Mit lehet tenni, ha szakadatlanul ugat a szomszéd láncon tartott kutyája?

Az ingatlan használatának általános korlátjaként szabályozza a jog az úgynevezett szükségtelen zavarás tilalmát. A Polgári törvénykönyv (Ptk.) 5:23. §-a ezt így fogalmazza meg:

A tulajdonos a dolog használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen a szomszédokat szükségtelenül zavarná, vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetné.

Szükségtelen mértékű zavarás

Tíz évvel ezelőtt a szomszédjogi szabályozás többlépcsőssé vált: az alapvető rendelkezéseket a Ptk. tartalmazza, míg a speciális kérdésköröket a szomszédjogi törvény részletezi, és mindezt önkormányzati rendeletek, bírósági jogegységi határozatok, illetve alkotmánybírósági döntések egészíthetik ki.

Kérdés az, hogy hol húzódik a szükséges és a szükségtelen közötti határvonal, mert sok minden zavarhatja a szomszédot, az átnyúló faágaktól kezdve a kutya ugatásáig.

Dobos István ügyvéd szerint a valóban nagy problémát okozó esetek általában az építkezéssel, a zajokkal, a kellemetlen szagokkal, valamint az állatok tartásával kapcsolatosak. A bírói ítélkezési gyakorlat alapján szükségtelen mértékű zavarásról akkor beszélhetünk, ha az a szokásos mértéket meghaladja, ha a zavaró tevékenységet kifejtő a szomszéd érdekeit teljes mértékben figyelmen kívül hagyja. A Ptk. ugyanis azt követeli meg, hogy a lehetőségekhez képest legkisebb mértékű érdeksérelmet okozza a használó.

Eb mint konfliktusforrás

A szomszédok közötti egyik legfőbb konfliktusforrást a kutyák ugatása jelenti. Bálint Boglárka szakjogász szerint az indokolatlanul sokat ugató kutya esetén akár azt is feltételezhetjük, hogy valami baja van az ebnek: éhes, szomjas, beteg, fázik, fájdalmai vannak vagy magányos.

Ha felmerül bennünk, hogy a szomszéd kutyájának tartási körülményei nem megfelelőek, úgy lehetőségünk van ezt a települési jegyzőnek mint állatvédelmi hatóságnak jelezni.

A jegyző ezután megvizsgálja az állat tartásának körülményeit, illetve azt, hogy van-e olyan hiányosság, ami problémás lehet az állatvédelmi szabályok szemszögéből. Ilyen hiányosság lehet például az állandó láncon tartás, a nem megfelelő táplálás, a foglalkozás elmulasztása, valamint minden olyan hiányosság, hiba, amit le lehet vezetni az állatvédelmi törvényből és a kedvtelésből tartott állatok tartásáról szóló kormányrendeletből.

A szakjogász szerint van ugyan lehetőségünk arra, hogy akár jegyző, akár bíróság előtt fellépjünk a szomszéd ugatós kutyájával szemben. Kérdés azonban, hogy a hatóság vagy a bíróság által hozott határozat mennyiben és hogyan hajtható végre. Extrém esetben állatkínzás miatt akár büntetőeljárás is indítható, illetve elérhető az állatok elkobzása, ám a legtöbb hétköznapi esetben a jog eszközei korlátozottak a probléma megoldására.

A láncon tartás szabályai

Vetter Szilvia állatvédelmi jogi kutató, akinek a napokban jelent meg az Állatvédelmi jog című monográfiája, úgy látja, hogy az elmúlt években folyamatosan szigorodtak a láncon tartás szabályai. 2016 óta tilos a kutyákat tartósan kikötve tartani. Bár elméletileg az elsőfokú állatvédelmi hatóság (jellemzően a jegyzők) szankcionálhatják, bírságolhatják azt, aki tartósan láncon tartja a kutyáját, a gyakorlatban azonban ezt nagyon nehéz bizonyítani: szinte minden jogsértő arra hivatkozott, hogy „éppen csak kikötötte” a kutyát, sétából hozta vissza stb.

2022-től az eb átmeneti kikötése is kizárólag a következő esetekben megengedett:

• az állaton végzett ápolás, illetve gyógykezelés céljából, annak idejére;
• az állat veszélyes viselkedése miatt, a veszélyeztetés idejére;
• közlekedésbiztonsági, az állat testi épsége és a járműforgalom zavartalan működése érdekében (például amíg a gazda kiáll a garázsból), vagy
• állatról emberre terjedő betegség megelőzése érdekében, a betegség idejére.

A póráz hossza kistestű (20 kg alatti) ebnél 5 méternél, közepes testű ebnél (20-40 kg) 7 méternél, nagytestű ebnél (40 kg felett) 9 méternél, futólánc esetén a feszített és a futó részek hosszának összege 8 méternél, a futó rész hossza 3 méternél rövidebb nem lehet. A nyakörvnek forgóval ellátottnak kell lennie, és az eb életfunkcióit, táplálkozását nem nehezítheti el, az az állat számára fájdalmat nem okozhat.

Állattartásra vonatkozó tilalmak

Az alkotmánybírák is több határozatukban foglalkoztak állattartással kapcsolatos szomszédjogi kérdésekkel. A testület például alkotmányellenesnek találta Zalaegerszeg megyei jogú város közgyűlésének az állatok tartásáról szóló 1995-ös rendeletében azt a bekezdését, amely kimondta: „Méhek tartása csak a város külterületén, a belterület határától 250 m-re, és zártkertben, a telekszomszédok hozzájárulásával egyedi kérelemre engedélyezhető.”

Az Alkotmánybíróság két elvi tételt is megfogalmazott a méhes ügy kapcsán:

• Nem alkotmányellenes az olyan tartalmú szabályozás, amely bizonyos állatfajták tartására vonatkozó tilalmakat – a magasabb szintű jogszabály keretei között vagy törvényi felhatalmazás alapján – a helyi sajátosságoknak megfelelően állapít meg.
• Az önkormányzat megállapíthat helyben alkalmazandó követelményeket, de nem tilthat kategorikusan olyan magatartást, illetve tevékenységet, amelyet a magasabb szintű jogszabály kifejezetten lehetővé tesz.

Az Alkotmánybíróság a tulajdonjog aránytalan korlátozása miatt semmisítette meg a Dunakeszi Önkormányzat rendeletének azt a bekezdését, amely megszabta, hogy

a város területén kertes családi házak zárt udvarán kettőnél több eb és macska csak a szomszédok írásbeli hozzájárulásával tartható.

Az alkotmánybírák szerint az önkormányzat azon rendelkezése, amely az ebtartást az ebtartó alatti, feletti és vele azonos szinten lakók összességének előzetes írásbeli hozzájárulásától tette függővé, aránytalanul korlátozza a tulajdonhoz (zavartalan lakáshasználathoz) való jogot.

Az idén elhunyt kiváló alkotmánybíró, Szalay Péter a 18/2015. (VI. 15.) AB-határozathoz csatolt párhuzamos indokolásában kitért a szomszédjogi kérdésekre is: „A szükségtelen zavarás fennálltának vagy fenn nem álltának a megállapítását a Ptk. is a bíróságokra bízza. A bíróságok ebben a szomszédjogi kérdésben széles körű bizonyítás lefolytatását követően és általában igazságügyi szakértő igénybevételével döntöttek a konkrét eset összes körülményeinek mérlegelése mellett. Az egyes esetek sokszínűségét, eltérőségét, bonyolultságát és összetettségét az is alátámasztja, hogy az egységes bírói gyakorlat megteremtése érdekében mind a Legfelsőbb Bíróságnak, mind pedig a Kúriának intézkednie kellett. […] A szomszédjog sérelmének megállapítása iránti ügyekben kizárólag a közigazgatási jogszabályokban meghatározott határértékek túllépése esetén lehet hatékony bírói jogvédelemért folyamodni, az összes többi esetben nem.”

(Borítókép: Fred Dufour / AFP)