A halállistát író, bőnyi szurkáló kislány ellen büntetés nem, csak intézkedés alkalmazható

Mint arról az Index is beszámolt, április 29-én reggel szívtájékon szúrta hatodikos tanulótársát, és súlyos életveszélyes sérülést okozott egy lány a bőnyi Szent István Király Általános Iskolában. A Telex információi szerint az összetűzés két, szomszédos Győr-Moson-Sopron vármegyei településről, Rétalapról átjáró kislány között tört ki.

Mirella már magához tért

A rendőrség hétfő esti sajtótájékoztatóján elhangzottak szerint a kislány, aki elmúlt 12 éves, egy körülbelül húsz centiméteres pengéjű kést vitt magával otthonról, amelyet elrejtett a padjában. Az első órát követő kicsengetés után, amikor az osztály nagy része elhagyta a tantermet, a kést beleszúrta az előtte ülő sértett kislány hátába.

A hátulról szívtájékon szúrt kislány, Mirella sokkos állapotban lévő édesanyja az AC Newsnak elmondta, hogy gyereke csendes, szelíd kislány, akinek soha nem volt konfliktusa az osztálytársaival.

A Blikk a győri kórházban tudott beszélni a megszúrt kislány, Mirella szüleivel. Az édesanya elmondta, olyan erős volt a szúrás, hogy a penge elérte a lány tüdejét, amiből rengeteg vért kellett leszívni. A gyermeket a műtét után az intenzív osztályon egy ideig altatásban tartották, de kora délután szerencsére már magához is tért.

De vajon felelősségre vonható, és ha igen, milyen büntetőjogi következményekkel számolhat Mirella bántalmazója?

Büntetés helyett intézkedés

Tóth Mihály büntetőjogász az esettel kapcsolatban a Klubrádiónak elmondta: a büntetőjog több mint tíz éve vezette be, hogy kivételesen, egyes nagyon súlyos bűncselekményeknél már tizenkét éves gyerekek is büntethetőek. A büntethetőségi korhatár korábban minden esetben tizennégy év volt. Úgy gondolták azonban – folytatta a jogászprofesszor –, hogy vannak olyan súlyos, erőszakos bűncselekmények, amelyekre nézve ennél fiatalabb elkövetők belátási képessége is megállapítható, ők is felelősek a tetteikért.

Ha a kislány betöltötte a tizenkettedik életévét, akkor büntetőeljárás indul ellene, és ebben az eljárásban nagyon gondosan megvizsgálják, hogy rendelkezett-e belátási képességgel, fel tudta-e mérni tettének következményeit, ami alkalmassá teszi őt arra, hogy büntetőügynek a vádlottja legyen

– fogalmazott a szakember. Ha úgy találják, hogy rendelkezik a belátási képességgel, akkor bíróság előtt kell felelnie.

Tóth Mihály ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy a bírósági eljárásban a kislány ellen büntetés nem, kizárólag intézkedés alkalmazható, amely jellemzően javítóintézeti nevelésben szokott testet ölteni. A javítóintézeti nevelés tartama egytől négy évig terjedhet.

Hol húzódjon a vétőképesség határa?

A bűnügyi szakemberek régóta vitáznak azon, hol húzódjon a vétőképesség határa. Magyarán mondva: hány éves kortól lehessen valakit büntetőjogilag felelősségre vonni. A 2013-ban hatályba lépett Büntető törvénykönyv meghagyta a büntethetőség alsó korhatárának a 14. életévet, ám azt is kimondta, hogy egyes, súlyosabb bűncselekményekért a 12. életévét betöltött gyermek is büntethető, ha az elkövetéskor rendelkezett a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátással. Ezek a bűncselekmények a következők:

• emberölés,
• erős felindulásból elkövetett emberölés,
• halált okozó testi sértés,
• hivatalos személy elleni erőszak,
• közfeladatot ellátó személy elleni erőszak,
• hivatalos személy vagy közfeladatot ellátó személy támogatója elleni erőszak,
• terrorcselekmény,
• rablás
• és kifosztás.

A szigorítást a kormány így indokolta:

A tizenkettő–tizennégy év közötti gyerekek körében is egyre nagyobb mértékben elterjedt az erőszakos érdekérvényesítés, ezért szükséges a büntethetőségi korhatár módosítása, a kirívóan agresszív, élet ellen irányuló bűncselekményt megvalósító gyermekkorúak büntetőjogi felelősségre vonása, és egyes súlyos bűncselekményeknél a büntethetőség korhatárának leszállítása tizenkét évre. Az ilyen bűncselekményt megvalósító gyermekkorú magatartásából ugyanis arra lehet következtetni, hogy megfelelő segítség hiányában nem lesz képes a későbbiekben a társadalomba való beilleszkedésre és a törvénytisztelő életmódra, ezért a speciális prevencióhoz mindenképpen szükséges a büntetőjog eszközeinek igénybevétele.

A büntethetőség 12. életévtől történő meghatározása nem új keletű hazánkban: egészen az első büntető törvénykönyv hatálybalépésétől 1961-ig – vagyis csaknem nyolc évtizeden keresztül – ez volt a vétőképesség alsó határa, és minden esetben vizsgálni kellett az elkövetők értelmi és erkölcsi fejlettségét is.

Büntetőjogi belátási képesség

Több mint két évvel ezelőtt Palásti Sándor, a Budapest Környéki Törvényszék tanácselnöke – az előtte folyamatban lévő büntetőeljárás felfüggesztése mellett – az Alkotmánybírósághoz fordult, mert álláspontja szerint Alaptörvény-ellenes a Btk. azon rendelkezése, amely alapján emberölésért a 12. életévüket betöltött gyermekek is büntethetők, ha rendelkeznek a következmények felismeréséhez szükséges belátással. A törvényszéki bíró szerint nemcsak azt kellene vizsgálni, hogy belátási képességük birtokában valósították-e meg a bűncselekményt, hanem azt is, hogy magatartásukban kimutatható-e más személy ráhatása.

Az Alkotmánybíróság azonban nem osztotta a Palásti véleményét, és elutasította a bírói kezdeményezést. A határozat indoklása kiemelte:

A büntetőjogi felelősségre vonást eredményező állami beavatkozásra olyan esetben kerülhet sor, amikor a gyermek megfelelő fejlődésének, az ahhoz szükséges alapvető feltételeknek a biztosításában a család közreműködése nem bizonyul elégségesnek. Az állami beavatkozás és a közhatalmi eszközrendszer aktiválása tehát a bűnelkövető gyermekkorú esetében nem csupán a társadalom védelmét, hanem a gyermek érdekeit is szolgálja.

Az Alkotmánybíróság az ügy kapcsán megkereste Lontai Mártont, a Nemzeti Szakértői és Kutató Központ (NSZKK) főigazgatóját is, aki a tizenkét és tizennégy év közötti terhelt belátási képességének a vizsgálatával összefüggésben előadta: a büntetőjogi belátási képesség azon értelmi és erkölcsi fejlettség, amely szükséges ahhoz, hogy valaki felismerje egy konkrét cselekmény elkövetésekor a cselekmény jogellenességét, illetve, hogy e felismerésének megfelelően cselekedjen.

Az NSZKK álláspontja szerint a gyermekkorú terhelt érzelmi fejlettsége, az abból fakadó alkalmazkodási vágya, kötődési igénye, valamint mindezen tényezőknek a gyermek magatartására gyakorolt meghatározó szerepe igazságügyi pszichológiai vizsgálattal is értékelhető.