nevet viselő házastársak gyermeke a szülők közös házassági nevét viselheti. Ha a szülők egyike viseli házassági névként kettőjük összekapcsolt családi nevét, a gyermek – a szülők megállapodása alapján – a másik szülő házasságra utaló toldást nem tartalmazó nevét vagy a szülők összekapcsolt családi nevét viseli.

2014. június 30-ig a jogszabály úgy rendelkezett, hogy abban a családban, ahol a felmenők kötőjel nélkül használták a kéttagú születési családi nevet, azt kötőjellel kellett anyakönyvezni. Az Alkotmánybíróság azonban a kötelező kötőjelet Alaptörvény-ellenesnek minősítette, mert ezt a helyzetet a jogalkotó hozta létre, noha nincs olyan alkotmányosan elfogadható cél, amely miatt a korlátozás szükséges lett volna.

Vitézi cím csak magánérintkezésben

Nem sokkal a második világháború után fogadta el a Nemzetgyűlés az egyes címek és rangok megszüntetéséről szóló 1947. évi IV. törvényt, amely 1. §-ában kimondta:

A magyar nemesi és főnemesi rang (herceg, őrgróf, gróf, báró, nemes, primor, lófő) megszűnik. A külföldi államfők által adományozott, nemesi és főnemesi rangot jelző címek viselésére adott engedélyek, illetőleg az ilyen engedélyek jellegével bíró törvényi rendelkezések hatályukat vesztik.

Megszüntették az „örökös főispán” címet, a rangjelző méltóságokat (például valóságos belső titkos tanácsos). De tiltólistára került a vitézi cím, a nemesi előnév és a nemesi nemzetségi származásra utalás, valamint minden olyan címzés használata, amely a megszüntetett rangra vagy rangjelző címre utal (főméltóságú, nagyméltóságú, kegyelmes, méltóságos, nagyságos, tekintetes, nemzetes stb.).

Az 1947-es törvényt az Alkotmánybíróság 2011-ben alkotmányosnak találta, abból kiindulva, hogy az államnak – ha a saját név viselésé­nek alkotmányos alapjogát biztosította – azon belül már lehetősége van annak eldöntésére: mit tekint az egyes személyek nevének, továbbá hogy a név megvá­lasztásának, viselésének, megváltoztatásának szabályait miként határozza meg. Az alkotmánybírák álláspontja szerint a nemesi előnevek és címek nem részei a hivatalos névnek, de a privát szférában való feltüntetésük megengedett.

(Borítókép: Anastasia Vlasova / Getty Images)